Mit tegyek? (lent)

Anyukád látta ezt a fórumot?

Amúgy én válaszoltam is neked akkor, és őszintén szólva nem értem, mi a gond.

Én is vallásos vagyok, én is tisztelem a szüleimet, de a helyedben egy percet se gondolkodnék, mit tegyek.

Elmész, bérmálkozol, ezzel nem bántod anyukádat.

Nem jó hozzáállás, hogy szólt volna év elején!

Gondolom, akkor nem jártál volna "feleslegesen" hittanra. Pedig pont azért is kell járnod!

A bérmálkozás nem olyan dolog, hogy anyukádnak bármit is alá kéne írnia!

Állj már a sarkadra, állj ki a hited mellett!

Sokan segítettek neked, ajánlkoztak bérmaszülőnek, de még egyszer elmondom, mit csinálj (szerintem).

1. Állj anyukád elé, mondd el elszántan, mit akarsz. Lehet, hogy megérti végül és mázlid van.

2. Kérd meg az Atyát, beszéljen anyukáddal, hátha neki..

3. Ha ez sem jön össze, bérmálkozás napján fogod magad, és elmész, anyukád nem fog kirágatni a sorból.

Ezeket muszáj megpróbálnod, a bérmálkozás által válsz nagykorúvá egyházi tekintetben, légy hát valóban felnőtt!!

És tudod, én mit csinálnék? (Hangsúlyozom, szeretem és tisztelem a szüleimet, de ebben az esetben én simán megtenném.) Nehezíti a helyzetet, hogy a bérmálást püspök végzi, ő meg nincs mindig "kéznél", de valahogy próbálj meg üzenni neki, esetleg tudd meg, mikor érkezik, talán már előző nap, esetleg marad még egy napot. Mivel anyukád - a leírtak alapján - azon lesz, hogy meghiúsítsa a dolgot, szépen elgyalogolsz a templomba előtte/utána egy nappal, és megbérmálkozol. És nem a többiekkel, hanem külön, de meglesz, és csak ez számít. A lelki vezetőd büszke lesz rád, hogy ilyen erős és elszánt vagy!

Szedd össze magad!!

Elhiszed, hogy segíteni akarok?

Ugyan olvasd már el az előző fórumodat, és azt is, amit most válaszoltam, és gondold át, igazam van-e.

Próbált itt sok ember segíteni Neked, de mindenre volt vmi, ami miatt nem fogadtad el. Ha te nem változtatsz a hozzáállásodon, akkor azokat kell megcélozni, akik hatnak rád. Ha ránk nem hallgatsz, hallgass a lelki vezetődre.

Nem bántani akarlak, de én személy szerint ettől többet nem tudok tenni, és bevallom őszintén, néha azt gondolom, magadnak csinálod a problémát.

Sajnálom, hogy így gondolkodsz, mikor előtted a lehetőség változtatni...