Mért van az hogy a karácsonyi ebéd/vacsinál valaki azt mondja hogy "nem kérek többet", " ennyi elég lesz" akkro csak azért is szednek neki, meg kínálgatják, hogy lehet ezt a helyzetet kezelni , amúgy is mért kell elvernie egy havi kaja pénzt 3 napra?

Szerintem itt sokan félreértették a kérdést.

Nem arról van szó, hogy hogyan mondjuk nemet, hiszen a legtöbb felnőtt ember ezt azért tudja, hanem a jelenség kultúrális és pszcihológiai hátteréről.

Egyrészt van az, amit az első válaszban emítettem, a generációs trauma, meg az a tény, hogy az az élelmiszer ellátási biztonság, amit a mai ember élvez, nem volt mindig így.

Aztán jobban belegondolva, az is felnerült bennem, hogy sokaknak az étel, főzés is szeretet nyelv, és így fejezik ki azt, hogy fontos számukra a másik.

Sajnos nagyon sok helyen van az ételnek jutalom/büntetés szerepe, és ebből ered nagyon sok étkezési zavar is. (Nem, nem csak anorexia-hajlam, de lehet ez binge eating disorder, vagy pl bulémia is)

Sok családban kifejezetten patológiás a tukmálás, a, "egyél meg mindent különben nem mehetsz el az asztaltól" meg az "aki nem dolgozik, ne is egyék", és hasonló közhelyek.

Nagyon sok nagyinak és anyukának szerintem ez ilyen mukbang kb, mivel ők nem mernek enni, a rokonokon, gyerekeken kereszül élvezik az ételt.

Meg aztán az is, hogy sokuknak nincs igazából annyi sikerélményük az életben, szóval az önbecsülésük jelentős sarokköve az, hogy "ízlik-e a töltött káposzta a gyerököknek"? (szó szerinti idézet a nagyimtól, neki ez a kérdés kulcsfontosságú, nagyon büszke a receptjeire)

Szóval ezeknek a tükrében én igyekszem bár nem engedni nekik, de nem is haradudni a rokonaimra, akkor is, ha nagyon feszegetik a határokat.

A kérdésben a Kérdező ezt írta: "... hogyan lehet ezt a helyzetet kezelni...".

A #11 pedig ezt írja (szerintem tévesen): "Nem arról van szó, hogy hogyan mondjuk nemet...". De bizony, szerintem arról van szó.