Milyenek a lengyel emberek (főképp hölgyek)? Leginkább hogyan viszonyulnak hozzánk magyarokhoz (érdeklődően/nyitottan, vagy közönyösen, esetleg elutasítóan)?

Kulfoldon elek, 3 lengyel van a nyeltanfolyamon a csoportban. Két nő, egy férfi. Az egyik nő kb a világ középének képzeli magát. Mindent tud, mindent jobban, mindenhez joga van és mindenhez ért. A nyelvet nem beszéli

csak nagyon minimalis szinten,npedig 10 eve el itt és még van sértődve, ha valaki nem lengyelül mer hozza szólni. Bunkó, köszönni nem szokott, kb eszre se vesz, hacsak nem kell neki valami.

A másik nő "lathatatlan". Nemrég érkezett, pár szót ismer csak az ország nyelven. Nem nagyon beszél magától, ha valaki próbál vele kapcsolatot teremteni, arra pozitívan reagál, de ő maga nem kezdeményez.

A férfi őrület. Folyamatosan magyaraz, váltogatja a nyelveket, addig próbálkozik, amíg meg nem érti az ember, míg akar. Fiygel mindenkit, ugrik, ha úgy látja, segítségre van szüksége valakinek. Mindig mosolyog és a világon minden és mindenki erdekli.

Kicsit késői válasz, de én itthon magyarországon ismertem meg a lengyel barátnőmet. Csodálatos lány, akihez hasonlóval nem igazán találkoztam amíg aktívan ismerkedtem. Nem hiszem, hogy ez csak azért lenne, mert lengyel, de biztos vagyok benne, hogy a környezete is hozzájárult ahhoz, hogy milyen ember lett.

Alapvetően elég gyakori, hogy vallásosak, szeretnék és tudnak alkoholizálni, fontos nekik a közösség. Nagyon gyakori, hogy összejönnek a családok, nem túl távoli rokonokkal együtt és ilyen nagy ivós, evős beszélgetések mennek náluk. Vendégszeretőek és nagyon nagy szónak tartják, ha valaki külföldi szeretne megtanulni lengyelül.

Egy hónapra haza kellett utaznia a barátnőmnek, én meg meglátogattam őt és mindenki nagyon kedves volt velem. Végig úgy éreztem magamat, mintha otthon lennék. Sokkal jobban, mint itt Magyarországon. Szerintem ott több szeretetet kaptam idegenektől, mint itt az ismerőseimtől.

Persze biztos más lett volna, ha ismerős nélkül mentem volna.