Szerintetek mikor érdemes egy gyereknek megmondani, hogy nem a télapó rakja be a csomagot a csizmába?

Szerintem magától is rájön, nem kell azt mondani. Én is magamtól jöttem rá már olyan 5 éves koromban, amikor karácsonykor láttam a tévében a töménytelen hollywoodi filmet, amiben mutatják, hogy apuka öltözik be Mikulásnak és a szülők veszik az ajándékokat. Ebből még kisgyerekként is kapásból levágtam, hogy akkor ez tuti Magyarországon is így van, és a télapó nem létezik.

Mi az hogy nem a télapó? hát ki? kiadja bérmunkába? 60 évesen ilyet olvasva egy világ omlik össze bennem.

Előbb utobb rájönnek,én is magamtól jöttem rá(12/f)

Hagyni, hogy magától rájöjjön. Egyébként iskolában felvilágosítják egymást ez nem a te dolgod...

Szerintem nem kell megmondani, majd megtudja úgyis. Én még 3 sem voltam decemberben, de láttam, hogy János bátyám volt a Mikulás, meg előtte is hallottam, ahogy jártak a rokonok, meg meg is lestem, így akkor tudtam, hogy nincs Mikulás, el is mondtam a bátyámnak, meg hogy nem látod, hogy az ... János, meg a cipője, stb..., na sírva is fakadt a bátyuskám. :) Ja, azért leskelődtem, mert már az előző évben is gyanús volt, hogy hallok ezt-azt. Annyiszor nem jár a Mikulás. :)

Előző hozzászóló vagyok. Meg is sajnáltam a bátyám, de hát nem gondoltam, hogy akkora sokk lesz neki, mert nekem kicsi se volt. Én az unokáim megkérdeztem, persze kerülő úton, de ők is hamar rájöttek, mitől döglik a légy. :) A mai gyerekek már sokkal több információt kapnak mindenhonnan. Bár van olyan, hogy tudja, de mégis el akarja hinni, hát épp ezért nem kell mondani.

Akkor mond meg neki, mikor már tudja, hogy a télapó állszakállat visel! :)

A kislányunk most 10 és fél. Tavaly mi is pont ezzel a kérdéssel küzdöttünk, mert a suliban már néhányan tudták a "csalást", így párszor rákérdezett, hogy mi a helyzet. Így hát elmondtuk neki az igazságot. Kicsit rossz kedve lett, de azért semmi tragédia. Az érdekes az, hogy ennek ellenére ebben az évben is ugyanolyan izgatottan várta a Mikulást (a "télapó"-s hozzászólás nekem is fájt), mint eddig. Csak néztünk a feleségemmel mosolyogva, de nem mondtunk semmit. Aztán beszéltünk a suliban róla a többiekkel és kiderült, hogy ez másoknál is előfordult. Azok a gyerekeknek akik szeretik meséket szeretnek még egy kicsit a ebben a világban maradni. Ebben amúgy nincs semmi rossz. Nagyon nem értek egyet azzal, hogy "alapból nem kell ilyen hülyeséget elhitetni vele". Én is imádtam várni a Mikulást és a Jézuskát. Aki nem éli át azt az izgatottságot és örömet amit ez a kis csalás okoz az persze nem érti. Soha nem felejtem el azt az boldogságot amit a kislányomnak a Mikulás válaszlevele okozott, amit két vagy három éve személyesen neki kézbesített a postás. Még a könnyünk is kicsordult. Szóval nekem az a véleményem, hogy amikor rákérdez nyugodtan el lehet mondani neki. Még egyetlen esetet sem jegyzett fel az orvos tudomány, hogy ettől valaki lelkileg egy életre összetört vagy flusztrálttá vált volna:)

Én általánosban lebuktattam a stúdiós csávót mert megisnertem a gyűrűjét, de anyámék holtig mondták hogy igenis a valódi mikulás volt, stb... Aztán őket is lebuktattam, és kiakadtam rájuk amiért a szemembe hazudtak. Akkor voltam kb 7-8 éves. Ennyire emlékszem, de ez engem anno valamiért nagyon megviselt. Úgyhogy javaslom, minél korábban.