Màsnak sem olyan meghitt a karàcsony?

Nekem is még egy feladat az ezer másik mellett, összekapom a karácsonyt is a rohanásban, legyen meg, újabb hajtás a mókuskeréken. 2 kicsi mellett folyamatosan túlterhelt és kimerült vagyok.

Felnőttként, mikor már te "csinálod meg" a karácsonyt, szerintem természetes, hogy alapból nincs akkora varázsa. Bár az eddigi években még el-elkapott a hangulat, de az idei az első év, amikor néha el is felejtem, hogy a másik szobában amúgy ott egy fa... de szerintem tényleg ebben az évben vagyok eddig a legtúlterheltebb. (Nem a karácsonyi készülődéssel nyírtam ki magam, azt direkt hétköznapi szintűre minimalizáltam, csak betoltam egy tepsi pácolt húst a sütőbe, takarítás kb. semmi. Nem akarok úgy járni, mint gyerekkorom nőmintái, akik napokig idegesen gürcöltek, szentestére hullafáradtak voltak, és leginkább csak annak örültek, hogy túlvannak rajta. Engem csak a 2 gyerek magában nyír ki.)

A gyerekek élvezik, az jó. Én meg próbálok pihenni kicsit, hátha feltöltődöm valamennyire.

Sajnos a média, a társadalmunk és a fogyasztói társadalom elég jelentős mértékben hozzájárul mindehhez.

Folyton azt sulykolják beléd, hogy vegyél meg mindenféle kacatot, mert attól sokkal jobb lesz az ünnep, meg amblock az életed. A média folyamatosan ideálokat állít eléd. Azt próbálja veled elhitetni, hogy az nem is igazán jó karácsony, amin nincs egy rakat értékes ajándék, nincs hó, nincs egy rakat giccses dísz a házban stb. Eközben a magyar társadalom nagyon panaszkodós. Szeret mindenre panaszkodni, szereti mindenben a tökéletlenséget látni. Emellett az is egy jellemzője az itteni, nagyvárosi embereknek, hogy képtelen kiszakadni a mókuskerekükből. Képtelenek kikapcsolódni, egy kicsi békésebben, testvériesebben közeledni mások felé, akár csak ha párszor pár napon át az évben, de úgy sem megy (erre ez az oldal a legjobb bizonyíték). Nem is csoda, hogy mindezen hatások kinyírják az ember hangulatát szinte teljes mértékben.

Sok esetben a család is rátesz mindenre még egy lapáttal. Összegyűlik a család párszor az évben, de egyesek még ezen alkalmakkor sem bírják megállni, hogy ne legyenek tapintatlanok, ez pedig kapcsolódik az előzőkhöz is. Iskola, munkahely, pénz, szerelem stb. stb. Mind-mind olyan témák, amelyeket valamelyik családtag mindig felhoz az asztalnál. Hol a nagyika szeretné a még csak tizenhat éves unokáját megházasítani, hogy nehogy magányosan öregedjen meg, hol a tántika érdeklődik mindenről is az iskolában/munkahelyen, de a kitűnő bizonyítvány/kiváló és biztos kereset sem elég jó neki, hol pedig a nagypapa szólogat be a ruhára, amit felvettél. Minden téma, csak az nem, hogy örülünk annak, hogy együtt lehetünk. Persze nem ellenzem, hogy ezek a témák is előkerüljenek, ha már ilyen kevésszer jön össze így a család, de akkor legalább ne nyomasszuk egymást vele.

Sajnos ez van...