Ki hogy viszonyul ehhez a minden évben felmerülő kutyások - tűzijátékozók ellentétpárhoz?

2 kutyám van, kisvárosban élünk panelban(bichonok). Egyik csak ugatja a tűzijátékot, a másik viszont annyira fél, remeg, hogy borzasztó. Mindent kipróbáltunk már, semmi sem használ. Személy szerint nagyon szerettem a tűzijátékot, egészen addig a pontig, amíg nem tapasztaltam meg, hogy ami számomra szép (mert se hasznosnak, sem más pozitív jelzővel nem tudnám illetni), az egy másik érző, ráadásul szívemnek kedves élőlénynek egy trauma. Igazából nem haragszom a tűzijátékra, ami éjfélkor van, igyekszem lefoglalni olyankor a kutyát, természetesen így is volt, hogy a szekrény mögé befutott, vagy másfél órán át reszketett. Nem haragszom az éjféli tűzijátékra, mert az elhunyt édesapámmal ez az egyik utolsó között emlékem. Viszont haragszom azokra, akik tűzijátékoznak és petárdáznak a panelek között, emiatt ha kimegyünk sétálni húznom kell magam után. Sajnos nem lehet kiszámolni mikor nem robban semmi, volt olyan év hogy nem rendezte el a dolgát az ijedtségtől. Csodálatos volt szilveszter napján a nappali szőnyegéről szart takarítani. De úgy vagyok vele kibírunk egy napot az évben, nem panaszkodom, hogy otthon kell vele maradni és nincs bulika,mert én vállaltam őt. Bár lenne, ha nem lenne se tűzijáték, sem petárda, mert itthon lehetne hagyni nyugiban. Nincs gondom azzal aki normális keretek között csinálja, de azt nem szeretem, hogy már Karácsony napja óta dobálják ki random az ablakból a petárdát. Azt sem szeretem, hogy volt olyan év mikor viccesnek találták kis tini fiatalok, hogy mellénk dobták a petárdát séta közben, azzal a címszóval, hogy naaa vajon mit csinál a kutya (amellett, hogy egy b.aszottul nagy f.aszság, balesetveszélyes is mások lába alá dobálni.

Szóval ez az én véleményem, nem zavarna, ha kultúráltan és egy napig tartana, de sajnos így a fent leírtakkal alátámasztva, én is egy vagyok a kutyas*gget nyaló brigádból, aki csúnyán néz a szórakozni vágyókra.

Továbbá nagyapáink idejében az asszony sem igazán számított, ismerek olyan nőt akit 4 évesen otthon hagytak egyedül, mert miért ne (ezt próbálná most meg egy szülő), illetve teljesen más világ volt, nem lehet összehasonlítani, szóval szerintem ez a párhuzam fölösleges volt a leírásban. A más országokról szóló rész igen igaz, de az is csak úgy valósulhatott meg, hogy kultúráltabbak az emberek és betartják a szabályokat, nem mint mi paraszt magyarok, akik képtelenek egy olyan rendszert kialakítani, ami mindenkinek kb elfogadható és nem csak a saját érdekük és igazuk fontos.

Nekem macskáim vannak ,különösebben nem zavarja őket.

Nehogy már 1-3 napot ne bírjanak ki évente .A nagy állat barátok ugyan úgy flexelnek ,kalapálnak hajnalban,az nem elég hangzavar?

Fokozatosan hozzá lehet szoktatni az állatokat. Ez angolul desensitization.

Bekünk is van macsek, de attől még lövünk

Sokáig én is úgy voltam vele, hogy jah, az én kutyám a fülét se rezzenti, másé is biztos kibírja. Igen, tartott ez mostanáig, szegény vadászfelmenőkkel rendelkező öreg kutyánk elpusztult, most itt az egyéves border szukánk, aki az erdőben lövöldöző vadászoktól is a falat kaparja és percekig remeg. Remélhetőleg - mivel tanyán lakunk - csak a falvakból fog valamennyi behallatszani, kap enyhe nyugtatót, a helye biztonságos, otthon leszünk. Ha nagyon fél, beengedjük az üveges teraszra.

Őszintén, én úgy vagyok vele, hogy persze, mindenki érezze jól magát, de a saját portáján művelje ezt, vagy ahogy itt valaki írta, legyen kijelölt hely azoknak, akik társasházban, panelben élnek. Az időtartamot is szigorúbban kéne venni, mert mindenki jön azzal, hogy egy napot ki lehet bírni, de a városban 27. óta megy a lövöldözés, szóval nem egy napról van szó.

Továbbá nem csak a kutyákról és egyéb háziállatokról van szó. Van egy csomó autista, epilepsziás, sérült embertársunk, rájuk is tök jó lenne tekintettel lenni, ha már az állatok felé nem tanúsítunk emberséget, együttérzést. A vadon élő állatokról már nem is szólok, mert akkor jön az, hogy nekem többet ér az állat mint az ember.

Amikor egymás kezének a leszakadását kívánják egyesek, az szerintem szóra sem érdemes. Azért túlzás azt kívánni, hogy a másiknak baja essen, mert nekem valami nem tetszik.

Mindent összevetve én mindenkinek jó szórakozást kívánok a ma estéhez, sok szerencsét a jövő évhez, és több emberséget, megértést egymás felé!

Az érzés ami sok emberből hiányzik az az empátia. A kutyáim lakásban vannak, az egyik nem foglalkozik vele, a másik retteg. Reszket, ömlik a nyála, és totális pánikban van. Ő nem tudja, hogy ez csak néhány óra, ő most ezt úgy éli meg, hogy kb az életéért küzd.

De beszélhetnék a haszonállatokról, vagy a vadakról is. Ami néhány embernek pár perces szórakozás, az néhány állatnak maga a pokol.

Ez nem elkényeztetettség kérdése, közel sem. Igazából csak látni kellene egy petárda által okozott epilepsziás rohamot, vagy amikor a lovak összetörik magukat, a marhák teljesen bezavarodnak. Csak ennyi.

Gyáva? Ez most komoly?:D Tehát 3 macska és néhány kacsa alapján levontad azt a következtetést, hogy nem minden állat "gyáva"?

Sétálj már át egy háborús övezetbe, úgy hogy ne legyél "gyáva"

18.Nem egy macskám volt életem során.DE volt csirkém,kacsám,malacom stb és nem féltek egy kis tüzijátéktól.

Háborús övezet? Túl sok filmet nézel

16 az empátia a kutyabolondokbol is hiányzik leszarják hogy másokat meg az állando ugatás meg vonyitás zavar meg az amikor utcán poráz nélkül odafut hozzájuk a kutyájuk

és ezt nekünk egész évbe minden nap türnünk kell