Nedves fával hogyan lehet tüzet rakni kirándulás során?

Csak azért hiszed, mert nem érted... A színvonal már a kérdés feltevéséből is látszik...

Tehát ahhoz, hogy a vízből jégszobrot faragj, ahhoz az kell, hogy előbb fagyaszd meg... Ugyanúgy ahhoz, hogy nedves fával tüzet rakj az kell, hogy előbb szárítsd meg...

Az, hogy nem lehet vizes fából, eső után tüzet rakni, komoly tévhit... Lehet, csak nehéz. Egyébként, ha megengedi a T. Társaság, közben reklámoznék is kicsit... Ezt is a cserkészeten belül volt szerencsém megtanulni, itthon nem sütiárulás megy, ezt csak az amerikai filmek terjesztik... :D Szóval kicsiként jó szórakozást, nagyobbként hasznos tudást jelent. De ez volt a reklám, térjünk a lényegre.

Elsőként, felelősségteljes természetjáró készül rá, hogy tüzet kell raknia, akkor is, ha nem tervezi előre (pl. nem sütögetésről, hanem hirtelen vészhelyzetről, hőforrás szükségességéről van szó). Magyarul, viszel magaddal ezt-azt:

Jobb minőségű (pl koronás) gyufát, aránylag sokat (2-3 doboznyi), vízhatlanítva (én kiürült műanyag gyógyszeresdobozt használok.). Ezenkívül jó gyújtóst, papír mindig van az embernél, az se rossz, de egy nagy marék vatta és pár teamécs szinte már csodákra képes (erröl majd bővebben). Ezen felül valamilyen szerszám sem árt, ha megoldható, kisbalta (inkább akkor ha előre tudod), vagy jó minőségű vadásztőr, de minimum egy nagyobb pengéjű, éles bicska.

Szóval, ott állunk a vizes erdő közepén. Milyen fákat használunk? Legjobb gyújtós a fenyő, az akác ég legjobban vizesen, a gyertyán-bükk-tölgy (keményfák) pedig, bár nehezebben kapnak lángra, sokáig égnek, és nagy hőt adnak, velük érdemes táplálni a tüzet. Ami pedig nagyon fontos, csak halott fából rakunk tüzet, mivel a zöld ágnak akkora a belső nedvességtartalma, hogy nem gyullad meg. Alapvetően a van-e levél rajta? kérdés alapján döntünk, illetve a zöld ágat nem lehet egyszerre eltörni, szálasan, nehezen törik, hajlékony. Ja, és a nagyon korhadt sem jó semmire.

Bár minden vizes, vannak itt is trükkök. Érdemes ún. "lebegő fákat" keresni. Ezek olyan letört ágak, melyek fennakadtak másokon, nem értek a földhöz. Illetve (szigorúan ügyelve arra, hogy ez ne menjen a tájrombolás kategóriába), nem főbenjáró bűn halott fák ágaiból törni. Ezek rendszerint sokkal kevésbé nedvesek a földön találtaknál. A nagyon nedves fáknál jó trükk az, hogy a kérget, és a külső pár milliméter fát leháncsoljuk, ezzel a fa szinte szárazzá tehető (itt jön a képbe a jó kés).

A tűzrakó: legobb a kijelölt, szükséghelyzetben minimum fél méter átmérőjű, arasznyi mély gödröt ásunk, az aljnövényzetet, avart körüle is eltakarítjuk, és figyelünk, hogy fölötte se legyen semmi belógó ág. Fontos, mert az erdőtűz nem vicc, szóval csak a legnagyobb körültekintéssel, és csak vész esetén (mert kijelölt helyen kívül amúgy illegális is).

Elkezdjük rakni a tüzet, első a jó gyújtós, az ún. tűzmag. Mit használunk? Az otthonról hozott vattát (szigorúan olyat, ezt a csomagoláson ellenőrizzük, ami nem tartalmaz szintetikus anyagot - egyébként azért szeretem használni, mert nagyobb lánggal, hővel ég, mint a papír, és nem lobban el egy pillanat alatt.), ezen kívül hasznos lehet még a fenyőtüske, apróra tört fenyőkéreg, a csontszáraz szalma (bár ez eső után ugye nem játszik). Ne használj zöld, vagy félig zöld füvet, száraz levelet (égni ugyan ég, de megfulladsz a füstben). Nagyon jó lehet még a gyufaszálvékonyra hasogatott keményfa, illetve alapvető a száraz rőzse, amiből ez esetben igen sok fog kelleni.

Legbelülre megy a jól széthúzott, nem tömör vatta, rá pedig szorosan, gúla alakban a rőzse. Vizes fánál komoly tűzmag kell, kb 8-10 marék rőzse minimum. Fontos, hogy a gúlát úgy rakjuk, hogy egy oldalról, kb 10 centi szélességben végig nyitott legyen, hogy elérjük a tüz közepét. Innen fogjuk begyújtani, és itt kap levegőt. Ezután jönnek az egyre vastagabb, először ujjnyi, majd kétujjnyi, háromujjnyi vastag fák, a gúlában kifelé egyre vastagabbak. Mindíg szorosan az előző réteghez, hogy a tűzmag lángja elérje, ugyanakkor a vastag fákat szellősen, hogy a mag kapjon levegőt. Nem érdemes nagyon vastag fákat rátenni, vizesen úgysem gyulladnak meg.

Meggyújtás: a lyukon keresztül begyújtjuk a vattát, és szurkolunk, hogy a gyújtós meggyulladjon. Ha elsőre nem is megy, másodszorra fog, a leégett vatta megszárította annyira. Soha ne használd el az összes vattád, fog még kelleni... Lehet, hogy a tűzmag leég, és a nagy fák nem gyulladnak meg. Nem baj, újra kell rakni a résen keresztül a magot, 2-3 próbálkozásra a fák megszáradnak, meg fognak gyulladni. Ha maga a gyújtós sem ég, jön a mécses. Kívül meggyújtva, várunk, míg a viasz kissé megolvad, és betoljuk a vatta alá. Kis szerencsével a vatta beszívja a viaszt, és fáklyaként nem ég el, míg a viasz tart, de akkora, és olyan tartós lángot ad, hogy a gyújtós ki fog száradni, és meggyullad végre.

Mikor az egész tűzmag ég, de a vastagok még nem, az a kritikus pont. Itt kezdük a tüzet fújni, hamarabb nem, mert elfújjuk csak. Viszont ha már van lángja, így kap elég oxigént. Olyan közelről fújunk, ahogy a hő miatt lehet, nem erősen, hanem lassan, egyenletesen, hosszan (fúvós hangszeresek előnyben). Levegőt a hátad mögül veszel, és fújod újra (még jobb, ha két ember egyszerre, egy irányból fújja). Egészen addig, míg a nagy fák lángra nem kapnak.

A többi fát körben lerakjuk a tűz mellé, pl hatszög alakban, lehet többet egymásra, de úgy, hogy ne fedjék teljesen egymást, csak egy két ponton. És annyira közel, hogy a lángok szinte érjék őket. Ha a tűz kezd leégni, ezeket rátesszük, és új fa kerül a tűz mellé. Akkor látod, hogy szárad, ha az egész felülete gőzölög.

Illetve mikor ezeket rátesszük, érdemes újra megfújni a tüzet.

Ja, és arra számíts, hogy vizes fából csak füstös tüzet tudsz rakni, szóval lesz fulladozás... :D

Remélem segítettem, ha van még kérdésed, írj!