Milyen volt a karácsony a 70 es 80 as 90es években?

A panelházak között süvít a hideg szél, nagy hópelyheket kavarva ide-oda. Az utcai lámpák gyenge fehér fénye kísértetiesen világítja be a házak közti fagyos sikátorokat, egyes kocsikat már beborított a hófúvás.

Az utca kihalt, egy kis lovasszán halad a főúton tűzifával megrakva, hirtelen csikorgás hallatszik, egy Lada fordul be a panel parkolójába.

Nagykabátba öltözött emberek szállnak ki, két felnőtt és két gyermek, arcuk piros, kezükben nejlonszatyor, láthatóan nagyon jókedvűek.

Bemennek egy ajtón és fölmennek a lépcsőházban, egy öreg néni éppen papírdíszt ragaszt az ajtajára, két gyerek fel-alá szaladgál cowboyost és indiánosat játszanak.

Megérkeznek egy lakáshoz és becsöngetnek, tárul az ajtó és megcsapja őket a kiáradó meleg, az ételek illata.

Bemennek, ahol a felnőtteket vidéki házipálinkával fogadják a gyerekeket pedig a többi gyerekhez küldik játszani.

A gyerekek papírból díszeket vágnak ki, ragasztanak, színeznek, majd különféle helyekre akasztják ki a lakásban, a felnőttek cigizve és kártyázva hahotáznak.

Nagy a jókedv, nagy az öröm, együtt a rokonság, karácsony van.

Hamarosan kisül a vacsora, finom hazai termékekből, az étkezés jó kedvvel telik. Vacsora után két férfi a TV-t piszkálja, sikerül szemcsésen behozni a román TV-t, amin éppen egyik kedvenc filmjük kezdődik. Nem kell fordítás, úgyis betéve tudják a párbeszédet.

Két gyerek egy 286-os számítógépet próbál működésre bírni, a többiek bújócskáznak, játékpisztollyal egymásra lőnek valami ufósat játszva.

A gépet sikerül megcsinálni, felváltva játszanak előtte, miközben a többiek nézik, drukkolnak.

A felnőttek a román tévét nézik, közben Lada és Trabantszerelési praktikákról vitáznak.

Elmegy az áram, hallják közvetlenül utána hallatszik kintről ahogy recsegve kidől egy nagy villanypózna.

Gyertyákat gyújtanak, úgy énekelnek karácsonyi dalokat a fa előtt, majd szétosztják az ajándékokat. Pont, mint a dalban "Itt egy szép könyv, ott egy labda, jaj de szép a karácsonyfa!".

A családapa nyugodtan bújik ágyba, aggodalomra semmi oka. Majd ha Újév után visszamegy dolgozni, megmarad a biztos munkahelye ahogy eddig is megvolt, Szilveszterre talán lesz áram, a Lada biztos beindul még ebben a zord időben is, keres 30.000-ret, amiből jól el tudja tartani a családját, a fia meg ha már 5 évesen ilyen ügyesen bütyköl számítógépeket, egy nap még kimehet Moszkvába, mérnöknek tanulni.

90-es évek. December 24-e. Egész délelőtt havat sepertünk meg lapátoltunk, míg odabent készül a vacsora. Sőt, még a fát, az csupasz, csupán tűleveles fenyőt is segítettünk volna bevinni, de szúrt, ezért inkább a felnőttekre hagytuk. Majd megfürödtünk, kiöltöztünk, ünneplőbe, és a jelre bevonultunk a szobába. Ott állt a fa, magasan, a plafont verte a csúcsa, fényesen, gyertyásan és csillagszórószagúan. És alatta egy kétszemélyes gyerekszánkó.

Ez csupán egy a régmúlt karácsonyokból, így maradt meg, ilyen formában, a folytatás vacsora volt és boldogság. Másnap pedig szánkózás, húzattuk magunkat, az az igazi, mert lejtő és domb nem terem mifelénk.

1985.dec.24.

Kora délután már finom az illat a lakásban.Anya és én a fenyőt diszitjük,apa a 4 éves hugomat altatja.Emlékszem anya mondta holnap a nővéréékhez megyünk,utána a bátyjáékhoz aztán mindannyian a mamámékhoz.Közben lassan elkészült a fa is,anya épp beküldött a gyerekszobába hogy kitegye az ajándékokat amikor besétált a húgom.Apa elaludt,ő nem..Azóta tudja hogy nincs Jézuska..Az este meleg és finom,esik a hó....Imádtam.Az volt az utolsó együtt töltött karácsonyunk...:(