Miért nem olyan a karácsony mint régen gyerekként?

Tegyél róla, hogy az legyen. Karácsonyi hangulatú dolgokat csinálj pl. nézz karácsonyi filmeket, hallgass karácsonyi dalokat, csináljatok közös programokat a családdal pl. társasjáték.

Ha negatív gondolatok jönnek küzdj ellenük és próbáld jól érezni magad.

Sajnos felnőttként a gyerekeknél hajlamosabbak vagyunk a szezonális depresszióra ebben a sötét, téli időben.

A karácsony mindenkinek átértékelődik olyan 13-14 évesen, mert kezd az ember felnőni.

Gyerekként az embernek a feneke apá van rakva minden, az egészet kb úgy fogja fel, hogy minden szép tiszta, minden csillog, ajándékok, kaja, együtt töltött idő, aztán nyomás aludni.

Felnőve kezd az ember ráeszmélni, hogy azért szép tiszta minden, mert valaki napokig gürcöl, a fát meg kell venni, be kell faragni, takarítani megint mert potyog, vigyázni, hogy ne legyen tűzeset.

Az ajándékok és a kaja is komoly anyagi befektetés, és temérdek munka

Először is megvenni mindent, és úgy tárolni, hogy ne romoljon meg, mert ugye az ünnepek alatt nincs bolt. Úgy kitalálni a menüt, hogy ünnepi legyen, finom is, de ne is kelljen vele állandóan a konyhában lenni.

Az ajándékok megváltoznak ahogy az ember felnő. Egy babának a papír érdekesebb mint ami benne volt, egy ötéves is viszonylag könnyen elkápráztatható, még kevesebb pénzből is. Kamasz gyereknek viszont sok esetben olyan dolog okoz örömet, amire nincs alternatíva, az az egy márka gyártja, és a hasonló nem az igazi... és felnőttnek ajándékot venni is ilyen.

És ebből lesz jópár, hiszen az egész családot végig kell járni, mindenkinek illik adni valamit.

Cserébe meg végig lehet hallgatni, hogy mindenki politizál, vitatkozik, megy a pletyka, a beszólogatás, hogy meghíztál, ki hol dolgozik, miért nincs (még egy) unoka, miért nincs feleség, de ha barátnő van az miért olyan, megégett-e a bejgli, igyál még az ótvar rossz házi páleszból...

Ha ünnepet akarsz felnőttként, neked kell megteremteni, nem csak külsőségekre, de befele is figyelve. Eldönteni, hogy mi az ami neked fontos a hagyományokból, és mi az amit el lehet engedni, mert már csak stressz.

Fiatal felnőttként valószínüleg lesz 1-2 olyan karácsonyod, amikor kb nincs erőd semmire, szóval csak ülsz otthon mert meglátogatni a családot nem jött össze, vagy nem igazán volt pénz sokmindenre, szóval csak jelképes ajándék van, meg egy pohár bor.

Azt is írtad, hogy két családot kell látogatni.

A válás is trauma, szóval ebből is gyógyulni kell. Ehez kaptál pl pszcihológustól segítséget?

Kérdező, segíteni nem tudok, de ugyanezt érzem, mint Te. Már ki merem jelenteni, hogy a szülői házban voltak a legszebb, legmeghittebb karácsonyaim. Pedig azért a családunk nem volt piskóta amúgy. De valahogy erre a pár napra kisimultunk (mi négyen, anyu, apu, tesóm én). Amíg gyerekek voltunk, addig ugye Jézuska, de utána is szép és meghitt volt, akkor meg már együtt készültünk, én anyuval főztem-sütöttem, tesóm apuval befaragta a fát a tartóba, és fel is díszítették. Apu végig (amíg otthon laktunk) eljátszotta, hogy csengettyűvel csengetett, és akkor mentünk a karácsonyfa alá a nappaliba. Ajándékozás, valahogy mindig minden talált, nem volt pofavágás, szájhúzogatás. Aztán egy jó hangulatú vacsora. És hasonló volt a 25-26. is.

Mióta férjhez mentem, azóta már semmi varázsa nincs az egész év végi ünnepkörnek. Eleve mi teremtjük oda a dolgokat, csak a munka része marad. Pedig nincs is rokoni összejárkálás.

Kérdező, jobb már nem lesz, ebbe pihenjél bele, tényleg csak tanács.

Felnőttként át kell tudni billenni az ajándékozott, fogadó szerepéből, az adó szerepbe, és megtalálni ebben is a szépet.

Ha felenőve valamiért nem tudsz azok felé fordulni akik a családod, akkor nyűg lesz, meg erőltetett. Ez nem a te hibád, egy kapcsolat két félről szól, ha a másik nem fektet bele energiát, akkor megszakadhatsz, akkor se lesz jó.

Ez nem a te hibád, az ember nem válogathat magának vérrokonokat.

És igen, lesznek "semmilyen" karácsonyok is, amikor vagy egyedül leszel, vagy nincs hangulat, vagy pénz ünnepelni, inkább csak túl akarsz lenni rajta.

Ez is teljesen rendben van.

Jobb attól lesz, ha tudatosan olyan emberekkel veszed körül magad (legyen ez partner, barát, családtag), akikkel tényleg van érzelmi kapcsolat, és kölcsönös az egymásra figyelés.

Ettől fog többről szólni az ünnep, mint a külsőségek, és igen, igazából mindegy lesz, hogy van-e csillagszóró vagy se, bolti-e a bejgli vagy hogy illenek-e egymáshoz a fán a díszek.

Abszolut megertelek,kedves kerdezo. Nekem azert szomoru ennyire,mert rovid ido alatt sokan mentek el a csaladbol.Nincs meg mar az a varazsa,hogy atjarunk egymashoz, bontjuk az ajandekokat,jokat eszunk, beszelunk,nevetunk.Kozben a rokoni korben is valtozasok vannak,egyik unokatesom egy fekete belga sraccal jott ossze es kikoltozott hozza a gyerekevel egyutt. Szoval ok most kulfoldon karacsonyoztak. Nekem meg nincs baratnom,batyam nem reg szakitott,szoval emiatt sincsenek osszejarasok.

De! Szamomra fontos tovabbra is az unnep es ennek erdekeben mindent megteszek.Keszulok ra, ismerosokkel forralt borozok karacsonyi vasarokban,feldiszitem a lakast,kirakom a fenyeket,sutok mezeskalacsot es minden finomat. Van zene,szenteste Kevin,anyuval elmegyunk az éjféli misere, megnezzuk a Diotorot stb.