Pünkösd a szentlélek eljövetelének az ünnepe. Mi az a szentlélek és miként jön el hozzánk?

A Szentlélek a keresztény teológiában a Szentháromság egyik személye. A kereszténység monoteista vallás, ugyanakkor nem hiszik, hogy Isten oszthatatlan lenne, hanem épp ellenkezőleg: szerintük Istennek három személye van, amelyek egylényegűek, de mégis megkülönböztethetőek. A Szentháromság-teológia szinte az összes keresztény irányzatban nagyon erősen jelen van. Igazából mind az Ó-, mind az Újszövetségben vannak bizonyos szövegrészek, amelyek a Szentlélekről, illetve a zsidó teológia szerint Isten szelleméről/lelkéről (bár a zsidó vallás nem tekinti különálló személynek, hanem kicsit talán a newtoni unitáriusokhoz hasonlóan fogják fel: Isten egy elválaszthatatlan részének tekintik), Ruach Kodshoról (רוּחַ קָדְשְׁךָ) szólnak. Ugyanakkor a keresztény tanok szerint megújulva, Jézus feltámadását követően az első pünkösd ünnepén áradt ki.

A keresztények szerint a Szentlélek leszállt a fizikai világba, így mindig velünk van, csak észre kell venni. Nem kell szó szerint külön lehívni, megidézni vagy bármi hasonlót csinálni, hisz a Szentlelken keresztül van jelen Isten mellettünk minden pillanatban, általa nevezhetjük az Atyát is Atyának, valamint a Fiút is személyes Megváltónak.

Kedves Kérdező!

Sajnos, senki sem adott helyes választ a kérdésedre.Ha szeretnéd tudni a kérdésedre a választ, írj privátban és szívesen bemutatom neked, a Biblia alapján.Elöljáróban annyi, hogy amit a Keresztény vallásban alkottak Pükösdöt és Húsvétot, egyik sem igaz! Mindegyik pogány alapú, összemosták az igazi 50.nap és az izraelita Húsvét igazságaival.Ha aktuális még a kérdésed, akkor szívesen segítek benne.

Üdv.

#6.

Vicces. A keresztények pont, hogy általában ellenzik a nyusziünnep, meg hasonló szekuláris vagy pogány koncepciókat, mivel ez az egyik legősibb és legrégebbi ünnepük, amit kb. a zsidókból lett korai keresztények kora óta ünnepelnek, bő 1600 évvel azelőtt óta, hogy a nyuszit először megemlítették a húsvéthoz kötve.

#7.

Nem vicces, sajnos :/

Nem az Isten időszámítása szerint tartják a Kereszténységben a Húsvét(Páska) ünnepe. Biblia alapján a Páska (Peszách) időpontja Niszán hónap 14. napja (2Mózes 12:6, 3Mózes 23:5).

Ez egy holdalapú naptárhoz igazodik, és nem mindig esik egybe a Gergely-naptár szerinti Húsvéttal.

A Gergely-naptárban a Húsvét időpontját a tavaszi napéjegyenlőség utáni első holdtölte utáni vasárnapra határozzák meg. Azaz, a Keresztény Húsvét, az Vasárnaphoz igazodik, ami angolul SUNday, tehát NAP napja.Azaz, a Napot tisztelik!Ez egy rejtett pogány, Napisten-imádó vallás, a Kereszténység.Ezek az ünneoek, mind pogány ünnepeket rejtenek, mert nem az Isten időszámítása alapján vannak meghatározva.Nem attól hiteles egy ünnep, hogy már nagyon régóta tartják.Az általad leírt dolog, az csak a Keresztény embereknek szánt mese, hogy látszólag, hitelesnek tűnjön.De bárki összevetheti az Isten időszámítását, a Gergely naptár időszámításával, nem fog egyezni, ugyanis:

a bibliai naptár a Hold ciklusain alapult, így egy hónap általában 29 vagy 30 napos volt (a holdhónap átlagosan 29,5 nap).

Az év kezdete a Nisán hónapjával indult, amely az első hónap volt a az Izraelitáknak adott naptárban (2Mózes 12:2). Ez általában a tavaszi napéjegyenlőség környékére esett.

A bibliai naptár a Nap és a Hold ciklusait is figyelembe vette. Mivel a holdhónapok és a napév között eltérés van, időnként egy 13. hónapot iktattak be, hogy az ünnepek a megfelelő évszakokban maradjanak (pl. a Páska tavasszal legyen).

A Gergely-naptár pedig, napév alapú, a hónapok ciklusai nem a Hold ciklisain alapul(28-31napos hónapok).Annyi egyezés van csak, hogy ugyanúgy 7 napból áll egy naptári hét, de nem tekinti a hetet bibliai ciklusnak, a szombat sem kiemelt szent nap.

Ezért a Pentekosztes, mint 50.nap ünnepe sem stimmel, ha a Húsvét ünnepének napja sem felel meg az Isten szerinti időszámítással.

Sajnos, bármennyire nehéz elfogadni, de a Kereszténység a Napistent(Hórusz, Szemiramisz, Tammúz, Ízisz, stb.) ünnepli.Karácsony sem kivétel, az pedig a Napisten születését.Isten, a Biblián keresztül leírt szavai alapján, útálatos ünnepnek tartja:

Jer 7:18 A fiak fát szedegetnek, az atyák gyújtják a tüzet, az asszonyok pedig dagasztanak, hogy az ég királynőjének béleseket készítsenek, és az idegen isteneknek italáldozatokkal áldoznak, hogy engem felingereljenek.

Ebből lett, a Keresztény Karácsony!

Aki ezt tartja, az ellenséges viszonyban áll az Istennel.

#8.

8. válaszoló nem vette be a gyógyszerét, vagy egyszerűen a szektája miatt már racionálisan sem tud gondolkodni, vagy egyszerűen csak borzasztóan műveletlen.

Elárulom: a hétfő (Monday) a Hold napja, a kedd (Tuesday) Tiu germán isten napja, a szerda (Wednesday) Wodan vagy más néven Odin, vagyis a germán főisten napja, a csütörtök (Thursday) Thor germán isten napja, a péntek (Friday) Freja germán istennő napja, a szombat (!!!) (Saturday) Szaturnusz római isten napja (Figyelem, adventista prédikátorok!!!). :-D Különböző pogány vallásokban mindegyik nap a héten kapcsolódott valamelyik pogány istenséghez. Sőt, vegyük sorra a hónapok neveit is! Kb. mind római istenekhez kötődnek, kivéve, amik véletlenül például római (de szintén pogány vallású) császárokhoz. Magyarul melyik nap lenne ideálig keresztény istentisztelet/mise/úrvacsora tartására álláspontod szerint? Nevetséges, hogy még a napokat sem bírod tovább mondani magadban, ha már ennyire az internetes konteósokra jellemző etimologizálást választod minden megmagyarázására.

Milyen kár, hogy az ókori Római Birodalomban még nem a modern angol volt a legfőbb közvetítő nyelv, a korai keresztények pedig alapvetően zsidókból, meg néhány görögből kerültek ki - több ezer kilométerrel odébb -, így nem tudhatták, hogy a hét első napjának ünnepként való bevezetésével valami ördögi gonoszságot fogadtak el. XXDD

Pedig már Pál apostol és az őskereszténység is tartotta a vasárnapi ünneplés szokását, aki(k) azért időben és térben is igen-igen messze élt(ek) életük nagy részében Nagy Konstantin császártól. A korai zsidókeresztények megünnepelték a vasárnapot és a szombatot is. Utóbbit az ószövetségi törvény beteljesítéseként, nyugalomnapként (ők származásilag, etnikailag zsidók voltak, amit soha nem is tagadtak meg, kultúrájukat tiszteletben tartották, így a szombat parancsát és a mózesi törvényeket is magukra vonatkoztatták, kivéve, ha Jézus kimondottan feloldást adott valami alól), előbbit pedig Jézus feltámadásának ünnepeként és emléknapjaként minden héten, egyfajta második nyugalomnapként. Amikor egyre többen tértek át a kereszténységre a pogány vallásokról, akkor felvetődött a kérdés, hogy azok mit tartsanak ünnepnapként a héten, akiknek köze nincs sem kulturálisan, sem származásilag a zsidó néphez. A keresztény világ többsége azt fogadta el - amit a mai napig a történelmi keresztény felekezetek is hirdetnek a teológiájukban -, hogy nekik nem kell a szombatot ünnepelniük, hisz az ószövetségi törvény rájuk már nem vonatkozik. Ettől függetlenül más régi keresztény egyházak (főként antikhálédóni egyházak) továbbra is mind a szombatot, mind a vasárnapot megszentelték. Például az etióp és az eritreai ortodox keresztény egyházak ilyenek a mai napig, de emellett később keresztény irányzatok közül a kelta kereszténységben is van bizonyíték valamilyen szintű szombattartásra (bár független kelta keresztény egyház nem tudjuk, hogy létezett-e és egy idő után fel is szívódott ez a teológiai irányzat, annak ellenére, hogy az anglikanizmus és a brit reformáció kibontakozását követően ez egy igen erős fogódzó volt az anglikán és egyéb protestáns egyházi vezetőknek a Rómától teljesen független felekezetiségük történelmi alátámasztására).

A vasárnapnak bibliai alapja van, hisz maga az Újszövetségben találunk először utalást rá, hisz világosan leírja, hogy Jézus Krisztus vasárnap támadt fel, amit a keresztények azóta is hisznek. A Biblia szerint az angyalok ünnepelték Jézus feltámadását a mennyekben és a tanítványok is a Földön. Azt is leírja a Biblia, hogy Pál apostol szombaton zsinagógába ment, ahol térített is zsidókat, vasárnap pedig a saját, keresztény körével ült emlékünnepet Jézus feltámadására. Pont ugyanannyi köze van az angol Sunday szóhoz, mint a zsidó sabbath-nak a Saturday szóhoz vagy mind a muszlim pénteknek a Friday szóhoz. Térben és időben sem lehetne túlságosan a dolgot összeegyeztetni, hisz a legkorábbi forrásaink a vasárnap ünnepléséről még tisztán őskeresztény vagy keresztényüldözéskori ókeresztény forrásokból vannak, bőven azelőtt, hogy egyáltalán bármiféle érdeke lett volna a kereszténységnek közelednie a római katonák körében népszerű napkultuszokhoz, amelyeknek vasárnaphoz való kapcsolatára nincs túl sok bizonyíték. :-/

A keresztényeknek viszonylag sokáig (másfél-két évszázad) a vasárnap volt az egyetlen ünnepük. Utána jelent meg az igény az évenkénti ciklusban tartott ünnepekre, amelyekből az első a húsvét volt és ugyanazt ünnepelte, mint a vasárnap, csak egy sokkal nagyobb ünnep keretében. Eredetileg együtt tartották a pészahhal, majd később, egyrészt a kereszténység egyre jobban távolodni kezdett a zsidó vallástól, másrészt meglehetősen furán jött ki, hogy az évben minden hétköznapi héten vasárnap a feltámadás ünnepe, de általánosságban az évben eshet akár péntekre is, emiatt hozzátoldották a vasárnapot. A zsidó naptár luniszoláris jellegű amúgy (tehát a Nap és a Hold mozgását is követi). A muszlim naptár holdnaptár tisztán. Elárulom amúgy: niszán hónap 15. az első tavaszi holdtöltére esik, vagyis a tavaszi nap-éjegyenlőséget követő első holdtöltére. Ez pészah. Ezt követően vasárnap van húsvét, ami onnantól kezdve nyolc napon át tart. A Biblia szerint abban az évben, amikor Jézus feltámadt, akkor pészah 8 napjából a vasárnap volt. Az ezt követő 50. napon jött el Szentlélek, vagyis akkor, 50 nappal a keresztény húsvét után, nem azután 50 nappal, amikor Jézus megfeszítették (pészah előestéje vagy első napja, a szinoptikusok és János mintha mást sugallnának) vagy amikor a sírban feküdt (pészah első vagy második napja, a szinoptikusok és János mintha mást sugallnának). A harmadik ünnep a nagypéntek/húsvét és a pünkösd után a vízkereszt volt, ami először gnosztikus körökből indult és eredetileg a születés dátumának javasolt egyik dátum is volt. Ekkor ünnepelték Jézus születését, keresztségét, első csodáját, a bölcsek és a pásztorok hódolatát is sokáig, amíg nem lett igény külön ünnepre a születésnek (amúgy az örmények a mai napig ekkor ünneplik, a vízkereszttel együtt a karácsonyt is).

Az meg egy botorság, hogy a kereszténységnek BÁRMI köze lenne Hóruszhoz. Egy amerikai ÁLdokumentumfilm, a Zeitgeist kezdte ezt terjeszteni, csak durvábban: szerintük Jézus személyét is onnan nyúlták le. A bökkenő annyi, hogy kb. az egyiptológia konszenzusa, hogy max. minimális hasonlóságok voltak, térben és időben nincs linearitás, magyarul baromság az elmélet. Meg, az is aprócska bökkenő, hogy a világi történészek áltudományosnak bélyegezték az egész filmet. Szemiramisz asszír-babiloni nagyrészt mitikus királyné volt. Semmi köze a napistenekhez. Ilyenkor röhögök fel, hogy mennyire hülyék sok esetben a történelemhez a szektások. Tammúz szintén nem volt napisten, hanem Adonisz (maga az Adon is szemita eredetű szó) mezopotámiai megfelelője. Ízisz egyiptomi anyaistennő volt. Semmi köze a napistenekhez, a kereszténységhez meg pláne semmi.

Az szintén hülyeség, hogy a fenti istenek/lények dec. 25-én születtek volna vagy hogy a szaturnália dec. 25-én lett volna. Valójában egyetlen ünnep volt dec. 25-én: Mithrász/Sol Invicti születésnapja. Ez a kereszténységgel kb. együtt keletről érkező és Rómába sokáig begyűrűző misztériumvallás volt. Sokáig a kereszténységgel rivalizált a tekintetben, hogy melyik örökölje a klasszikus római vallás szétesése és haldoklása után a Birodalmat és ezáltal nagyrészt a világ nyugati felét, Európát. Fun fact, hogy nem egyértelmű a történészek szerint, hogy van-e kapcsolat a két ünnep között vagy hogy melyik volt hamarabb, hisz bár tény, hogy hivatalossá és az egész keresztény világban egyetemessé csak Konstantin alatt vált (minden bizonnyal a mithraizmus és a Sol Invictus hatására pont ez a dátum a sok közül) ugyanakkor már Tertullianus, Africanus, Hüppolütosz és sokan mások is hivatkoznak a tavaszi nap-éjegyenlőségre (ami több rabbinikus hagyomány szerint a világ teremtésének kezdete) Jézus fogantatásának napjaként, hiszen a Biblia szerint Keresztelő János fél évvel korábban fogant és született, az apja, Zakariás pedig egyes hagyományok szerint jom kippurkor mutatott be áldozatot és ejtette ki a Tetragrammatont látomásakor. Egész jó videó egy történésztől, vallástörténésztől: https://www.youtube.com/watch?v=3DHbOpS-N0c .

Jeremiás idézete egy kánaánita, amorita és pánszemita istennő, Asera, valamint egy kreált izralita istennő, a Mennyek Királynéja szertartásairól ír. Előbbi El pánszemita atyaisten felesége volt. Elt viszont viszonylag hamar, a bírák korában azonosnak tekintették Jahve és El Saddáj istenekkel/kultuszformákkal, összegyúrták őket, így egyes izraeliták Isten feleségeként tisztelték még a szigorú monoteizmus előtti henoteista/monolatrista években. Megint más izraeliták csináltak maguknak egy saját istennőt szinkretista jellemmel az egyiptomi Hathor és Ízisz, a mezopotámiai Istár, Ninil és Inanna, a kánaánita Asera és Astarte, meg az amorita Ašratum mintájára és azt tartották a nemzeti istenük feleségének. Lényegében egy személyben volt egy fiatal mennyei lány, egy jó feleség, meg egy termékeny nő (magyarán egy kivetített emberi nőideál). Ezeknek az isteneknek járt a kultusza csupasz, megfaragott farudak felállításával (Asera-rúd).

Modern rekonstrukciók arra, hogy ezek hogy nézhettek ki:

[link]

[link]

[link]

[link]

Ugyanez terrakottából, régészeti lelet Kánaánból:

[link]

Néha az ágak nem voltak csupaszok, hanem élők fákat tiszteltek, mint a termékenységistennő szimbóluma. Egy időben maga az Asera-rúd már más istenségek kultuszának is része lett szerte a sémi világban. Például Izrael Istenének is, hisz őt is okolták az esőért (lásd: Áron kivirágzott vesszeje). Mindez bő két-másfél-egy évezreddel azelőtt történt, hogy a mai karácsonyfák elődjei (és még itt sem a mai karácsonyfákról beszélek) megjelentek térben is jóval arrébb (német, illetve francia-német területeken), jelentősen más kontextusban és hagyományok keretében. Valójában az örökzöldekkel való díszítés az egész világon elterjedt a téli időszakban. Mindig és kb. mindenhol is vittek be ilyen ágakat, növényeket (a rómaiak pl. borostyánt és magyalt, a kelták fagyöngyöt, a germánok magyalt és fagyöngyöt, az egyiptomiak pálmát, a japánok és a kínaiak bambuszt stb., még az ókori hébereknél is volt hasonló szokás) a házba télen, meg a télen tartott ünnep alkalmával. Azonban a fa felállítása először Strassburg körül jelent meg a középkori szentesti/Ádám-Éva napi misztériumjátékok kellékeként, mint a tudás fájának jelképe (néhány dísz azóta is megmaradt: alma, gömb, girland, lánc stb.). Utána a szokás elhalt és az újkorban német lutheránusok élesztették a szokást újra, akik a ma ismert karácsonyfához hasonlatossá tették. De igazán elterjedtté csak az angol viktoriánus éra tette.

Isten számára a keresztények szerint senki sem ellenség.

#9

9-es valaszoló:

Tisztában vagyok a napok és hónapok elnevezéseivel és nagyban azokkal a dolgokkal is, amiket írsz.

Így van, Mithrász születésének napja is.Akiket felsoroltam, mindegyik Napisten imádó vallás alakja, csak más neveken.

Nem tartozom egyik vallási felekezethez sem, távol tartom magam az összes Keresztény felekezettől, egyháztól.A Bibliát tanulmányozom olyan módon, ahogyan azt Isten leírta több igén keresztül is, hogyan kell ezt tenni.

Sok mindent tudsz, csak helytelenül nagy részét.

Először is, az Izraelitáknál nem volt Hétfő, Kedd,...Szombat, Vasárnap. Hanem 1.,2.,3.,4.. stb.napok voltak csak.A Sunday-t, csak szemléltetésképpen írtam, mert jobban tükrözi azt, hogy ez a nao, a Napistsn tiszteletére van.Ezért lett ünnepnao, mint pihenőnao a Vasárnap, ezért van vasárnapi mise a katolikusoknál, és a Húsvétot is ezért szamolják Vasárnapra.

Ha pontosabb ismereteid lennének, amelyeknek valóság tartalma is több lenne,akkor tudhatnád azt, hogy nem létezett a Megváltó korában kereszténység, de még az apostolok sem voltak őskeresztények.Ez egy áltudományos kifejezés azt erősítve, hogy a Kereszténység a Megváltótól vagy az apostoloktól származik.

Sem a Megváltó, sem pedig az apostolok, nem hoztak létre egy vallást sem.Istennek nincs vallása.

Jeremiáy idézetében található szertartás, az Igaz Isten számára útálatos dolog.Ez a mai Karácsony előképe.Ezért hamis a Kereszténység, mert egy útálatos ünnepet, Isten számára kedvesnek titullál.

A szombatot pedig, ahogy te is írtad, már nem kell megtartanunk.Az csak az 5.korszakig volt érvényes.Ezt mutatta be a Megváltó is.

Dec.25 biztosan nem lehet a Megváltó születésnapja, mert Napimádó valláshoz tartozik.

A másik dolog pedig, hogy nem utasította a Megváltó a benne hívőket, hogy ünnepeljék a születése napját, nincs is leírva, hogy mikor volt, csak következtetni lehet, hogy nem télen. Az apostolok sem tartották a születésnapját.

Ha pontosabbak lennének az ismereteid és nem csak tankönyvekből, vallástörténészektől, keresztény vallás tanaiból, akkor tudhatnád, hogy ez nem igaz:

"A vasárnapnak bibliai alapja van, hisz maga az Újszövetségben találunk először utalást rá, hisz világosan leírja, hogy Jézus Krisztus vasárnap támadt fel, amit a keresztények azóta is hisznek."

Azokban az időkben, nem létezett Vasárnap.Sem Hétfő,Kedd,stb.

Jaa,hogy a keresztények hiszik ezt :D

A keresztények (tisztelet a kivételnek) lusták utánajárni bárminek.Ha egy vallási elöljáró azt mondja, hogy Vasárnap volt, akkor az biztosan úgy is van.Ezért hiszik el a hazugságokat, mert nem néznek utána semminek.Vagy ha igen, akkor keresztény forrásokból.

I.Konstantin hozta létre a Kereszténységet, nem a Megváltó és a tanítványai. I.Konstantin és vallásszakértői, ügyesen, összemosták az Isten igazságait a saját, pogány vallásuk tanaival.A Bibkiát is az ő tanaik szerint hamisították meg, ez történt a Niceai zsinaton.Hozzátettek és elvettek, átírtak szavakat úgy, hogy akik nem néznek utána az Isten szerinti módon, akkor el is fogja hinni ezeket a hamisításokat, pl.:"Szent"-háromság, "újjászületés", Mária csak jegyese volt józsefnek mikor várandós lett, nem József a vérszerinti apja, stb.Lehetne sorolni hosszasan.De ha valaki utánanéz a dolgoknak akkor néhány perc alatt, meg lehet buktatni ezeket a hamisításokat.Persze ahoz előbb, el kell hagyni a Kereszténység tanait, és teljesen elölről kellene kezdeni az Isten megismerését.

Mégegy dolog amire kitérek a sok közül: Amikor Isten megadta az időszámítás módját, akkor azt nem zsidóknak adta, hanem Izraelitáknak.A kettő népcsoport, nem ugyanaz a nemzet!

Isten számár mindenki ellenség, aki elfogadja a Kereszténység, vagy bármely más vallás tanait.Csak kegyelmi korszakban vagyunk, ezért nem rögtön ítéli el az engedetlenségben élő embereket.

A Kereszténység azt gondolja(tisztelet a kivételnek), hogyha elhiszi azt, hogy létezik az egy igaz Isten, akkor már tárt karokkal van várva a Mennyországban.Kétféle istenképet alkot.Az egyik a mindent megbocsátó Isten, aki úgy elfogadja az embert ahogy van.A másik pedig, a haragos, bosszúszomjas Isten, aki rettegésben tartja az embert. Holott ez nem így működik.A kereszténység tanaiban élő emberek többsége, minden elhisz ha egy vallási vezető mond valamit.Legyen az pap,lelkész, gyülekezet pásztora.Elhiszi azt, hogy beleszállhat egy gonosz szellem, vagy Isten szelleme, mint különálló harmadik személy.Lehetne sorolni sajnos, hogy mit hisznek el.Amíg a kereszténység tanaiban voltam, én is elhittem ezeknek, java részét.De hála Isten kegyelmének, sikerült kilépnem minden vallásos tanításból.

Üdv.