Ti vártátok a nyolcadikos ballagást? Volt nálatok bolond ballagás ha igen, minek öltöztetek?

Konkrétan húzgáltama anapokat a naptárban, annyira utáltam azt a csürhét. Alig vártam hogy megszabaduljak tőlük.

Bolondballagásról egyetemista koromban hallotam először, nálunk a környéken sincs. Valami babanap van, amikor cumit, nyalókát meg játékot visznek be magukkal a végzősök, gyerekes ruhát vesznek fel és szívecskét festenek az arcukra, aztán énekelve körbejárják az osztályokat. Igazából tök ratyi, egy jó bolondballagás sokkal menőbb lett volna.

Nekünk nagyon jó osztályközösségünk volt, így nem vártam a ballagást, jó lett volna még együtt maradni.

Volt bolond ballagás, én Hitlernek öltöztem...kaptam is érte egy jó nagy igazgatóit, de kit érdekelt már az utolsó hetekben :-D

Nem.

Igen.

Nem emlékszem.

Akkor 14 voltam

Ffi vagyok

Nemrég ballagtam, és őszintén szólva már nagyon vártam. :) Sosem szerettem az osztályomat, így örültem, hogy végre-valahára megszabadulhattam tőlük! Mindenki bőgött, én meg csak vigyorogtam, mint a tejbetök. :D Egyébként akkora álszent bagázst nem cseszett a világ, mint a (hál' Istennek!) volt osztályom. :D Egymást folyton kibeszélték a hátuk mögött, de egymás előtt már nem volt akkora szája senkinek, hogy az illető szemébe mondjon bármit is. :)) Cigiztek, drogoztak, piáltak, szexeltek, és itt jegyezném meg, hogy ez általános iskola, nyolcadik osztály. :D Ballagáson meg természetesen puszizkodtak, ölelkeztek, megígérték egymásnak, hogy tartani fogják a kapcsolatot, bla-bla-bla (itt tessék még egyéb nyálas, álszent fogadalmakra gondolni; brr, még a hideg is kiráz tőlük! :D). Egy idő után már nekem vált kínossá ez az egész színjáték, úgyhogy fogtam magam és leléptem a saját ballagásomról. :D Otthoni körben folytatódott tovább, ami már egy fokkal jobb volt. :)

Lehet én vagyok/voltam számukra unalmas a parkourral, a könyvimádatommal, a zongoratudásommal, a tanulás nélkül fenntartott ötös átlagommal, a normális barátaimmal, a hobbijaimmal és céltudatosságommal...Ki tudja, bár nem is érdekel, örülök, hogy egyszer s mindenkorra vége, többet látni sem akarom őket, félek, lehánynám őket. :D

Mindenesetre, én otthon kiordítottam magamból a lelket, hogy végre nem kell látnom őket soha többé, és aznap nem kicsit megkönnyebbültem eme tény hatására. :D Soha többé 8/A! :))