Tudnátok segíteni egy verssel?Édesapámat 70. születésnapjára szeretném meglepni egy rövidke személyes verssel.

Észre sem vetted, hogy elszálltak az évek!

Kőszívűnek nem tartott soha, senki téged!

Lábad nyomán elmaradtak utak, völgyek, hegyek,

Napsugárba csomagolva üzennek a jelek...

Férj lettél, apa,végül nagyapa is mára!

Senki másnak nincs szerintünk ilyen unokája!

Nagypapa szeme fénye, család drága kincse,

Nagypapáját jó sokáig sziklának tekintse!

Te vagy a családunkban az örök erő, alap!

Vállaidon pihennek szilárdan a falak!

Köves emberként ismernek, mégsem vagy te kőből!

Jusson még neked jó sok éltető erőből!

Kezed alatt készüljön még ezer üveg lekvár!

Figyeli majd lépteidet száz szerető szempár!

Nem számít, hogy milyen gyorsan szaladnak az évek,

Ugye tudod, hogy mennyire szeretünk mi téged!

#3 Egy ismerősöm most kapott a fiától egy madárpókot.

Függetlenül attól, hogy a rühellem a pókokat enyhe kifejezés, feltételezem, hogy csak ismeri annyira az apját a gyerek, hogy egy ilyen nyolclábú borzalom ideális ajándék a számára.

#6 Csak egy példa volt arra, hogy ami az egyik szerint pocsék ötlet, az ajándékozottnak tetszhet.

Egyébként én kaptam úgy Daniel Steel könyvet, hogy nem szeretem. Három oldalnál nem jutottam korábban tovább, mert annyira nyálas nekem. A mai napig az az egyetlen könyve, amit elolvastam, mert gyerek vette nekem a saját zsebpénzén, mivel szeretek olvasni, és biztos örülni fogok.

Van, amikor a szándék a fontos.

De, átjött, de a személyeset én úgy (is) értelmezem, hogy róla szóló, személyre szabott.

A kérdező majd eldönti.

Hát ha az életem múlna rajta sem tudnám megmondani, hogy melyik könyve volt, de a végén a srác talán meghal. Meg mintha lett volna gyerek is. Nem hagyott valami mély nyomot.

A három oldalas meg mintha a Titanicon kezdődött volna, hogy süllyed a hajó. A menned kell - nélked nem résznél eluntam.