Norvégia, Hollandia, Belgium vagy Anglia? Hol élnétek szívesebben?

Norvégia: a táj és az időjárás itt a legjobb a felsoroltak közül szerintem, és az is számít, hogy alacsony a népsűrűség. Viszont számomra a társadalom túl szocialista Norvégiában (meg úgy alapból Skandináviában), és ehhez igazodik az állam is tehát magasak az adók, úgyhogy számomra ez nem jön be.

Hollandia: Tetszik, hogy régóta nagyon liberális, viszont Norvégiától eltérően nem annyira szocialista, hanem inkább az a békénhagyós liberalizmus. Emellett lapos, és zsúfolt.

Belgium szerintem semmi extra.

Anglia: Itt is tetszik az időjárás, de nagy a népsűrűség, viszont Nagy-Britanniában Skócia kedvenc részem mert hidegebb, és kevesebben lakják. Ami még tetszik Angliában (meg úgy egész Nagy-Britanniában), az a sok helyen megtalálható ódon hangulat. Ha kőgazdag lennék, akkor bizos a Skót-felföldön vennék egy 500 éves kastélyt. Ami még hátrány, hogy a Brexit miatt nehezebb a kivándorlás és romlik a gazdasági helyzet.

Összességében Nagy-Britanniát választanám, de nem Angliát, hanem Skóciát.

12-hez/

Igen nehéz is ott a sötétet "ép ésszel" bírni,meg lelkileg sem lehet ez könnyű.Sokan emiatt nem is tudnak hosszabb időre ott maradni a bevándorlók közül.Egyébként valóban nagyon élhető ország lenne,és nem ezzel van a baj.

Nagyon szép ország,de a sötétség miatt sokan szenvednek lelki problémákkal.

Ez mindenkinek másképpen jön ki,van aki depresszióssá válik,a másik simán bírja.Nagyon egyedi amit ez a helyzet kihoz az emberből.

Rotterdamban tanultam, 7 hónapot Oslóban és 4 hónapot Stockholmban éltem. Erről a háromról tudok írni.

Rotterdam: nagyon sok a diák, jó volt nagyon az éjszakai élet, kedvesek voltak az emberek. Nagyon multikulturális város, tényleg minden ember máshonnan származik. Nehéz lakást találni ( ez egyébként mind3 helyre igaz) mert nagyon kevés a kínálat. Illetve ez elég drága is ( egy szoba 600eurtól indul). Egyébként laza város én nagyon szerettem ott tanulni, angollal simán tudtam munkát is vállalni.

Oslo: számomra borzasztóan unalmas város volt. Rendezett és látszik nagyon a jólét, de nem történik semmi. Ráadásul a szórakozás valami elképesztően drága.

Stockholm: itt éreztem magam a legjobban. Még 1 hónapom van hátra a mesterből és mindenképpen ide vissza szeretnék költözni. Mindenki folyékonyan beszél angolul még a 90 éves néni is. Nagyon befogadóak az emberek, kedves mindenki, 4 hónapom alatt tényleg nem találkoztam egy bunkó emberrel sem. Élhető város és tényleg lehet haladni egyről a kettőre. Árakban kb Hollandiával van egy szinten egyébként, nem olcsó de jó a fizetés. Magasak az adók de cserébe kapsz modern kórházakat, szuper oktatást (teljesen ingyenes!!), és tényleg minden flottul megy.

Itthon az emberek az M1-ről meg az Origóról tájékozódnak sajnos. Egyáltalán nem veszélyes Stockholm, van 1-2 rázós külvárosa (kb 10-12km re a központtól) de őszintén, melyik nagyvárosnak nincs? Ráadásul én már jártam egy ilyen külvárosban, sokkal rendezettebb volt mint egy pesti panelbegyed. Nem bunkók az emberek, segítőkészek és mindent megtesznek azért, hogy a lehető legjobban integrálódj a társadalomba ( pl. ingyenes nyelvkurzusok). El tudsz helyezkedni angollal, de igen egy idő után megkövetelik a svédet ( ami egyáltalán nem nehéz, sőt, könnyebb, mint a német vagy az olasz).

Hollandiában már annyi külföldi van, hogy senkit nem érdekel, hogy nem vagy holland. Szerintem Európában egyébként Hollandiában a legkönnyebb beilleszkedni. Vannak ismerőseim Koppenhágában is, ők nagyon szeretik, szóval a helyedben azt is átgondolnám (ha tervben van külföldre költözés).