Ti várjatok a Karácsonyt?

Is-is

Várom, mert szeretek a családommal lenni és remélhetőleg megyünk barátomek családjához is az ország másik végébe

De nem várom azt az időszakot, mert akkor van vizsgaidőszak 😕

Nekem nagyon kettős érzés. Várom (ahogy mindig is), mert ahonnan én jövök ez mindig a nagycsalád közös ebéd/vacsora összejöveteléről szólt, ahol mindenki beszáll valamivel a főzés/sütésbe, utána az elpakolásba, mosogatásba, így nem egyvalakinek megterhelő és helyette lehet beszélgetesre koncentralni. A felnőttek egymást rég nem ajándékozzák. A gyerekek kapnak ajándékot, nekik megvan a mi van a fa alatt érzés. Imádják. (Amikor én gyerek voltam akkor is. Van csillagszórózás.

A szűk családdal is várom a 24-i estét, az meghittebb, előtte jo egyutt diszíteni a fát, készülődni.

Amit viszont idén nagyon nem várok az elmúlt évek nagyon negatív tapasztalatai alapján és ez szinte ki is öli belőlem az örömteli várakozást, az a férjem gyerekeivel közös karácsonyozás. Ilyenkor sose volt szokás a közös időtöltés a készülődéssel. Tavaly az egyik gyerek kijelentette ez neki semmit nem jelent, minek diszíteni a lakást stb. (Bezzeg előtte a méregdrága ajándékot AKAROK Karira az sokat jelentett.) Erőltettem a finom ebédet, bejglit, mindent, de semmivel nem sikerült bármiféle olyat előhozni belőlük, hogy lássak örömöt az arcukon. A saját apjukat a pokolba kívánták, gúnyolodva röhögtek és hülyéskedtek, egyedül az "ajándékosztást" várták, de ha nem pénzt kaptak vagy az ajándék mellé nem járt boríték, akkor az arcukon látszódott, hogy kb. d.gjuk föl.

Az idei évben már az egyik az apja halálát várta, hogy örököljön. Ezek után várni velük a Karácsonyt? Csak remélem nem fogunk a hírekben szerepelni, mint vérfürdőbe torkolt a Karácsony a ..családban. Nekem a velük való karácsonyozás helyett kirándulni, moziba menni lenne kedvem vagy csak olvasni a fa mellett.

Előre tartok a tiszteletlen, bunkozo viselkedesuktol a ferjem felidegesitesetol attól, ahogy a pénzváró mohosag kiül az arcukra, és ahogy tespednek a nappaliban és röhögnek vagy épp a gyerekeinket szívatják. Nekem meg kedvesen tűrnöm kell a férjem kérésére.

Nagyon nem.

Én már most várom, hogy legyünk túl rajta, és végre legyen nyugalom, csak térjen vissza az élet a normális, békés kerékvágásba.