Írnátok nekem érdekes repülési élményeket?

Èn rengeteget repültem már. rövid hosszú távon is.

Talán egy sokkolo tudat csak, de valahogy sokszor elgondolkodok rajta. Jamaikárol jöttünk haza és pár nap múlva lezuhant a francia gép braziliából. valahogy lesúlytott az egész.

Kislányom 3 hós volt mikor egyedül utaztam vele. másfél órás út, és 4 órát késett a gép, mi voltunk a reptér lezárása elött az utolsó gép (hóesés). kislányom meg szuperül viselte.

Aztán nem rég jöttünk haza Dubaiból és haza fele tele volt a gép Afgánokkal (50 afgán egy konferenciára), mivel náluk tilos az alkohol így kapva kapnak országon kívüli ivászaton. az egyik faszi annyira beivott hogy elkezdett rohangálni a gépen, az utaskísérök meg lefogták leültette´k, és kiderült hogy hánynia kellett azért rohangált szabad wc-t keresni. szuper lehetett a mellettük ülöknek....

De haza felé volt olyan turbulencia amikor a pilóta eréjesen 2x egymás után bemondta, hogy ÜLJÖN LE A SZEMÈLYZET ÈS KÖSSE BE MAGÀT. hát akkor párommal össze néztünk és meghúzutk a gyerek övét rendesen.

Ja még jamaikára menet is volt, hogy 4 óra késéssel indultunk, majd a gépen egy utas rosszul lett. rohant a személyzet elöre, majd bemondták hogy orvost vagy ápolót várnak elöre.... majd oda jöttek hozzám, hogy beszélek-e oroszul? mivel nemet mondtam, nem tudom mi volt, de gondolom valami orosz ember lett rosszul és gondolták egy magyar hátha tud oroszul . kicsit önzö voltam, és azon imádkoztam hogy ne most legyen nagyon rosszul, és ne haljon meg mert akkor leszállunk amerika partjainál és soha nem érünk jamaikára.

Én Ferihegyről mentem volna Lutonba wizzairrel. Már a reptér bejáratánál alig tudtam magam átverekedni a sok hiéna taxistól akik nagyon ajánlgatták hogy ők is elvisznek Angliába és bármennyi csomagot vihetek. Alig tudtam lerázni őket, nem értették meg hogy légvonalban szeretnék menni és nem földkörüli utazásra a barkasukkal. A reptér tele volt csövessel, mintha egy aluljáróban járkáltam volna csak itt fagyasztanak a légkondival. A reptér olyan mint egy gigantikus teszkó, de szélesebb termékpalettával. Pl az egyik pultnál ciánkapszula, és vekkerrel ellátott nitroglicerines palackokat osztogatnak termékmintaként. A checkin pultnál méteres sorok, tolakodnak az emberek, vigyázz gyerekkel vagyok stb hasonló szövegek mennek. A csomagokat egy hidraulikus présbe kell helyezni amely 42 x 32 x 25 -ös méretre préseli őket. Utánna jön a biztonsági ellenőrzés. Ha megtetszik az őrköknek valami a poggyászodból akkor kivetetik, persze hazaviszik maguknak. A nanotermitre bezzeg bemondásra elhiszik hogy almásrétes. Utánna már csak a testüregmotozás van hátra és mehetünk is a géphez. Sajnos mikor én mentem pont gyalogolni kellet a géphez mert a busz amivel odavittek volna pont beszorult a Kenya Airways gépének a szárnya alá így gyalogolni kellett. A gépen óriási veszekedés volt, ki hova üljön, aztán mikorra végre mindenki rájött hogy pont annyi hely van ahány utas akkor mindenki leült. Közben a poggyászokat dobálták befele a gép poggyászterébe, csak úgy dohogtak. A gépen pattogott a fedélzeti hangszóró, alig lehetett érteni mert mindenki mobilneten nyomta a facebookot aztán zavarta a masinát. Mikorra a személyzet begyűjtötte a mobilokat már fél órás késésben voltunk mire egy pasas is megértette hogy nem rasszizmusból de le kéne már állítani a láncfűrészét. Na aztán elindultunk, végre gurulunk a kifutóra de hiába ment előttünk a safety car titokzoknikat meg mágneseket húzva maga után, az ácskapcsokat még összeszedte a kifutóról de királydinnye maradhatott mert defektes lett a bal hátsó kerék. Basszus, ez is csak ebben az országban fordulhat elő. Két órába telt mire rájöttek hogy a defektgátló spray csak levegővel működik, a nitrogénnel töltött repülőgépkerékkel nem. De sebaj, két bkv-s szerelő átcserélte egy taligakerékre így már végre gond nélkül felszállhattunk. A repülőn rögtön puffogtak a csipszeszacskók, szisszentek a kólák és elkezdett zabálni a nép. Mellettem ült egy nő, tejbegrízt kanalazott éppen a műanyag tányérjából. A nép gyorsan teleszemelte a gépet, a padlón francia drazsé és sörösdobozok gurultak szanaszét, a szellőzőkbe szaloncukros papírok voltak dugdosva stb. Volt aki a függönybe törölte meg a száját. WC mellé nehogy üljél, valaki panelproli mindig szemétledobónak nézi aztán eldugítják poharakkal stb és büdös van. Később azt vettem észre hogy hirtelen elkezdünk zuhanni és világít a kapcsoljuk be az öveket jelzés. AZ én övemet valaki pont levágta bicskával és az ablaktörő kalapácsot is ellopták. A robotpilóta benézett egy tornádót aztán belerepültünk. Ezekszerint a blutuszt is ki kellett volna kapcsolni a telefonon de sebaj, túléltük. De viszont óriási felháborodást váltott ki az hogy nyitvafelejtették a csomagtérajtót és a tornádó az összes csomagot kifújta a gép aljából. Ott köröztek a gép körül a bőröndök. A szabvány méretet még ledarálta a hajtómű de valaki felcsempészet egy fél centinél nagyobbat a gépre így mikor azt beszippantotta a hajtómű elhalkulva huty huty huty hangokat hallatva leállt majd felrobbanva leesett a szárnyról. Nembaj, van másik, mondta a pilóta.

Leszállás már különösebb gond nélkül lezajlott, csak az orrfutó nem nyílt ki mert egy potyautast bedarált a mechanikája.

Tehát wizzairt és budapestet felejtsétek el!

A múltkor pedig Egyiptomban jártam, szintén fapadossal.

" az ajtózárás előtt feljött a fedélzetre az EgyptAir két láthatósági mellényes alkalmazottja, nem engedték a felszállást."

Ami fura volt rajtuk, hogy fekete símaszkban voltak, két kezükben 3 géppisztoly volt, és valami hengerek voltak a testükre kötözve piros zsinórokkal egy bazi nagy vekkerhez kötözve, amin egy piros led kattogva számolt visszafelé..

Ezután körbementek a gépen mindenki étkezőtálcájára leraktak egy halom kulcstartót, plüssállatot,mini piramist, gilette pengét, és egy arab nyelvű árlistát, majd valami jelbeszéddel kommunikáltak valamit.

Aztán élő adásba bejelentkeztek, egy túszt maguk közé véve, és követelték az alkoholtilalom feloldását, és a Wiagra-pálnika importját.

Visszafelé a kezükre húztak egy piros "Ticket Control" karszalagot, ellenőrizték az utasok jegyét, miközben

begyűjtötték a maradék souvenirt (nagy sikere lehetett, mert mindenki vett, sőt pár pénztárca és rolex óra is véletlenül közé került azoktól, akik félreértették a helyzetet), majd illedelmesen meghajoltak, és egy nokiásdobozzal a hónuk alatt távoztak.

Természetesen nem a lépcsőn, hanem vidám sivítással a vész-csúszdán, ügyesen kerülgetve a székelykapukat.

Ezért én kizárólag csak VIP elsőosztályon utazom. Igaz, egy picit drágább, London-Budapest pl. négyezer euró, de nincs bajlódás a csomaggal, az árban már minden benne van. A múltkor pl. egy 1:1 arányú kékbálna makettel akartam felszállni, mire először le akarták mérni, hogy nagyobb-e 51 cm-nál, de mikor meglátták, hogy VIP vagyok, előzékenyen becipelte négy utaskísérő, majd kirúgtak a gépről pár fapados utast, hogy elférjen a bálnám. Az út végén pedig személyesen a kapitány jött hozzám elnézést kérni a repülőgép motorjának hangja miatt.