Hogyan bírjátok ki hosszabb ideig a párotok nélkül, ha el kell utaznotok?

Köszönöm az eddigi válaszokat.

Mi sem találkozunk minden nap, az első covid hullám alatt mi sem találkoztunk 2 és fél hónapig. Talán a legijesztőbb az, hogy tudom hogy nem 1 várossal arrébb vagyunk egymástól, hanem egy tenger van közöttünk, és egy csomó idő. De ettől függetlenül, mindenképpen ki szeretném vizsgáltatni hogy mi van a háttérben majd otthon, viszont addig valamire szükségem lenne, amitől nem fogok padlót minden nap, legyen ez egy technika vagy bármi.

A csoport teljesen idegen, korosztályban kb. 40 évvel idősebbek nálam, így nem, nincs akire tudnék jelenleg lelkileg támaszkodni.

És teljesen megértem hogy a katonák/katonafeleségek problémái sokkal nagyobbak az enyéimnél, viszont nekem ez is olyan kellemetlen, hogy segítséget kértem. Főleg a gyomrom miatt, mert elég érzékeny, és ha stresszes vagyok folyamatosan görcsbe áll, és rosszul vagyok.

Nem, nem éppen friss kapcsolat, most leszünk három éve együtt.

Amikor belevágtam, még úgy állt a helyzet, hogy Ő is jön velem, de sajnos nem úgy alakultak a dolgok, nekem pedig muszáj volt eljönnöm.

Idő közben ezt már a harmadik nap reggelén írom, és kezdem valamennyire megszokni a helyzetet. Nap közben, amikor nagy a sürgés-forgás, és van társaságom, kifejezetten jól vagyok, viszont este és éjjel, amikor már egyedül vagyok szörnyen fosul érzem magamat.

Szerintem engem valójában a hatalmas távolság mindentől és mindenkitől ami megijeszt, nem a konkrét hiány.

Köszönöm az eddigi válaszokat.