Volt már úgy, hogy cserben hagytak vagy faképnél hagytak titeket a magyarok külföldön?

Külföldön vagyok most a barátnőmmel 3 hónapig és egy jófej lány felajánlotta nekünk, hogy elvisz megmutat pár dolgot, illetve barátokat keres.

Elmentünk vele és igazából mi nagyon jól éreztük magunkat, sokat beszélgettünk vele és örültünk, hogy végre találtunk egy magyart akivel lehet jönni-menni.

A vége az lett, hogy másnap amikor kérdeztük szinte már barátként, hogy mikor megyünk legközelebb mert nagyon jó volt, elkezdett olyanokat írni, hogy nagyon negatív érzései vannak velünk kapcsolatba, hogy mostanában nem igazán ér rá és hogy ne háborgassuk a békéjét, meg hogy majd később beszélhetünk. Mondhatom, hogy teljesen a padlóra vitt bennünket, napokig találgattuk, hogy mivel sérthettük meg, mit csináltunk rosszul. Majd ráírtunk két hét múlva újra, mire csak annyit mondott, hogy ő helyiekkel szeretne barátkozni és nagyon jól elvan velük.

Ez az egész ismerkedés számunkra olyan volt mintha egy óriási érzelmi pofonfába futottunk volna bele. És nem is igazán örülünk a tudatnak, hogy ilyen emberek futkosnak itt körülöttünk és tudják, hogy itt vagyunk a közelükbe, illetve magának az ismerettségnek sem örülünk, mert a végén még a helyi barátainak is elkezd mondani valami marhaságot és mivel kicsi ez a város könnyen belefuthatunk kellemetlenségbe.

Szóval legjobb lett volna, ha fel sem vesszük vele a kapcsolatot. Más is járt így? Ez általános?