Karácsonykor minek járnak össze ilyen-olyan rokonok,akik az év nagy részében sza*rnak a másikra?

Nem tudom, de engem meg is betegítettek.

Eljönnek az ország másik végéből aztán akkor tudjuk meg, hogy tegnap lázasak voltak, amikor beállítanak.

Nem rég mentek el, de este 8 óta azt érzem lepedékes a torkom és kicsit mintha fájna is.

Tudom, én vagyok a hibás amiért elutasítom a harmadik oltást... Karma

Mi nem járunk össe. Szűk család (szülők, tesóm), másnap nagymama (akit amúgy is legalább havonta 1-2 alkalommal látogatunk).

Mi tart vissza, hogy szakíts a hagyományokkal és sajátokat alakíts ki? :)

Álszentség, képmutatás.

Amúgy is rendezetlenek a rokoni kapcsolataim jelentősebbik része. (Mindenki éli a saját életét.)

Szóval egyáltalán nem három napon múlik a dolog.

5-ös válaszoló voltam.

Mi régen összejártunk, csak pár kulcsember meghalt, és azóta elszakadtunk. Nem volt erőltetett, a karácsony egy jó alkalom volt, és attól, hogy csak évi 2-3 alkalommal találkoztunk, azokon az alkalmokon jól éreztük magunkat. Pont elég is volt, mert 3-4 hónap alatt összegyűlt annyi másokat is érdeklő mesélnivaló, hogy kitöltsön egy-egy délutánt-estét.

Persze, egészen más kapcsolat az, amikor a felek mondjuk hetente keresik egymást, de ez sem feltétlenül "szenvedés" meg "képmutatás" kategória. - Persze, lehet az is, az adott családtól függ.

Nálunk addig volt összejövetel, amíg a pápa élt, ő tartotta egyben a családot, a 3 testvért.

Azóta csak annyi van, szent este egyikünk főz, másikunk fát díszít, harmadik ablakot mos/matricáz és asztalt terít.

Aztán közös karácsonyi vacsi után mindenki bezárkózik a szobájába és csá.

Másnap és harmadnap közös karácsonyi ebéd és ugyanúgy.

Szóval minden ugyanolyan sz@r fos, mint egy átlag hétköznap. Annyi a különbség, hogy van fa, díszek és közös kajálás. De jó.

"minden ugyanolyan sz@r fos, mint egy átlag hétköznap"

Csak rajtatok múlik. Ha hárman vagytok, 33%-ban rajtad...

#9-nek:

#8 vagyok. 3 évvel ezelőttig minden évben kitaláltam valamit, de már belefáradtam, hogy kényszerből fogadják.

Egyszer vettem egy activity társast, azután még 3 éven át tettem be a fa alá, mert 1* nem játszottunk vele. Én kibontottam, elolvastam a szabályt, aztán nekik is elmagyaráztam, de közben rám sem figyeltek, vagy annyit mondtak, majd később, aztán annyiban is maradt.

Volt, hogy vettem mozijegyeket, elmentünk, de úgy kellett kiráncigálni őket a szobából, mert az sem érdekelte őket.

Minden évben erőltettem a szent esti közös sétát, de arra is láttam, csak azért jönnek, mert én olyan lelkes szoktam lenni, megígérték, hagyomány, de nem azért mert annyira lenne hozzá kedvük.

Most már nagyobb vagyok(18) és 3 éve beláttam, hogy nincs értelme erőltetni, ami csak kényszer, amit senki nem akar igazán.

Én úgy érzem mindent megtettem, de rá kellett jönnöm, hogy ez csak egyedül nekem fontos, egyedül csak én nem a hagyomány, a megszokás miatt csinálom az egészet, hanem mert tényleg érdekelt, hogy legyen egy jó családi program, hogy erősítsük az összetartást.

Illetve előtte a papát is érdekelte, de egyedül nem vagyok elég erős, hogy fenntartsam a családi békét.