Veletek is volt már így? :' ( (OLVASD EL, HA KÉRHETEM! )

Idén ballagok, már csak pár nap, és egész tanévben úgy vártam a ballagást, hogy elmenjek a suliból meg az osztályból és elkezdhessem a gimit. Az utóbbi 1,5-2 hétben fogtam fel csak igazán, hogy elmegyünk innen. Minden nap annyira szomorú vagyok, kicsit ideges is. Sokszor rám jön a sírás. Az osztályom is fog hiányozni, de leginkább a tanáraim, közülük is kettő: az osztályfőnököm és a matektanárom. Minkettőjüket nagyon kedveltem, és nagyon szomorú vagyok, hogy többet nem tanítanak majd a suliban. A matektanárommal kapcsolatban azért is szomorú vagyok, mert bár nekem most ő az egyik kedvenc tanárom (csak 8.-ban kezdett el tanítani, mert csak akkor jött a mi sulinkba), de attól tartok számára én csak egy diák leszek a sok közül és nem fog rám különösebben emlékezni.

Ezek miatt szinte nem is várom a nyári szünetet, maradnék inkább általános iskolás és nem akarok felnőni.. Ti voltatok már így? Hogyan tettétek magatokat túl rajta? Mennyi idő alatt múlt el? Én attól félek ballagáson is sírni fogok. :( Légyszi írjatok valamit amivel segítetek, annyira jó lenne ha tudnám más hogyan tette túl magát ezen, hogy élte meg ezt az egészet. :(( Előre is nagyon-nagyon köszönöm Nektek! 14/L