Van itt olyan, aki megunva az itteni életét, "világgá ment" egy időre és külföldön kezdett új életet? Honnan tudtad, mikor kell menned? Elmesélnéd a sztoridat?

Őszintén leírom neked.férfiként írok, de ezt az életutat általában lányok szokták kipróbálni, mindjárt látod miért írtam.Azóta kétlaki életet élek, hol Magyarországon, hol Kanadában.Jelenleg az utazást az Usa-ból tudom megoldani.

Vírus helyzet alatt is tudtam utazni de speciális vízum kellett hozzá,mivel vállalkozó vagyok kinn, üzleti befektetői vízummal repültem én is,meg a feleségem is, ha hazajöttünk.

Szóval ez történt velem.

Huszonéves voltam, válogatott sportoló a sportágamban.Nem akarom magam fényezni, sportos férfi voltam akkoriban is.30 éves koromig, meg sem fordult a fejemben hogy külföldre költözzek.De ahogy éreztem és láttam magamon is, hogy egyre rosszabbul jössz ki a fizuból, melóhelyeden csak lenézik az embert, irigy emberek mindenhol, engem is a költözésre sarkallt.Usa vagy Kanada volt a választásom.Nem tudtam hogy hogyan, de tudtam kiakarok költözni.Mivel munkavízumot, vagy rokonsági vízumot, nem igen kaphattam volna, turistaként se akartam kinn maradni, mert legálisan akartam megcsinálni, egy lehetőség maradt, amit általában a nők szoktak kihasználni, ismerkedés, de ottani nővel.

Az összes létező társkeresőre felregisztráltam,megnéztem kik vannak ott bejelentkezve,rengeteg magyart találtam.Írtam majdnem mindegyiknek, aki szimpi volt.Alig hiszem el, de sokan vissza is írtak.

Ismerkedni kezdtem.Egy nővel nagyon jól elbeszélgettünk, kiderült hogy sokszor jár haza, kérdezte hogy akarok-e vele összefutni, vagy megmarad ez az egész beszélgetés címszóval.

Eljött a nap, kimentem elé a reptérre, hát, egy felejthetetlen hétvégét töltöttünk együtt.utána éreztem rajta hogy mindez átváltozott, sokkal szorosabb lett.Minden nap hívott, mit csinálok, végén már féltékeny volt, ha nem egyből vettem fel a telót.

Ő kinn már vállalkozó volt, azt mondta ha kimegyek, munkáltatói vízumot igényel nekem, majd onantól pedig hivatalosan járni fogunk.

Egyszer csak küldött egy üzit, hogy foglalt repjegyet, mindent elintézett, de készüljek ha megyek, úgy megyek, hogy maradok is ott nála.

Apám, anyám nagyon szomorúak voltak.elbúcsúztam tőlük.rendesek voltak, kijöttek a reptérre,de iszonyatosan rosszul éreztem magam, amiért itt hagytam őket, és tudtam hogy ritkán fogom őket meglátogatni.

Pontosan meg volt határozva hogy mennyi időt tölthetek külföldön, és mennyit kell Kanadában, hogy megkapjak minden engedélyt.

Kinn elsőnek lett egy fals melóm, papírom az akkori barátnőmnél, aki később a feleségem is lett.Anyuék úgy engedtek el otthonról, hogy hála a családi vállalkozásnak,amiben sokat is dolgoztam, kaptam egy iszonyatos összeget, mondván, ha majd jobbra fordul a sorsom, visszaadom nekik, mert nekem ez most jobban kell.Nyelviskolába jártam, majd hivatalosan dolgozni is kezdtem később.

Mikor már beilleszkedtem, akkor már a feleségem segítségével, Torontóban csináltam magamnak egy kis üzletet, ami mára már elég jól megy.Kettő üzletem van jelenleg.

Elsőnek a külvárosban laktunk egy lakásban, majd mikor együtt éltünk már egy ideje, és láttuk hogy jó a másikkal, vettünk egy kertes házat,North York-Markham városrészen.

Nem akartam nagyon kifejteni, így is elég hosszú lett.

Férjemmel fogtunk egy-egy bőröndöt, aztán egy ismerős és munkaajánlat nélkül külföldre költöztünk. Az ötlet tőle jött, én meg követtem mert szeretem.

Nem mondanám, hogy gazdagok vagyunk, nincs házunk vagy luxusautónk, de jól élünk. Ez az élmény arra is megtanított, hogy sokkal többre vagyok képes, mint gondoltam, mert nem egyszer kellett felállnunk a padlóról külföldön sem.

Nagyon jó döntés volt, de azért nem idealizálnám.

En nem untam az eletemet Magyarorszagon de barhogyan is probalkoztam, nem talaltam baratnot. Megismerkedtem egy amerikai lannyal es osszejottunk. Nem igy terveztem mert a tavkapcsolat nehez volt de mar tulvagyunk rajta, hazasok vagyunk es kint elunk amerikaban a babankkal.

Eleinte nehez volt a kinti elet, munkakereses, papirok elintezese, meg igy 4 ev utan is meg a zoldkartya ujitassal kinlodok de legalabb tudtunk venni hazat, van autonk, van munka, sporolt penz.