Tényleg akkora gond, ha nem akarom, hogy a gyerekem óvodába menjen ilyenkor?

Én úgy vagyok a kérdéssel, hogy alapvetően más gyerek is van, hogy lebetegszik pont a télapóra stb, de szerintem ez a télapósdi pont nem egy kikerülhető dolog hosszútávon. Az iskolába például nem biztos, hogy megéri majd a 3db szülői igazolásból mindig egyet majd erre elhasználni, ráadásul saját példámból kiindulva 6-7 évesen is elkezdhet hinni olyan dolgokba amikről mindaddig a szülők váltig állították, hogy nem létezik.

Nekem jehova tanúi voltak a szüleim nagyszülői nyomásra, ebbe születtem bele aztán 6 éves koromban otthagyták a vallást. Addig nem volt se télapó, se karácsony se semmilyen ünnep, abszolút sulykolva volt, hogy ezek a dolgok nem léteznek, bűn stb.

Aztán hirtelen egyszer csak lettek, és én 6 évesen ugyan úgy hittem benne elég sokáig, mintha mindig is az életem része lett volna. Jobban is becsülöm az ünnepeket mint akiknek ez természetes volt, tehát lehet, hogy pont az ellenkezőjét fogjátok vele elérni. Nem biztos, csak lehet.

Mivel hozzám előtte soha nem jött a télapó, imádom amikor már ki vannak pakolva a mikulásos holmik és a család összes gyerekének szoktam kis csomagot csinálni.

Hát én is idiótán éreztem magam, hogy kicsinek hittem mikulás és társaiban, főleg mikor rájöttem, hogy nem létezik egyik sem.

Köszönöm szépen a fantázia világom ettől függetlenül rendben van, de én sem szeretném ezt bekamuzni a fiamnak, amúgy is képtelen vagyok hazudni(akkor is, ha ez csak mesébe csomagolt ártatlan kis történet)

Én féltem a Mikulástól az óvodában, és örültem, hogy otthon mindig reggelre pakolta tele a csizmát, így nem kellett találkozni vele.

Szerintem egy gyerek meg tudja érteni, ha elmagyarázod neki, hogy vannak, akik hisznek a Mikulasban, fogtündérben, apró manókban. Emlékszem, valamikor másodikos korokban volt egy összetűzésem egy osztálytársammal, mert elmondtam neki, mi otthon nem hiszünk az Istenkében (osztálytársam emlegette így).