Vajon miért fogjuk fel ennyire negatívan a halált, és miért ennyire szomorú, komor ünnep a mindenszentek és a halottak napja?
Gondoljunk bele, hogy hogy néznénk egy olyan emberre, aki "Boldog, békés, áldott mindenszenteket és halottak napját!" kíván a Facebookon vagy bárhol máshol, akár személyesen.
Pedig ez nem mindenhol van így.
Mexikóban például maga a temetés is sokkal boldogabb, színesebb, mint nálunk. De az ehhez kapcsolódó ünnepek sem ennyire szomorúak, komorak. A mindenszentek főként vallási ünnep, templomba mennek stb., majd a halottak napja egy vidám ünnepség, amikor a családok, rokonok kimennek az elhunyt rokonaik, őseik sírjaihoz, esznek, isznak, ünnepelnek stb. Úgy gondolják, hogy ők már egy jobb helyen vannak, és ez semmiképpen sem szomorú.
Nem hinném, hogy eredendően mások lennénk, mint ők. A mexikóiak felének van azték származása is, a másik fél egyszerűen európai, azon belül főként spanyol származású. Mind ugyanazt a vallás követik, mint mi, sőt, a magyar keresztények legnagyobb része ugyanazt az irányzatát követi a kereszténységnek, mint ők (római katolicizmus). Globalizált világ van, egyáltalán nem vagyunk elszigetelve egymástól. Nem arról van szó, mint Japánban amiről szó volt hosszú ideig. Nem egy a külvilágtól teljesen elzárt helyről beszélünk.
Vajon miért viszonyulunk ezen ünnepekhez, illetve magához, a földi halálhoz is ennyire komor módon?
#1.
Ha úgy vesszük, akkor neki már nem kell szenvednie ebben az életben többet.
válasza:“Úgy gondolják, hogy ők már egy jobb helyen vannak”
Én meg nem így gondolom, számomra aki meghalt, az meghalt. Nem hiszek semmiféle reinkarnációban meg halál utáni izékben. Akkor meg hadd legyek már szomorú, hogy örökre elment az illető. Bár egyébként annyira nem szoktam, én úgy igyekszem minden szerettemet megőrizni az emlékeimben, amilyenek életükben voltak.
“Ha úgy vesszük, akkor neki már nem kell szenvednie ebben az életben többet.”
Nos, aki boldog volt, annak nem volt szenvedés az élet. Hogy lehet így gondolkozni? Nekem meg ez felfoghatatlan, max akkor nem, ha az illető súlyos, halálos beteg, fájdalmai vannak.
#4.
Igazából az egész földi létezés temérdek sok szenvedés. Vágyakozunk minden után, indulatosak vagyunk, tudatlanok vagyunk stb. stb. Ez mind-mind szenvedést okoz. Vágyunk olyan dolgokra, amelyek vagy soha nem teljesülnek be, vagy beteljesülhetnek, de valódi boldogságot nem okoznak, csak fokozzák a vágyat, hogy mihamarabb újra megtörténhessen. Megszületünk, dolgozunk, betegek vagyunk, öregszünk, meghalunk. Az élet tele van szenvedésekkel és fájdalmakkal. Általában saját magunk miatt. Mert telhetetlenek vagyunk. Ezért követünk el helytelen dolgokat is.
Egy mexikói gyakori kérdéseken feltehetnéd azt a kérdést, hogy miért boldogok ennyire ezen a napon. Ugyanúgy nem lenne semmi értelme.
Más kultúra, máshogyan állnak dolgokhoz az emberek.
válasza:Én hitemet gyakorló római katolikus vagyok és hiszek a halál utáni életben, sőt abban is, hogy hívő szeretteim már az örök boldogságban vannak.
Ennek ellenére teljesen normális és természetes folyamat a gyász. Sőt, a pszichológia kórosnak mondja, hogyha valaki nem engedi a gyász fájdalmát. Annak ellenére, hogy néhányan hiszünk a halál utáni életben, még maga a veszteség fájdalmas és ez teljesen természetes érzés.
A halál komoly dolog, ahogy a halállal kapcsolatos fizikai szenvedés is az. Az én kultúrámtól teljesen távol áll ez a fajta elbagatellizálás. Szóval köszönöm szépen, én megmaradnék a magam komor módján.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!