Tényleg ez van Amerikában? Megérné kimenni? Milyen végzetséggel?

Egyáltalán nem kell letenned róla. Én 18 vagyok. Öt éves voltam, mior a bátyám mesélte, hogy osztálytársa volt Utahban, és hozott haza nagy tobozt. :) Apa tuját termeszt, kedvencem az oregoni ciprus, mióta tudom a nevét. Mióta hallottam ezt a két szót, Utah, Oregon, azóta tudom, hogy nekem ott kell lennem, hiába nem is tudtam még öt évesen, hogy hol is vannak ezek. Egyszerűen vonz az egész, ott akarok lenni az USA-ban. Egészen a szívemben érzem, hogy nekem az az a hely, ahol nekem lennem kell, mert érzem, hogy nagyon akarom, valami nagyon húz oda. Számolom a napokat, hogy mikor fejezem be az egyetemet, amerikansiztika szakon, mert szeretnék az utazásra és az ottélésre rendesen felkészülni.

Mást egy pálmafás tengerpart fog meg, fehér homokkal, engem a sivatag közepén átmenő sárga vonalas szürke aszfaltút, pick up vezetés, farmerek, a szélkerék, a piros épületek meg a gabonatároló mellettük. A por, a szárazság, a kaktuszok, a vörös nap meg Nevada. Egyszerűen oda meg vissza vagyok az egésztől.

Mondhatják, hogy álmokat dédelgetek. De könyörgöm, fejben kezdődik minden, nem? Elképzeltem, és megteszek mindent, hogy megvalósítsak, senki ne beszéljen le róla. Te se hagyd. Igaz, hogy keveset tudsz még az egészről, de nem minden tárgyakból áll meg pénzből. Ha valaki azt hallja, hogy én akkor is ki fogok menni, és letelepedni, egyből azzal jön, hogy "de ott meg is kell élni". Hát istenem, ezt nem is tudtam. De nekem többet ér a naplemente és a mamutfenyő. Meg a tudat, hogy végre Amerikában vagyok.