Mennyire normális, hogy sokan ilyenkor összecsőditik a random családot, rokonokat, jópofizásra, insta képekre, álszentként megjátszva hogy mennyire jó család?

Ezt csak ti képzelitek bele, hogy ahol nagy családi összejövetel van, ott mindenki utál mindenkit. Lehet, hogy vannak, akik nem jönnek ki valKivel, de ettől a többség még kedveli egymást.

Mi reggel óta készülődünm, mindjárt jönnek a nagyszükők, meg a sógornőmék gyerekekkel. Hát igen, sógornőmért nem vagyok oda, de ettől még a többieket bírom, majd velük beszélgetek.

Örülök, hogy nem ilyen unalmas, snassz karácsonyom van, mint neked.

Nincs baj azzal, ha valaki meghív több rokont, csak szeressék egymást tiszta szívből, ne a képmutatásról szóljon az ünnep.

Szerencsére nem minden családban áll a bál. :)

Mindenkinek a maga dolga kiket csődít össze.

Nálunk nincs ilyen. Anyámat, nővéremet ( ők együtt laknak) abszolut nem érdekli az egész, legalább nem kell pofavizitre menni oda is😂, 1 gonddal kevesebb.

Mi szenteste anyóshoz szoktunk menni a férjemmel, ( ott náluk szokás), kajás, társasozós, ajándékozós cuccra, jön a sógornőm ( a férje meg külföldre utazik ilyenkor a saját családjához). Sajna az utazgatás miatt elmegy ezzel a fél nap, de túléljük. Aztán este spuri haza, ha nem késik a vonat, még éjfél előtt hazaérünk, és onnantól már csak itthon vagyunk:) egész téli szünetben szilveszter utánig. Szerencsére most csak 2 napot kell utána dolgozni és hétvége lesz😁 kicsit jobb lesz visszarázódni 2 munkanappal elsőre, mintha 5 lenne.

Akinek van kiket összecsődítenie, hát csődítse!

És sajnos társas magányban töltöm a karácsonyt. Nem készítünk fotókat, és nem bájvigyorgunk. Sőt! Már túlvagyunk a szokásos ünnepi veszekedésen.

Ezt az ünnepet, bármit teszek, nem sikerül nyugiban átélnem.

Normális. Szerintem nem olyan feke-fehér a szociális élet, hogy csak azokat szeretjük, akikkel semmi bajunk nincsen, és velük sülve-főve együtt vagyunk, akivel pedig csak ritkán találkozunk, azt utáljuk, és a találkozás semmi más, csak képmutatás. Persze biztos van olyan is.

De részemről léteznek olyan rokonok, ismerősök,akik ugyan fárasztóak tudnak lenni, egyszerűen nem egyfajták vagyunk, és elég is belőlük évi 1-2 alkalom, de az az 1-2 alkalom igenis jól tud esni. Közülük is mindenkinek van egy becsülhető, kedvelhető oldala, és tényleg örülök annak, hogy találkozunk néhanapján.

Pl. Laci rokon full alkesz (az a hétköznap munka után sörrel lazító, a legkisebb "eseményre" is pálinkázással reagáló fajta), igazi "egyszerű helyi ember" (gonoszabbul is ki lehetne fejezni, de nem akarom 😅), de jószándékú, és évente kétszer szívesen elhallgatom, ahogy sztorizgat. Nem rossz ember ő, és része a tágabb világunknak, családunknak, jó tudni róla, hogy mi újság vele, hogy telik az élet. Akkor is, ha nem járnánk össze hetente, mert nem tudnánk egymással mihez kezdeni. Instázás mondjuk itt az egész családban nincs 😀