Hogyan tanulhatnék meg japánul és hogyan juthatnék ki Japánba?

"nagyon nehéz"...Ha eleve úgy gondolod, hogy nem akarsz megtanulni japánul, akkor miért akarsz egyáltalán kimenni...Na mindegy, te dolgod, de szerintem ez elég ellentmondásos.

Amúgy a japán is csak egy nyelv, beszélni egyáltalán nem sokkal nehezebb, mint bármilyen más nyelvet. Mondjuk meg van benne a sajátos logika és az időnként eltérő szerkezet, de ezt bőven el lehet sajátítani, ha eleget gyakorolsz és nem csak a nyelvtant maflázod.

Persze a kanjik egy olyan nehézséget adnak hozzá a nyelvhez, ami a legtöbb nyelvben nincs, de ettől még nem kell zseninek lenni vagy 20 éven át kutatni, hogy elsajátisd. Ha napi 1 órát rászánsz, akkor seperc alatt megtanulod az alap kanjikat.

Ha tényleg az a célod, hogy Japánba költözzél ki, akkor előbb vagy utóbb meg kell tanulnod a nyelvet és ne hidd azt, hogy majd ha kimentél akkor varázslatosan sokkal egyszerűbb lesz. Kint lenni egy orszában csak egy esély, de az internet világában már nem olyan nagy szám, csak ott jobban rá vagy kényszerülve, hogy tényleg használd.

Amúgy japánba legegyszerűbben a MEXT ösztöndíjjal lehet kimenni (egyetemi BsC ösztöndíj, illetve MsC-re és PhD-re is hírdetnek, de azokat nehezebb megpályazni, egyszerűbb BsC-re kijutni, majd MsC-re továbbíratkozni, majd ott munkáltatót keresni és akkor kintmaradhatsz).

Ha ezt nem használod ki, akkor előbb munkáltatót kell keresned és csak ha már van, akkor mehetsz ki. Érettségivel csak a szerencsédben reménykedhetsz, legalább kell egy komolyabb egyetemi diploma hozzá, de akkor már egyszerűbb lett volna Japánban egyetemre járni.

Amúgy a fent említett ösztöndíjjal jár egy egy éves japán nyelvi előkészítő kurzus és ott is van esély arra, hogy angolul tanulj japán egyetemen bár kevésbé ajánlatos.

Ha tényleg ki akarsz jutni, akkor szerintem most kezdj el tanulni a nyelvet - ne hogy az legyen, hogy amiatt csúszol el nehezen megszerzett esélyedtől, mert nem tudsz japánul. A japán is csak egy nyelv, vannak nehézségek benne, de pl. sokban pedig egyszerű. Például a ragozás egy vicc a japánban, majdnem hogy azt kell mondanom, hogy az angolé is nehezebb. (Japánban több forma van viszont jóval kevesebb kivétel).

Aztán fontold meg melyik ösztöndíjat akarod megpályázni és kezdj el szisztematikusan felkészülni rá. Én pl. ott csúsztam el, hogy mikor elkezdtem fontolgatni, hogy esetleg jelentkezzek rá, akkor derült ki számomra, hogy kémiából is kéne tesztet írnom, amire felkészülni, akkor már elég esélytelen lett volna.

Itt van a honlapja, amúgy az állami ösztöndíjaknak.

[link]

Majdnem 0 nyelvtudással nem fognak beengedni, Japánban nehéz letelepedési engedélyt kapni.

Viszont felsőfokú japán nyelvvizsgát is felesleges letenni, hiszen miért kellene nekik még egy japánul beszélő ember, olyan lakik ott elég.

Talán a legésszerűbb, legegyszerűbb mód egyetemre menni, olyat tanulni, amire ott is nagy szükség van - orvos, mérnök, egyes természettudományi szakok - jónak lenni a szakterületeden, így könnyen kapsz munkát.

Vagy ösztöndíjjal is ki lehet jutni körülnezni, aztan ha szerencséd van, lehet lesz lehetőséged kint is maradni.

Esetleg behazasodsz.

Egyébként az ország szeretetén kívül miért szeretnél meg menni, milyen terveid vannak?

Nekem lenne lehetőségem kimenni, az állampolgárságot is megkapnám, csak az riasztó, hogy elég más ott az élet, a nyelvet is alig beszélem és nem igazán tudom, mit kezdhetnék ott magammal. Angollal leginkább Tokió, nagyvárosok környékén lehet értelmes munkát kapni.

Nem igazán kötözködni akartam, de azt be kell látnod, ha nincs használható angol tudásod és japánul pedig csak túlélő tudást tudsz elképzelni magadnak, akkor akár búcsút is inthetsz az egésznek.

Japánban leginkább japánul tudó embereket várnak, de ha nem japánul, akkor legalább angolul kell tudni és még hozzá jól (legalábbis a felsőfok, érettségi vagy ötös bizi nem fogja őket érdekelni, ha nem tudsz rendesen beszélni a nyelven).

Egy dolog, hogy érettségi után ki akarsz menni, de ott a magyarral semmire sem mész és mégis hogy akarsz ott megélni, ha se angolt, se japánt nem beszéled használhatóan?

Ez nem kötözködés akar lenni, de tény, hogy egyik nyelven legalább meg kell tanulnod és az "alapok" nem elegek.

De mivel így se jók az esélyeid, ezért csak magaddal szúrsz ki, ha azzal szűkíted a lehetőségeidet, hogy nem próbálsz megtanulni a lehető legjobban japánul. Sokszor az N1 az, amitől kezdve szóba állnak veled.

Ráadásul ha eleve úgy állsz hozzá, hogy úgyse fog menni, mert buta vagy hozzá, akkor megintcsak esélytelen. Magyarul már jól beszélsz, akkor szerintem bármelyik nyelven meg tudsz tanulni, még egyáltalán nem vagy túl idős hozzá. Ha ötös vagy angolból iskolában, akkor valószínűleg nem azzal van a baj, hogy hülye vagy hozzá, hanem csak nem gyakorolsz (ez gyakran hibája a magyar oktatásnak, hogy nincsen olyan helyzet, ahol neked kell megszólalnod, csak a nyelvtant meg a szókincset kérik vissza natúrban). Próbálj angol forumokon írogatni, beszélgetni és azokat olvasgatni. Ha eleinte ügyetlenül és akár rosszul is írsz nem baj, a használatával tudsz leginkább fejlődni. Utána beszédben is kell gyakorolni, beszélj akár magadhoz (de hangosan). Biztos vagyok benne, hogy előbb utóbb belejössz.

A másik része az éremnek pedig, hogy Japán nem az unió része, és így Japán nem köteles téged befogadni. Ez azt jelenti, hogy neked kell valahogyan kellendőnek tenned magadat Japán számára, az hogy érdekel a kultúra az senkit nem fog érdekelni. Főleg hiszen szükséged van arra, hogy vagy az állam vagy a munkáltató pénzzel segítsen, és csak azért nem fog pluszba fizetni senki, hogy legyen neki egy japánul épphogy tudó, használható nyelveket nem beszélő munkaereje, akinek a munkáját bármelyik japán is el tudná végezni.

Magyar tanárt nem nagyon keresnek japánban, ha pedig igen, akkor van rá elég japán-magyar szakos jelentkező, akikkel szemben főleg csak érettségivel nem sok esélyed van; annak az esélye, hogy egy magyarnéptánckávézót nyitnak és pont téged találnak meg, mint munkaerő pedig egyenesen a nullához konvergál.

Japánba elsősorban diplomások kellenek, azok közül is csak bizonyos szakok és azok közül is inkább a jobbak.

Esetleg japán szakosként próbálkozhatsz, de nem tudom, hogy azzal mennyire tudsz a képzés után Japánban elhelyezkedni.

Elsősorban orvosi, mérnöki és gazdasági szakemberek kellenek. Ha állami ösztöndíjjal jelentkezel, akkor angolul kell ugyebár tudnod és egyéves japán előkészítést tartanak, de nem árt, ha már tudsz japánul. Utána viszonylag jó esélyekkel tudsz elhelyezkedni Japánban, de ha úgy döntesz, hogy mégis hazajösz, akkor is a japán diploma elég rangos.

Munkapiacon is vagy angol vagy japán kell és nagyjából ugyanezeken a pályákon van jó esélyed kikerülni. Itt ráadásul nehezebb, hisz addig nem mehetsz ki, amíg nincs meg a munkaszerződésed. Itt már nem nagyon fognak azzal szórakozni, hogy még ők tanítsanak neked nyelvet.

Alapvetően ha valaki ki akar jutni Japánba, akkor ez a módszer adatott számára, ez az amire tényleg lehet építeni, készülni és nem kell különösebben gazdagnak lenni hozzá.

Persze ha valahogyan el tudsz szédíteni egy japán lányt/fiút vagy találsz egy magyar oktatási központot, aki pont képzetlen, japánul nem beszélő anyanyelvűeket keres, akkor azok is lehetőségek, de ez tiszta szerencse alapon megy.

Ami pedig magát a nyelvtanulást illeti, hát, angolul nagyon sok forrás van, de azért magyarul is találsz párat. Ezeket én nem ismerem, de szokták ide linkelgetni, meg google-vel biztos megtalálod. A japán alapítványnál is érdemes szétnézni a könyvtárban.

A kiejtés ugye egyszerű, ami azért nagy segítség. Ha kérdésed van és nem nagyon találsz itt választ, akkor itt megkérdezhetsz, azért van egy-két jó japános itt, aki válaszolgat ilyen kérdésekre.

Fontos, hogy ha nem is értesz szinte semmit belőle, igyekez érintkezni a japán nyelvvel. Hallgas japán dalokat magyar fordítással, doramákat vagy animét, amit szeretsz, magyar subbal. Hidd el, hogy egy idő után nagyon sokat fog számítani.

És a google-t pedig bátran használd, lehet nem megbízható, de a tanárok szava sem 100%. Igyekezz minnél több forrást keresni, és így ki tudod szűrni, mi hülyeség, mi nem.

A kanjikhoz pedig annyi, hogy ismételni KELL, de amúgy csak gyakorlás kérdése. Ne sokat foglalkoz velük, hanem gyakran és folyamatosan. Felesleges teljes sorokat teleírni egy jellel, három után már úgy is a rövidtávú memóriában megmarad (kivéve egy-két bonyolultat), hanem elég háromszor, de azt naponta vagy akár egy nap két-három alkalommal.

Ezt szokták szokszor ajánlani:

[link]

És első ránézésre nagyon is jó.