A Húsvét az egyik kedvenc ünnepetek?

27-es:"ahogy a zsidó ünnepekre jellemző, hogy több-, többnyire nyolcnaposak"

❓

26-os:"nem vallási gyakorlat"

Hát, ez tényleg nem az:

"A népi hagyományban Péter és Pál ünnepe az aratásünnep. Ekkor hasad meg a búza töve, ami azt jelzi, hogy már aratható. Valójában ezen a napon még nem arattak, viszont aratási misét tartottak, ahol megáldották az aratásnál használt szerszámokat."

XD Valóban nem vallási innep (mise, áldás). Láthatólag még munkatilalom is volt eme napon, akárha Sarlós Boldogasszony naptyán: "az aratás patrónája Szűz Mária. A pap megáldotta a szerszámokat, de ténylegesen ezen a napon nem dolgoztak. Az aratás az ünnep másnapján, július 3-án kezdődött. Sarlóval az asszonyok arattak, és a férfiak kötözték a kévét".

XD

"a Biblia világosan leírja, hogy az angyalok serege ünnepelte a mennyekben Jézus Krisztus feltámadását"

Minden évben, rendszerest'? Hol van ez megírva?

"nagyon ősi keresztény ünnep"

A gyertyaszentelő ill. a gyimelcsoltó boldogasszonyolás? Mennyire "ősi"? Apostolikus? Pál innepelte? Netán már Simeon vagy Hanna is? Esztendőről-esztendőre? Eszerént preformandus ösmerősim nem eléggé keresztények, majd szólok nékik.

XD

26-os:"nem vallási gyakorlat"

Hát, ez tényleg nem az:

"A népi hagyományban Péter és Pál ünnepe az aratásünnep. Ekkor hasad meg a búza töve, ami azt jelzi, hogy már aratható. Valójában ezen a napon még nem arattak, viszont aratási misét tartottak, ahol megáldották az aratásnál használt szerszámokat."

XD Valóban nem vallási innep (mise, áldás). Láthatólag még munkatilalom is volt eme napon, akárha Sarlós Boldogasszony naptyán: "az aratás patrónája Szűz Mária. A pap megáldotta a szerszámokat, de ténylegesen ezen a napon nem dolgoztak. Az aratás az ünnep másnapján, július 3-án kezdődött. Sarlóval az asszonyok arattak, és a férfiak kötözték a kévét".

XD

"a Biblia világosan leírja, hogy az angyalok serege ünnepelte a mennyekben Jézus Krisztus feltámadását"

Minden évben, rendszerest'? Hol van ez megírva?

"nagyon ősi keresztény ünnep"

A gyertyaszentelő ill. a gyimelcsoltó boldogasszonyolás? Mennyire "ősi"? Apostolikus? Pál innepelte? Netán már Simeon vagy Hanna is? Esztendőről-esztendőre? Eszerént preformandus ösmerősim nem eléggé keresztények, majd szólok nékik.

XD

"Nem állítottam sehol, hogy nincs ilyen katolikus ünnep"

Fura is volnék ilyet állítanod, lévén Szent Péter 's Szent Pál naptya nagyonis katholikus innep a szentkultuszból eredendőleg.

XD

"ehhez a naphoz mezőgazdasági munkák végzése és mezőgazdasági ünnepek tartása kötődik."

Munkák annyira nem (ld. fönt!), ám népszokások annál inkább. Amit sose nem is vettem tagadásba. Ezen az égövön ekkor kezdődik az aratás, pontosabban másnap, még pontosabban Sarlós Boldogasszonykor, egészt' pontost' másnaptyán (ld. fönt!). Ám nem más égövi katholikuoknál. Ám ők is megülik Szent Péter 's Szent Pál naptyát. Lévén ez egy katholikus innep...

XD

27-28-as kommentelő: Békesség neked!

Keményebb tónusú komment lesz, de szükséges. Bocsásd meg nekem, de megvallom, hogy a te hozzászólásaid az elsők, amit szinte alig olvastam el, csak felületesen átolvastam. Elképesztő mennyiségű, töméntelen karakter mindenről, csak nem Isten Igazságáról! Még a léleknek is fájó volt, csupán átfutni is. Micsoda öröm volna a léleknek, ha ilyen terjedelemben osztanád meg te is azon bizonyságokat, amiket Isten Krisztuson keresztül neked személyesen a füledbe súg. Ilyen van neked? Hallod a hangjukat? Mert ha olvasod azon sorokat, amiket Általuk igyekszek kijelenteni, abban nem másokat emelek fel, nem a hierarchiát bálványozom, nem az embertársaimat követem, nem a tudást, az információt, a tört-én-elemet (vizsgáld meg kérlek te is ezt a szót alaposabban, mit is sugall, ennyit a történelmünkről), a rangot dicsőítem és ismerem el, nem szüntelen világi bizonyításra vágyom, hanem megosztom örömmel és állhatatosan, amit Istentől kapok.

Semmi másból sem állnak a hozzászólásod, a kommentjeid, csak a tömény tudásból és információból, de sajnos nem csak a tiéd, hanem az emberek zöme ilyen, és nem csak itt. Csakhogy Isten Igazsága nem tudás és információ, hanem lélekbe kijelentett bizonyság! Az felül áll ezeken, hiszen ezek mind embertől vannak emberért. Isten Igazsága viszont a Lélektől van a léleknek. Folytonosan azt emeled ki, hogy ez a kutató mit mondott, meg az a másik állítólagosan "szakember" mit bizonyított, hogy itt ez olvasható, az meg hamisság, arról nem is beszélve, hogy biztosan azt írnád erre, hogy ezt csak megemlítetted, de azért direkt hangsúlyoztad a hierarchia okán, hogy te nem laikus, hanem hozzáértőbb személy vagy a történelmi ismeretek terén. Ez semmit sem jelent Istennél, sőt! Az íratott meg, hogy a világ bölcsessége bolondság előtte. Az életedet erre tetted fel, a tudásra, az információra, ami mind világi. De ezek leterhelik az ember szívét, és óriási kaotikus masszát halmoznak fel. Amíg a végén ez az elegy összepréseli az elmét is és távol taszít Istentől. Az embernek a tekintélyelvűsége az egyik veszte. Hiszi, hogy mert ő tanul, képzi magát, valamit is tud, hiszi, hogy amit más mond, aki állítólag bölcs és intellektuális, attól megtisztelő tanulni. De ez nem igaz. Világi értelemben igaz, de Isten Igazságában az ilyen még tudatlan, mert a maga testi vágyai után megy, embereknek hisz, tőlük tanul, a világi sémákat mantrázza. Az is megíratott az istentelenek, tékozlók, képmutatók kapcsán, hogy egész életükben csak tanulnak, de az Igazság megismerésére soha el nem jutnak!

Borzasztó nagy képmutatás és önámítás, amikor az ember, aki valójában szimbolikusan macska tükörbe néz, és oroszlánt lát. Ezzel nincs gond, hiszen emberek vagyunk, álmodozunk. A gond azzal van, hogy az emberek zöme el is hiszi, amit elképzel! Vagy azt is lehetne írni, hogy a legtöbben olyanok, mint a sas, a fellegekben szállnak, különbnek hiszik magukat, mert ők tudnak valamit. Csakhogy a sasnak nem szükséges félnie attól, hogy visszazuhan, másrészt az ő szeme borzasztó éles, az emberek szeme viszont vakká vált az Igazságra! Az beképzeltség, képmutatás, tékozlás, kétfelé sántikálás az ember veszte. Amikor hisszük, hogy tudunk valamit különbek vagyunk a másiknál, de közben semmit sem élünk lélekben.

Végezetül te is mindig csak bizonyságra vágysz. Írtad, hogy amiket magam megosztottam, azok spekulációk, nincsen történelmi hitelességük. De imádkozom érte, hogy éld meg te is a Lélek segedelmével, hogy amit te bizonyítottnak hiszel, igaznak, az mekkora hamisság! Majd ha neked is Isten kijelent valamit személyesen, akkor hidd el: nem emberek vélemény után fogsz járni. De ameddig ez valakinek nem adatik meg, addig marad a hierarchia és a tekintélyelvűség. Ha mindig csak bizonygatásra vágysz, miként hihetsz bármibe is? Az ember olyan, mint hitetlen Tamás, mindig megakarja érinteni az Igazságot. Mert amit az érzékszerveivel nem fog fel, az már nem is igaz. De miként szólhat akkor lelki fedezettel Istenről? Képmutatás! Nekem megvan a bizonyságom Róluk, és nem szükséges sem neked, sem másnak bármit is bizonygatnom. Isten Igazsága nem testi akarat, erőlködés, mert aki bizonygat, az ilyen még. Vagy meghallja ezt a gyermeki fül, vagy nem, de mindenkinek lelek rajta. Te is hallhattad most, ami ki lett jelentve, így már nem tudod majd arra fogni Isten előtt állva, hogy ezt te nem tudtad, mert hallottad, csak elvetetted. De ahogyan megíratott az, is, hogy a legtöbben az Igazságtól elfordítják a fejüket, a mesékhez meg odafordulnak! Légy gyermek, kiálts Istenhez személyesen, emberbaráti szeretettel imádkozom ezért.

Legyen meg a hitünk szerint, és a Szent Lélek adjon a szemeidre is gyógyírt!

Üdv.

#34.

Alapvetően a világi történész szemszögén keresztül tényeket írtam, amelyeket kutatások és történelmi források támasztanak alá. Nem szerettem volna senkinek a vallási vagy nem-vallási meggyőződésébe belegázolni és senkinek a hitét nem próbáltam meg cáfolni, mivel a világi történettudománynak nem is ez a feladata, hanem az, hogy világnézeti gondolatokat mellőzve (így vallási szempontból is objektíven, tehát mind bármilyen vallási, mind a vallásellenes indíttatásból fakadó kijelentéseket mellőzve) próbálja meg a lehető legpontosabban a múltat feltérképezni különböző eszközökkel, értékítéletek nélkül.

Az általad megadott etimológiája a történelem szónak egyébként eleve hibás. A szót Döbrentei Gábor alkotta a 19. században és az eredete a történni igéhez köthetjük. Persze lemehetünk a szótő alá is a gyökökig, ugyanakkor itt badarság, pláne ilyen felbontással. Ez egyébként a nyelvészet területe.

Nem gondolnám, hogy a scientia et sapientia, vagyis a tudás és a bölcsesség ellentétes lenne, hogy a középkori egyetemek fő profiljára hivatkozzak. Azt szintén nem gondolnám, hogy a hit és a tudás ellentétes lenne, ha a két dolog szerepe nem cserélődik fel vagy egyiket nem rendeljük a másik elé.

Másrészt "Historia est magistra vitae.", vagyis "A történelem az élet tanítómestere", vagy ahogy szó szerint Ciceró mondta, nem mellékesen Hérodotosz szavaira hivatkozva "Historia vero testis temporum, lux veritatis, vita memoriae, magistra vitae, nuntia vetustatis, qua voce alia nisi oratoris immortalitati commendatur?", magyarul: "A történelem, az idők tanúja, az igazság fénye, az élő emlékezet, az élet tanítómestere, a régi idők hírnöke, ugyan mely más hang révén válik halhatatlanná, ha nem épp a szónokén?". Ennyit a történelemről... A ma megélt pillanat holnap már történelem, amelyből rengeteget okulhatunk a jövőben.

35-ös kommentelő: Pontosan ez a gond, látod, hogy amiket állítasz, azokat igaznak hiszed, mert állítólag azt "szakemberek", hozzáértők, kutatások, történészek, bizonyították. Nem is tudom, mit lehetne ezekre már írni. Semmit sem kérdőjelez meg mára már az ember, csak naivan és balga módon mindent elhisz, amit más mond, akinek van tekintélye, van valamiben érdekeltsége. Istennek nem hiszünk, hiszen Ő nem is létezik, lehet, hogy csak fikció, tündérmese. De ami az érzékszerveinkkel felfogható, annak igen. Amit más bizonyított állítólagosan, annak is. Mert ha valaki szakember, akkor csak igaza lehet. Ha kutatás készült róla, akkor kétségbevonhatatlan, ha írtak róla, megcáfolhatatlan erejű.

Mi az, hogy világi történettudomány? Hogyan lehetséges a világ vizsgálatával megismerni Istent? Most vagy Isten vagy a világ. Az íratott meg, hogy ne szeressük a világot, mert ami abban van, az a test vágya. Az is, hogy aki a világot szereti, abban nincsen meg az Atya szeretete! Ezek nagyon kemény szavak, de igazak. Ami a világban van, az embertől van emberért. A világ információból áll, ez áramlik benne szüntelen elképesztő sebességgel, a legtöbb esetben olyan, amit csak leterhel. Miért is szükséges a technológia fejlődés, akár az 5G térnyerése? A tudás alapja ezen a világon az információ. De Isten Igazsága nem ez, hanem személyesen lélekbe kijelentett bizonyság. Magam is csináltam ezt korábban, rengeteget olvastam, művelődtem, kutattam, habzsoltam a tudást és balga módon büszke voltam magamra. És így visszatekintve ezzel sodródtam a legtávolabb Istentől, mert magam akartam megismerni, így semmire sem jutottam, csak a saját lomjaimat halmoztam. Ez a műveltség, az intellektualitás átka. Az ember hiszi, hogy ő bölcs és tud valamit, de közben lélekben üres és éretlen kamasz.

Soha sem fogod tudni a múltat feltérképezni, mert lehetetlen! Az elmúlt, és ami régen történt, azóta már senki sem él, hogy arról hiteles forrással szolgáljon. Ugyan ezt mondja Salamon is. Ami van, ugyan az, ami volt. Ezért semmi új nincsen a nap alatt. Honnan tudod te is, hogy milyen civilizációk éltek korábban? Honnan tudod, hogy milyen királyaink voltak? Ki hiszi el az evolúció elméletét? Honnan tudható, mi volt akár 400 évvel ezelőtt? Mert vannak róla állítólagos feljegyzések? Mert vannak leletek? Vannak "szakemberek", akik állítólag ezek ismerői, és ők azt mondják, akkor az igaz. A múlt elmúlt. Az embernek nem az a fő dolga, hogy azzal foglalkozzon, azt kutassa, ami elmúlt, hanem az, hogy a jelen pillanatban Isten kegyelmében éljen, és törje meg a kenyeret. Isten nem múlt, sem jövő. Aki még ezeket kutatja, az Őt meg nem ismeri. Nem lehet a múltat feltárni. Mert mindig falakba fogsz ütközni, hiszen az információ egyszer ezt mondja, aztán zsákutcába torkollik. Valójában nincsen egyetemes forrásanyag. Van, aki ezt mondja, míg más azt. Ez pedig vitát, feszültséget, megosztottságot generál. De addig sem szükséges Istennel foglalkozni! Van, ami leterhel. Az embernek nem a múlt feltárása a dolga, hanem az, hogy Isten segedelmével azt tárja fel, ami a szívében van.

A magyar nyelv a világ egyik, ha nem a legkifejezőbb, leginkább sokrétűbb, mívesebb, ízesebb, bölcsebb, kifejezőbb nyelve. Ott lüktet benne valamilyen szinten az igazság, de az emberek nem veszik észre. Látod, megint azt írod, amit valaki más írt, mondott. Nem arra hivatkozol, neked mit jelentett ki Isten. Bocsásd meg, de kit érdekel, mit mondott az a személy? Ahhoz, hogy ezeket valaki meglássa, nem szükséges nyelvésznek lenni, sőt! Tört-én-elem. Vizsgáljuk már meg. Vagy akár hat-alma-skodás. Hat, mint a bukott ember száma, és alma, a vétség szinonimája. Ki-elég-ítés. Nem bennünk marad az öröm, hanem eltávozik, kifelé elveszik, elég. Vagy az egyik legnyilvánvalóbb: orv-os! Szükséges elemezni? Annyira egyértelmű, hogy már fáj. És ilyen szép, kifejező a nyelvünk, és még rengeteg ilyen példa van. Csak olvasni lenne szükséges a szavakban, az emberek szem mégis vak.

A tudás sosem vezet bölcsességhez; az túlzó magabiztosságot ad, ami pedig egyenes út a beképzeltséghez. Más a világ bölcsessége, és más Isten bölcsessége. Ez utóbbi az Igazság ismerete, ami szelíd, míg az előbbi a világ információjának habzsolása. Vagy Isten bölcsessége, vagy a világ tudása.

Miben van hited, és mit tudsz? Kitől tudod? Mert amilyen az úr, olyan a szolga. Isten Igazsága nem tudás, sem nem információ, hanem bizonyság. A tudás és hit a világé, Istenben személyes meggyőződés van már, ami maga az Igazság bizonysága.

Még csak az kellene, hogy a tört-én-elem az élet tanítómestere legyen lelki síkon! Bár igaz, igazad van, meg is lehet nézni a világunkat! Igen, idelent a történelem formálja az ember életét ebben a világban. Csakhogy a történelmet az ember írja, az Igazságot pedig Isten. A kettő más. Már megint, hogy a Ciceró ezt mondta, Hérodotosz karakter meg azt. Valóban létező személyek voltak? Akárcsak Hannibál, Dante, vagy Napóleon meg Kleopátra?

Nem, a ma megélt pillanat az, ami formálja a lelket! Valójában nem létezik idő, az egy illúzió, hiszen minden döntésünket a jelenben hozunk meg. Isten tökéletes jelen, azért Ő a VAGYOK. A ma helytelen döntése a lélek bírálója. A helyes megélése pedig az ő kincse, ami kiáll majd érte, ha eljön az utolsó harsona. Nem történelem van az Igazságban, hanem helyes döntés. Az ember helytelen döntése a tört-én-elem.

Legyen meg a hitünk szerint, és a Szent Lélek adjon gyógyírt a hályogos szemekre!

Üdv.

Egyszerű kérdésből mi lett...

Én szeretem a húsvéti ünnepeket.