Nem kinos ilyet adni karacsonyra?

Bocs, 4, de 16 évesen se adtam ilyesmit, nem 21 évesen.

Szerintem ezek nevetséges ajándékok.

Szerintem nagyon kedves ajándékok, lànyoknak.

Nem akarod vmi jóféle alkohollal megtoldani, ha szereti? (Pl ritka sör, minőségi bor). Ivós pasinál az mindig jól jön és akkor mégse csak a cuki cuccok lesznek.

Amúgy a fickókkal nehéz, kiszámíthatatlan, hogy épp melyik tárgy tetszik, nálunk egy tök átlag fekete pénztárcát azóta is imád, a jó minőségű, teljesen a stílusához illő bőrövet meg nem használja, pedig azért vettem akkor azt, mert panaszkodott, hogy nincs öve.

A drága autóporszívót sosem vette ki a dobozból. Ruha reménytelen.

Jégkirinak viszont örült.

Az összes csajos giccsre csak vonogatta a vállát (pl bekeretezett fotó a gyerekéről), pedig én is lànyként inkább ilyen dolgokat találok ki könnyen.

A szándék a fontos. Párom a szüleimtől egy övet kap - amiből van már neki egy csomó és teljesen fölösleges, de hát ez van. Csak jót akartak.

Én sosem vettem ilyen fölösleges izéket, az ezós álomfogót kifejezetten marhaságnak tartom. Általában megkérdezem, hogy minek örülne a másik. Soroljon fel 3-4 dolgot és én majd eldöntöm, hogy melyik legyen. Így tényleg olyan lesz, aminek örülni fog. Vagy ha nagyon nincs ötlet, akkor inkább valami nem tárgyi dolog: színházjegy, koncertjegy, fürdő, stb.

Álomfogó? Bonbon? Szerintem érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy ezeknek Te örülnél, vagy ő? Mert inkább szerintem Te!

Viszont Te ismerd őt, ha ilyen beállítottságú és biztosra tudod, hogy örülne neki, akkor nincs gond. Viszont akkor nem tetted volna fel ezt a kérdést, mert biztos lennél magadban.

A takaró kedves gesztus, mivel fázós, de Én egy pasisabb ajándékot választanék mellé.

Pl: parfüm, óra, karkötő, pulcsi, esetleg élményként egy jövőre lefoglalt közös hétvége vhol.

"Persze, ha szeret, akkor mindegy mit kapsz" - mondják sokan, de én tapasztalatból mondom, hogy csalódás olyat kapni, aminek nem örülsz. Nem az ajándék értéke/minősége/stílusa vagy ilyesmi miatt, egyszerűen csak szíven tudja ütni az embert, mert felteszi magának a kérdést: Tényleg nem ismer annyira, hogy tudja minek örülök igazán?

Szerintem még nem késő, van egy hét, vegyél a takaró mellé mást!

Utolsó vagyok!

Még annyit hogy a kocsiba is rengeteg mindent lehet venni, aminek örülhet és nem vészes az áruk, és nekünk Nőknek sem kell túl nagy technikai tudás hozzá, mert a kocsi esztétikai kinézetét/hasznosságát lehet vele erősíteni :D

Nézz itt szét, hátha találsz vmi ötletet:

[link]

Egyébként ha szereti a kocsiját, akkor talán ezek lehetnek a legjobb ötlet, hogy vmi ilyesmit veszel neki.

Nem kínos. Még az álomfogó is jobb, mint a szívecskés párna, de tény, hogy a normális, földhözragadtabb emberek nem sokat tudnak vele kezdeni...De a bonbon és a takaró remek ajándék, az utóbbi praktikus, az előzőt pedig sokan kedvelik, nyilván a kérdező ilyen szoros kapcsolatnál már tudja, hogy csokikedvelő-e a párja. Az enyém pl. igen, ő bármilyen jóféle édességgel boldog lenne.

Nem férfias egyetlen ajándék sem, valóban. És? Nem férfiasnak kell lenniük, hanem az ajándékozottnak tetszőnek.

Emberek, ti tényleg nem ismertek egy csomó csokikedvelő srácot? Hol éltek ti?

Nyilván egy bonbon apró ajándék lenne, de az egész csomag egészen kedves, szerintem kiváló. Az álomfogó kérdéses, de ha elégnyitott a srác s elég szép az álomfogó, emléknek és szobadísznek még jó lehet. Vagy elpakolja a szívecskés párna mellé egy dobozba, szerencsére a takaró marad, akármilyen hópelyhes is (úgy képzelem, hogy egyes alfahímeknek az nem elég jó, de azok nyugodtan vegyenek maguknak másmilyet, férfias színekben, V10-es motorral és hím oroszlánokkal díszítve vagy akármi. bár ez inkább az alfahímnek látszani akarók vonala).

Egyrészt igazatok van, szándék meg szeretett lány meg szerelem, másrészt hosszú távon érdemes átszokni pasis ajándékokra.

Mert a 21 éves fiúnak ebben a nagy szerelem korszakban talán átmenetileg bejön, de jövőre már kacatnak fogja tartani, ha akkor is ilyet kap.

Persze lehet hogy pont ez a fiú nem, de mivel nem ismerjük és nem is ír róla a kerdező, csak a saját tapasztalatunkból tudunk kiindulni...