Milyen érzés volt eljutni abba az országba ahova már nagyon régóta vágytál?
A kérdésem leginkább azokhoz szól, akik például gyerek koruk óta nagyon vágyódtak egy adott országba,helyre, majd 10-20 évvel később sikerült eljutniuk.
Milyen érzés volt leszállni a repülőről,vonatról...és megpillantani azt a környezetet ahova már nagyon régóta vágytál?
Engem Észak Amerika, már kiskorom óta nagyon vonz. Nem tudom elmondani miért, egyszerűen az ottani mentalitás, maga a környezet a házak, épületek, autók meg úgy minden egybevéve.
Rengeteget olvasok, Kanadáról,USA-ról sok dokumentumfilmet nézek stb...
Jövőre valószínűleg sikerül eljutnom, de én már most nem férek a börömbe, annyira izgatott vagyok,hogy milyen lesz megpillantani a való életben azt a környezetet, amit idáig csak street view-n, videókba,... láttam, élőben hallani egy igazi afroamerikai akcentust :D
Lehet,hogy ez így most furán megy hülyén hangzik, de hát na. :)
Nem kifejezetten ország... Én a tengerhez akartam eljutni. Jó, pár percre láttam Szlovéniában, de az nem volt olyan. Igazi, szépséges, homokos tengerpartot akartam, hullámokkal meg minden.
S egy szép szeptemberben eljutottam Kefalóniára. Már sötét volt, de lefekvés előtt még kiszaladtam az apartmanhoz igen közeli partra... Tengerillat, hullámok, szél...
Nagyon kellemes napokat töltöttem ott, bár biciklivel mászkálni hegynek föl a hőségben kicsit kemény volt :D
10 éve lehetett? Több? Azóta is visszavágyom a tengerhez. Van egy zene, amit ott hallgattam, valahányszor berakom, mindig megcsap az a hangulat, akárcsak akkor, amikor az ott vásárolt, évekig tengerillatú kendőmet szagoltam meg.
Azóta is azokból az emlékekből táplálkozom egy kicsit, pedig nem is volt semmi nagy szám, csak A Tenger :D
Hasonlóan jó volt Szlovénia, de oda nem vágytam, csak eljutottam és mindig is vissza akartam menni, ezt meg is tettem, de kellene még sokszor.
Nyilván emberfüggő, ki mit érez ilyenkor. Én nagyon tudok lelkesedni és nagyon sokáig várok bizonyos helyekre... Barcelona is be van tervezve, kivételes hely, mert jóformán mindenhova máshova a táj miatt megyek. Jó, pl. Szicíliába a múmiák miatt... Az se volt még meg, de ha eljutok, az felemelő lesz, az biztos. Főleg, hogy kell vagy 3 hét, mert nem lesz gyors motorral abszolválni a dolgot.
En már gyerekként is szerettem utazni, ahhoz elég Volt, hogy apám tankolni menjen én már bent ültem az autóba.
ìgy 19 évesen már Amerikába utaztam, de igaz oda au-pairként, majd angliába.(magyarország környezö országokba eljutottam már elötte)
De amikor elöször karibtengerhez mentünk nyaralni a férjemmel, az valami euforikus Volt. Hihetetlenül felvoltam dobva és szinte lebegtem az örömtöl.
Azóta több tropusi országba vagy távolabbi helyen voltunk, de már nincs ez az euforikus érzés. Mindig nagyon örülök neki, de már lassan kezd természetes lenni.
Habár így gyorsan aklimatizálódok és 1-2 nap után már otthon érzem magamat.
Nekem még a nagy álmom Hawaii, de sajna oda a repülö út maga iszonyat drága. De egyszer tuti eljutunk a férjemmel oda.
Röviden: nagyon jó! :)
Amerikába sikerült eljutnom. Amikor beengedett a tiszt, egy darabig nem lehetett letörölni az arcomról a mosolyt! Nagyon jó érzés volt! Az egyik barátommal csak azt hajtogattuk. Itt vagyunk..itt vagyunk! :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!