Amióta idősebb lettem, azóta már úgy várom a hétvégéket, mint kiskoromban az ünnepeket és a nyarat... Csak nálam van ez így? Nálatok mi az oka?

Tök durva belegondolni, hogy most már hétfő van, holnapután már hét fele, akkor meg már lehet vágni a centit, hogy végre péntek legyen.

Szeretek tanulni, érdekelnek a tudományok és a művészetek, de van az a pont, ami után már fárad az ember, főleg egy erős gimiben, lassacskán emelt érettségikhez, OKTV 3. fordulóhoz, meg nyelvvizsgákhoz közeledve... Pláne, ha még más dolgok is nehezítenek.

Mostanában egy kicsit jobban megismerkedtem a zsidó, keresztény és muszlim vallásokkal, ráeszméltem, hogy nem csak egyszerűen egy Istenhez szóló parancsolat náluk az Úr napjának a megszentelése, legyen az péntek, szombat vagy vasárnap. Ez az embernek is kell, mert, ha túlhajtja magát, akkor annak nem lesz jó vége. Én is próbálkozom betartani valamilyen nyugalomnapot legalább egyet hetente, akkor is, ha nem olyan szigorúan, mint a nagyon konzervatív, vallásos emberek. Tanulok a hétvégéken is, de akkor legalább kialhatom magam, pihenhetek is közben, ehetek végre szépen, komótosan stb.

Ti is megfigyeltétek azt, hogy egyenesen arányos "a mindennapok csodái" felé való lelkesedés a korotokkal? Kiskoromban nem annyira érdekelt... Bár lehet, hogy igen, csak már nem emlékszem.

Nálatok mi volt az oka?