Au-pairkedéssel kapcsolatban milyen élményeitek vannak?

Szia!

Én tavaly voltam Németországban és nekem nagyon rossz tapasztalatom van velük. Olcsó rabszolga voltam, 3 gyerekre vigyáztam, akik közül a 9 éves fiú totál pszichopata volt (ezt nem gonoszságból írom), a 14 éves lány depressziós tini, egyedül a 2 éves kisfiú egy tünemény volt (ő tartotta bennem a lelket). A munkaidőm reggel 8-tól, min. este 9-ig tartott (de általában tovább). Az egész lakást nekem kellett rendben tartanom (egy 3 szintes házról van szó), főzni, kertet gyomlálni, virágot ültetni, stb..., plusz ugye 3 gyerekkel foglalkozni és ha jöttek barátok, rokonok a családhoz, akkor még azok gyerekeit is rám sózta a családom. 7 napból 7-et dolgoztam!!!! Amikor szóltam, hogy ez nekem már sok és nagyon fáradt vagyok, akkor a "kedves" anyuka azt mondta, hogy ő nem találja soknak a munkámat! Ez volt a tetőfoka a dolognak, akkor közöltem velük, hogy vége, megyek haza és 2 hónap után eljöttem!

Azt tudni kell, hogy amikor még csak egyeztettük a dolgokat, akkor azt mondták, hogy a hétvégéim szabadok, kevés stressz fog érni náluk (persze apuka és anyuka állandóan üvöltöztek egymással), ígértek nyelvtanfolyamot (amire saját zsebből járhattam volna), arról volt szó, hogy bejelentenek, ebből sem lett sem lett semmi. Még arra sem volt időm, hogy a környék városait megnézzem!

Ez az én történetem! Viszont megpróbálnám megint, csak kicsit okosabban :)

Hú, annyira tudom miről beszél, milyen érzés amit az előző írt.

ÉN most jöttem haza 2 hete Angliából. Igazából az én családom nem volt "direkt" bántó velem, szemttől szemben. DE érzi az ember ha valami nem stimmel. Aztán voltak oylan dolgok, amikből nekem az esett le, h vmi gáz van, de mai napig nem tudom, h kettejük-a szülők közt- volt e vmi probléma, vagy mi.

Aztán pici kis faluba voltam, hol 7 után no bus, vasarnap szintéén SEMMI busz. A faluba senki fiatal haver nem volt, ergo rühelltem a vasárnapokat. Egyedül szombatonként voltam a közeli városba 3 baráttal, akiket ott ismertem meg, ők is aupairek több országból.

És azt mondom mégis, hogy bár csak alig 3 hónapig tartott, de nem bántam meg! pedig a sulit is ot hagytam h kisjöjjek. Az utolsó hónap viszont elég rossz volt. Azóta h egy nap megkérdezte a nő reggel hirtelen csak úgy, kihívott, hogy mikor akarok hazamenni? o.O Én csak pislogtam. mert állítólag nem voltam boldog. Duma. Miért?

Mert amikor ezután nekiálltam keresni családot,- mert egyik aupair barátnőm mondta, h nála akkor kérdezték ezt, mikor váltak a szülők és nem kellett már.-, meg ugy hallottam h az előző lánytól is 4 nap alatt szabadultak meg-, megijedtem és kerestem csládot. Mikor szóba jött egy család-tehát csak emaileztünk, semmi nem is volt biztos- szal rendes voltam és tudva mi volt elődömmel kockáztatva bőrömet, szóltam, h LEHET h 2 hét múlva kesz egy másik család ahova tudok menni. Erre egyik reggel jönnek, h azt akarják h elmenjek, me nem bíznak bennem mióta családot keresek, stb. És akkor elmondtam midnent, ők is, elvileg minden ok volt ezutám, ők nem is akarták h elmenjek, bla bla. Ok Maradtam. De!, ekkor e gyerekeknek találtak vmi más helyet, ahol voltak, igy nekem nem kellett már igazából itt dolgozni, de maradhattam velük- azt mondták ők.

Még pár hátig ott voltam, úgy h próbáltam más munkát keresni, de nem jött össze. (ami sikerült volna, ott voltam előtte pár napot próbaképp, amit az anya kért, és hát elég szar volt, most nem részletezem.

Egyedül a szombatokat szerettem, amikor az ottani barátaimmal találkoztunk a környékről. ( Nekik jó volt, 2en 1 faluba laktak, és bicikli is volt, h a városba bemenjenek máskor is, a 3.nak meg busz is volt mindennap. Én meg pénteken és vasárnap is otthhon punnyadtam a házba. :S

DE tényleg nem bántam meg, sokat fejlődtem, tanultam az egészből.

En 3 evig voltam au pair. 2 evet Angliaban, 1 evet Franciaoban. Nem volt konnyu menet. Voltak jo es rossz pillanatok. Volt jo csaladom, volt tartozkodo csaladom es volt olyan is, amikor kivagtak a zuhogo esobe egyik pillanatrol a masikra.

Mindentol fuggetlenul ez egy olyan elmeny, amit egyszeruen at kell elni es tanulni kell minden pillanatbol. Ennek amugy mar tobb mint 10 eve (hu, meg tobb is), de mind a mai napig arra biztatok mindenkit, hogy vegyen egy mely levegot es vagjon neki a nagyvilagnak, mert megismeri onmagat, megtudja mire kepes, magabiztosabb lesz es nem mellesleg kitagul a vilagkepe, amit akarhol is fog elni csak a javara fordithat.

En masodszr vagyok Nemetorszagban, es mar most tudom, hogy ezutan megyek tovabb Angliaba, aztan ki tudja. Imadom, bar nem könnyü, egyaltalan nem. De, ha belegondolsz, hogy tudnal maskeppen igy kulturat, nyelvet megismerni, ugy, hogy nem teged terhel a felelösseg, hogy lesz-e holnap mit enned, hogy a biztosra indulsz el, es nem arra, hogy majd csak lesz kint valami.

Szerintem mindenkinek ki kene probalnia, akiben egy kicsit is motoszkal a menni akaras.

A csaladot, sajnos, nem tudod kiszürni, hogy milyen lesz, mert ugyis igernek mindent, de amire csak lehet, nagyon oda kell figyelni az elejen. Ne legyel megalkuvo: ha tudod, hogy a 2 eves az a korosztaly, amivel szivesen vagy, akkor ne fogadjel csaladot 12 eves gyerekkel (hozzateszem, celszerü olyan csaladhoz menni, ahol a gyerek napközben oviba, suliban van), vagy ha tudod, hogy csak nagyvarosban tudsz meglenni, ne fogadj csaladot Isten hata mögötti helyröl, olyan alapon, hogy csak jussal ki. Meg, ami nagyon fontos: ha az elejen tul sokat adsz, az egy idö utan elvaras lesz, huzz meg egy nagyon erös hatart, amit nem engedsz atlepni, mert akkor szenvedes lesz az egesz.

Mondok egy peldat az en elözö au pair eletemböl: az en szobam a gyerekekevel volt egy szinten, egyszer en keltem fel hozzajuk ejszaka, na onnantol mindig kelhettem, es en ezert nagyon merges voltam. Ugyanakkor nekem semmifele problemat nem jelentett, hogy vasarnap reggel (mivel en koran kelö vagyok), a szabadnapomon, levigyem kicsit a jatszora a gyerekeket, hogy a szülök tudjanak aludni. Erre nem megkertek, ezek "együttelesi" szabalyok.

Az uj helyen pl, most volt ebböl konfliktus, eredetileg szo sem volt rola, hogy vasalnom kell, aztan kiderült, hogy a gyerek ruhait vasaljam, oke, nem gond, de amikor szoltak, hogy vasaljak ingeket is, na arra egyböl nemet mondtam, a szabadidöm menne el ra, es nekem szenvedes a vasalas, szo sem lehet rola.