1956 október 23.-i történet?

Mi a kérdés?

Mire vagy kíváncsi?

Fogalmazd meg!

Sajnos pontosan nem tudom, mert nagyszüleim nem élnek már. A 2. világháborúról többet meséltek.

56ban egyik papám 22 éves körül volt - már éppen hazajött a katonaságból, mikor visszahívták Pestre. Távíróként egy épületben dolgozott, valahanyadik emeleten és szerencsére pont nem találta el őket bomba és biztonságban hazaért utána.

Másik papámat tudom, hogy a lovasságban volt, de sajnos másra nem emlékszem.

Lehet azért, mert gyerekkorukban ők átélték a 2.vh-t és az 56os ahhoz képest nem érintette őket annyira, ezért a forradalomról túl sokat nem meséltek. Az, hogy a szovjet katonáktók menekültek, bújtatták a nőket ásott mederben és napokig kuporogtak lefedve ott jobban megrázta őket. Az egyik nőt kergették a katonák és inkább a kútba ugrott (túlélte, miután kiszedték onnan pár nap múlva tüdőgyulladásban meghalt). Dédpapámat több hónapra elvitték munkatáborba, mert éjszaka levágtak egy disznót és a szomszédjuk beköpte őket... Mamám sokszor elmesélte, hogy volt, mikor a libákat terelte a tanyán és akkor kezdtek el bombázni. Egy nagy fa alatt lapult meg és imádkozott... Akkoriban több tanyájuk volt és az egyiket gránáttal megdobták, de szerencsére pont aznap reggel elmentek onnan így csak kár keletkezett a házban.

Még esetleg azt leírom, hogy papám leveleit elolvastam, amiket mamámnak küldött a katonaságról 1955 körül.

Az elején lelkes volt, mert katonaság, meg minden, de utána sokat panaszkodott. Az étel sose volt elég, sem finom, szigorúak voltak a felettesek, sokat kellett tanulnia (távírónak), sokszor nem kapta meg a levelet a családtól és sokat aggódott. Többször kellett táborba mennie, ahol sátorban aludt és fázott sokat. Többször volt korházban megfázás, tüdőgyulladás miatt (70 éves korában halt meg tüdőgyulladásban, szóval biztos nem tett jót neki a katonaság :( ). Hetente egyszer-kétszer moziztak, mindig leírta a filmek címét és hogy mennyire voltak jók. Sok volt a pletyka még internet előtt is, ami meglepett (mamámnak többször mondták, hogy papa elment bálba és nőzött - papának pedig ment a pletyka, hogy mamát ezzel meg azzal látták..). Az se segített, hogy a dédpapám volt, hogy eldugta a papámtól érkező leveleket - nem támogatta a kapcsolatukat (papám kalólikus volt, mamám református és gazdagabb). Sokszor kérdezte, hogy hogy megy a munka itthon, az aratás és milyen az idő. Pont abban az évben még tavasz végén is fagyott, sokat esett. Sok dalt és verset írtak egymásnak. Sose tudta, hogy mikor jöhet haza, ha volt is szabadnapja akkor az csak egy napos volt és az akkori közlekedéssel nem tudott volna oda-vissza jutni - volt hogy neki kellett tanítania a frissebben érkezőket és ha azok rendetlenek voltak, akkor őt büntették meg azzal, hogy nem engedték haza. Azt se tudta pontosan, hogy mikor engedik leszerelni. Írta egyik levelében, hogy nem is érti a fiatalokat, hogy miért vágynak a katonaságba, hisz milyen borzalmas az a valóságban. Rengeteg könyvet is olvasott, de volt, hogy arra alig volt ideje, hogy megírja a leveleket. A sok és hirtelen költöztetés miatt többször nem kapta meg a leveleket, amiket küldtek neki. El sem tudom képzelni, milyen nehéz lehetett abban a bizonytalansában élni.

Hihetetlenül jó dolgunk van a mai világban az akkori világhoz képest.