Családban hogyan emlékeztetek meg a nemzeti ünnepről? Ma március 15-éről?

Meglátogatott a testvérem, lévén most van hosszúhétvége, most volt időnk együtt. Így kisétáltunk az ünnepségre, de nem sok időt voltunk kint. Aztán kihasználtuk a lehetőséget, hogy ingyen van és múzeumba mentünk.

A forradalomról nem elmélkedtünk és külön nem beszélgettünk. Egyébként is szóba kerül, viszont minél idősebb vagyok, annál kevésbé vagyok meggyőződve arról, hogy ez a választott mód volt a legmegfelelőbb a cél elérésére. Ezt viszont pont nem ezen a napon illene kifejteni.

Még külföldön élve is jó elkalom elgondolkodni, beszélgetni arról, hogy milyen érdekes, hogy a nemzetiségek hogy összefognak, ha közös cél van. Hogy olyan különböző habitusú emberek, mint Petőfi és Arany is beállnak katonának, nemzetőrnek. Hogy milyen szép tervek voltak.

Kokárdát teszünk természetesen.

Megnézzük az A kőszívű ember fiai-t. Nem is tudom hányadszorra. Sok ilyen film kéne.

Gyertyát nem égetünk. KOszorúzás nincs, nem is hiszem, hogy mennénk, ha lenne sem.

De a Pilvax közben járva mindig megálltam a tábla mellett, nem csak március 15.-én. (Kozmetikushoz jártam oda.)