Ha lesz gyereketek, ti is majd azt mondjátok neki hogy a Jézuska, Mikulás meg a nyuszi hozza az ajándékokat?

A hazugságok bizony nagyon fájnak. Ezért megértem, hogy tiltakozol ezek ellen.

A keresztényekről meg megvan a tapasztalatom: A engem katolikus iskolában ütött meg többször a papok. És máshogy is bántalmaztak. Nem fogok neki erről mesélni, mert addigra már az összes nyomorék féreg, aki bántott engem a föld alatt lesz és bízok abban, hogy akikkel ő találkozik, azok nem ilyenek lesznek. Ők biztos a mennybe jutnak, hiszen Jézuska földi helytartói voltak. De ebből a mennyországból nekem nem hiányzik semmi.

Én is sérült vagyok. Máshogy mit te, de a sérülésemet nem akarom tovább adni.

A mesék és a fantázia számomra fontos. De nálunk nem a Jézuska hozza az ajándékot, hanem az angyalka. Nem a Mikulás, hanem a Télapó. A húsvétkor meg azok kapnak ajándékot, akik udvarolnak a lányoknak, tekintve, hogy az mindig is egy termékenységi ünnep marad számomra.

Ha megfosztom a gyereket attól, hogy álmodozzon, az elvont gondolkodástól fosztom meg. Persze lehet neki mesélni igaz történeteket is, amibe bele tudja képzelni magát. De valami kell, ami nem jelen van és elindítja a fantáziáját. Ha ez nem a Jézuska, meg a pálinkafőzők védőszentje, akkor valami más.

Amikor meg csalódik bennem, megkérdezem, hogy mire számított és megkérdezem, hogy mit tehetek annak érdekében, hogy ne kelljen csalódnia bennem. De nem fogom feladni az elveimet, vagy meghasonulni, hanem inkább meghallgatom őt és tudtára adom, hogy milyen értékrendekkel élek, hogy tisztában legyen ezzel.

Nem hiszem, hogy azért, mert rájön, hogy a mesék nem igazak, attól baja esik. Sőt! Abban hiszek, hogy rájöjjön, amit hall, az nem mindig (gyakran nem) igaz. Ezért nem fogják átverni őt sem a reklámok, sem a politikusok, sem a sivatagi népek az csaló üzleteikkel.

Nekem ugyan úgy mondták a jézuskát és a mikulást mikor gyerek voltam, de engem nem ért csalódásként. Tudtam mi zajlik körülöttem, pl mikor keresztapám beöltözött mikulásnak :) olyan megható volt számomra, hogy ennyit foglalkoznak azzal, hogy szép és boldog emlékeim legyenek.

Ha a gyerekeid nem akarod ilyen hitbe nevelni akkor ne tedd. Szerintem úgy is az a lényeg, hogy az ünnepek mögött álló dolgot értékelni tudja és szeresse a családot.

Jaj, az utóbbi gondolataid... Ilyenek nekem is vannak, de pont az értelmesebb emberek mennek ilyen irányba s ha ők szaporodnak, akkor ki? Költői kérdés... Szerencsére a "normálisak" is teszik, de kevésbé.

No. Én átkozottul rossz vagyok mind hazugságban, mind szimbolikus izékben. Anno hallottam gyerekpszichiátertől talán...? Hogy a gyerekek szimbolikusak, nekik a sárkány legyőzése is a nehézségek legyőzése! De én gyerekként ott kaptam sokkot, hogy az idióta, lusta, semmihez sem értő, csak túl mázlista fickók csak úgy legyilkolják a sárkányokat (az, hogy a Sárkány évében születtem, nem volt segítségemre a felháborodásom csökkentésében...)

Úgyhogy én az igazat mopndanám, akár a karácsonyról, akár a szexről van szó, persze az életkorának megfelelően. Elméletben, mert szerintem nincs az az isten, hogy ha a mizantróp engem megfelelően elkap a kétévesem, ne kapjon határozott összefoglalást a társadalmunk pár komoly fogyatékosságáról... De azért igyekeznék visszafogni magam.

Keresztény dolgokat tuti nem kapna, én már a komfirmálást vagy mit se hagytam, túl sokat kérdeztem az oktatótól és elegünk lett egymásból. Amikor kereszteltek 2 kilósan, akkor még nem kérdeztem, ugye, az simán ment.

Szerintem előásnám a régi vallási akármit, ami a karácsony előtt volt arrafelé, az sokkal izgalmasabb. Lehet, hogy meg is kéne honosítani a családban ilyen klasszikus dolgokat, csak sajna mit tudok én róluk? Amikor majd történelmet mesélek a kicsinek, I. István nem lesz egyértelműen pozitív személy, mit mondjak, bár egyértelműen negatív sem, hiszen az ország fennmaradása akkor is fontos, ha elveszik a vallásunkat.

Azt olvastam, sok gyerekben nagy törés, mikor kiderül, hogy ez a mesevilág nem igaz. Nekem nem volt az, de azért nem akarok kockázatot vállalni, főleg, hogy az átlagnál jóval őszintébb típus vagyok. Majd lesz más érdekes mitológiánk, nem vagyok földhözragadt :D.

A nyuszit végülis meghagyhatjuk, a páromnak van nyuszilányos cosplay ruhája (ha addig tönkremegy, varratunk újat), az alakja pedig úgysem fog változni, addigra talán még sminkelni is megtanulok. Annyi gyereknek öltözik be az apja mikulásnak, az én gyerekemé nyuszinak fog :D

Annyira nagy kaland egy gyerek, szélesíti is az ember életét, ha felnövök a következő években, szerintem kell nekem egy olyan...

A poklos fenyegetőzést illetően, nos, azért a családom pár nagyságrenddel magasabb erkölcsi szinten áll annál, hogy a félelem miatt ne lopjon, csaljon, rosszindulatúan hazudjon... Legyen az a karma, Isten vagy a rendőrség, aki megtorolja.

A keresztény mítoszok egy részét azért elmondom, hiszen az európai kultúrában nagyon benne van és igen jó videók vannak arról, hogy mennyire értelmetlenek a biblikus történetek néha vagy inkább gyakran... De teljesen megszívlelhető részei is vannak, engem nem zavar, hogy honnan jön valami, ha értékes és igaz.

Nem is szabad neki hazudni!

Amikor a többiek az oviban hercegnőst játszanak, akkor felvilágosulva mondja majd: "te nem hercegnő, hanem egy proli lánykája vagy!"

A fiúk sem királyfik, hanem leendő gyári munkások lesznek.

Mesefilmek nézése kizárva, csak a NatGeo és a Spektrum.

Én is azt mondtam, hogy én márpedig nem fogok hazudni a gyereknek az biztos!!

Aztán lett gyerekem...

Igen, én ezt fogom majd neki mondani.

Atyaisten ilyen kérdést.....ezzel akkorát hazudnál a gyerekednek hogy sose bocsátaná meg :D:D:D Jézusom.

Buta vagy nagyon.