Miért lettek ilyen érzéketlenek az emberek? Karácsony első napján a vonat elé ugrott valaki, amellyel utaztam. Engem nagyon megviseltek a történtek, míg másokon azt láttam hogy- azon kívül hogy később érkezünk meg- nem zavarja őket a dolog.

A te kiszínezett történetes bűzlik inkább.

Sajnos én már 4 gázolást átéltem, mind öngyilkosság volt, nem sima baleset.

Az első kettő megviselt, nagyon… sokáig rémálmaim voltak, nemhogy vonatra nem mertem ülni, az utazástól is féltem.

A hang, a kiabálások, a sírások, a mozdonyvezető arca, mind belém égett.

DE legutoljára belőlem is kijött egy amolyan cinikus röhögés és kiejtettem a számon, hogy b@zdmeg, megint egy idióta barom elbaszta a napunkat. Szörnyű.

Ott dekkolunk hosszú ideig mire kapunk mentesítő járatot, egyenként kísérgetnek minket, igyekeznek, hogy a lehető legkevesebbet lássuk.. viszont amikor megcsapja az orrodat a szétégett emberi test szaga, az tényleg gyomorforgató. Láttam én is elrepült végtagot, kifordított beleket, kettévágott testet.. de inkább dühöt éreztem, hogy ezt az utat választotta a nyomorult.

Aki nevet ilyenen, vagy éppen ilyen esetnél, amikor valaki meghal, egy értelmi fogyatékos és szégyenletes.

De, sirni és sajnalkozni sincs mar értelme, mivel ezt nem lehet visszaforditani-én is tapasztaltam hasonlot 3x is, vonaton, habar ritkan ulok rajta, ebbol 2 Magyarorszagon tortént.

Viszont amikor autobalesetben meghalt az élettarsam nemrég és én vezettem, igy vele voltam, éreztem a hullaszagot, tehat ez létezo dolog.

Ha baleset volt akkor fájna és csendben lennék.

Ha öngyilkosság akkor kifordulnák magamból, hogy egy idióta miatt kell elkésnem vagy egy helyben dekkolnom, amivel minimum a mozdonyvezetönek egy örökös traumát szerzett… engem az ilyenek nagyon nem hatnak meg, megértem ha valaki öngyilkos akar lenni… akkor legyen, ha neki úgy jobb, nem érdekel de menjen el közterülettöl messzire és intézze el ott magát ahogy akarja.