Kalandozni a világban. Van olyan lány aki részt venne benne?

Csak gondolj bele, pl itt lennél magyarban, külföldi papírokkal, nem beszéled a nyelvet, mégis hova mennél alkalmi (fekete)munkát találni? Akár hetekbe, hónapokba kerülne.

Ha értesz angolul, ajánlom, hogy keress rá arra, hogy mik manapság egy backpacker utazó költségei. Lehet, hogy megfogsz lepődni. Én legalábbis meglepődtem, mikor keresgéltem ilyen témában. Tapasztalt utazók írták, hogy pl Ázsiában, ami elvileg az egyik legolcsóbb hely, átlag napi minimum 20 dollárral kell számolni.

Még ha csak olcsó szállásra és kajára költesz, (bár utazni is kell valahogy) és kijössz napi 15 dollárból, az is több mint 120 ezer forint egy hónapban.

Egy átlag magyarnak ezek komoly költségek, egy nyugatinak még belefér, ahol a napi fizetések 150 dollár körül vannak. Összespórolnak 15 ezret, aztán abból utazhatnak egy teljes éven keresztül.

Én is fantáziáltam már róla, hogy világgá megyek, de sajnos pénz nélkül elég nehéz, valamint sokkal kényelmetlenebb és unalmasabb lenne.

Csak a 10. válaszig bírtam.

Megszámlálhatatlanul sok magyar fiatal, középkorú, sőt idős adja a fejét a világlátásra.

Nem kell hozzá olyan hű de nagy tőke.

Én már összeszámoltam mennyi pénzt költöttem el 1 év alatt teljesen fölösleges dolgokra. Új ruhatár, mozi, chips, csoki, kajáldában evés, rengeteg könyv amiből sok nem is tetszett, új berendezési tárgyak, gyertyák, elfelejtettem zacskót vinni, ó de jól néz ki ez a pizza. Töménytelen pénz folyt ki a kezemből arra, hogy komfortosnál kicsit jobban érezzem magam.

Gyűjtöttem minden blokkot, számlát. Folyamatosan mindent nyomon követtem. Rájöttem, hogy a telefonszámlám 70%-át a semmire fizetem, mert nem használom ki a lebeszélhető perceket, a mobilnetet. Több ezer forint havonta.

Mindez külön-külön apróság. De ha az ember összeadja, és reálisan tekint a kiadásaira, évente milliós összeg jön ki.

Köztudott, hogy 4 millióból be lehet járni a Földet. (Van egy világutazó magyar, aki ugyanezt a taktikát követve excel táblázatban leírta minden kiadását utazása során.)

Kedves Kérdezőnk pedig nem azt írta, hogy van-e kedve valakinek keresztül kasul bejárni az egész Földet.. Hanem hogy kalandozni a világban.

Teljesen más a kettő!

Én január óta havonta járok külföldre. Túrázok, várost nézek. A túráimat szervezett út keretein belül bonyolítom le. A városnézőutak pedig attól függenek, hogy melyik jön ki kedvezőbben anyagilag. Havonta 10-40.000 ft. 1-3 naposak, munka mellett lebonyolíthatóak. Hosszabb vakációszerű utam még nem volt, azt szeptemberre tervezem, keresem a jó lehetőségeket, busz, vagy repülőjegyeket, jó szállásokat. Mindent apródonként először repjegy, később szállás, online belépő vásárlás, mire az ember utazik már alig van költeni valója.

És tényleg a legnagyobb nehézség az egészben a társszerzés. Mert persze rengetegen mondják, hogy egyedül utazni mennyire felemelő, spirituális, klassz stb.. DE! A szállás drágább. Sokkal drágább, és ha ezt nem tudjuk vállalni, akkor egy komfortos összegért cserébe iszonyatosan kényelmetlen szituációkban találhatja magát az ember. Például kicsit bogaras, 20 ágyas koedukált hálóterem.

Én, mint nő pontosan ezért sosem vállalnám azt a kockázatot, hogy egyedül menjek, akár csak a szomszéd országokba is.

Nem kell Indiáig utazni, hogy 6-an megerőszakoljanak egy lepukkant hostelben.

Szóval nekem nem nyerő az egyedül utazás. Nem is nyújt biztonságérzetet, és anyagilag sem éri meg.

Magán a kérdésen pedig naggggyon sokat szoktam agyalni.

Szeretnék találni egy platformot, ahol az emberek az utazásról beszélnek, kialakul egy kapcsolat. Nem csak online, akár személyesen is. Találkák, közös utazások stb..

De képes lennék egy idegennel elmenni az ismeretlenbe? Főleg ha az egy férfi..

Nálam hiányzik az alapvető bizalom az emberekben, pláne a férfiakban. Annyira vágyom új barátokra, akiket ugyanaz érdekel mint engem. De képes lennék rá? Képes lennék egyáltalán csak találkozni velük? Elmenni egy ismerkedős estre? vagy akármi..

Nem tudom, hogy nyerő-e a férfi-nő páros keresés utazás céljából. Nem hiszem, hogy az utazópartnert keresik egymásban a tagok.

Legalábbis ha én választhatnék utazópartnert és nem kelet felé vennénk az irányt, akkor habozás nélkül a női társat választanám, és nem a férfit.