Gimnáziumi ballagást hogy lehet megúszni?
Nem különösebben érdekel, hogy taplóság. Itt nem is azon van a hangsúly, hogy a többieknek meg a tanároknak mit mondok - utálom az egész osztályt, tanárokkal együtt (na jó, vannak kivételek), a négy év pedig kínszenvedés volt. A nagyobb baj az, hogy egyik rokonom nagyon szeretne eljönni, és sajnálom neki mindezt megmondani. Viszont én egyáltalán nem érzek késztetést erre a marhaságra. Hiába mondanátok, hogy megbánnám, higgyétek el, azt bánnám meg, ha elmennék.
A másik dolog: kötelező ezen az eseményen egyáltalán részt venni? Vagy csak orvosi igazolással lehetséges elkerülni?
Megértem, hogy nem akarsz elmenni. Meg is teheted, hogy nem jelensz meg aznap.
Viszont a helyedben kényszermosollyal végighallgatnám a műsort, és ennyi. A rokon is eljön, nem bántódik meg, a tanáraidat sem haragítod meg.
Nem kötelező bemenned, viszont érdemes. Rólam például a legszebb képek a ballagásomon készültek, nagyon meg tudja szépíteni az embert egy szekérderéknyi virág :D
Igazából tényleg nem olyan nagy eset, amíg körbejártok, menj a többiekkel, a végén amikor mennek a dumák, akkor leléphetsz. Bár a családod úgyis meg kell várni.
Nálunk a legjobb az, hogy utána otthon szoktunk bográcsozni az udvaron, és az tök jó. Találj ki te is valamit, ami meghozza a kedved, amiért érdemes azt a kis időt végigszenvedni :)
Nem kötelező de gondolom szóvá tennék, ha orvosi igazolásod van, tuti nem szólnak.
Egyébként túlélhető, viszonylag hamar leléptem én is, családból 3 ember jött el összesen, senkit nem érdekeltem. Tök rossz volt, mindenki tele volt virággal, anyámék el is késtek és csak a végén hoztak oda nekem egyet.
Látom, mások számára sem jelentett kellemes emléket a ballagás... Ma meg eszembe juttatták, hogy mindemellett ezt úgy szokás, hogy egymás mellett egy fiú és két lány vagy fordítva megy, ami itt a létszám miatt nem is egészen jönne össze. Mondjuk ez volna a legkevesebb, de mindegy.
Azt hiszem meggyőztetek, bár nem szívesen szenvedem végig.
Én a szalagavatót hagytam ki szinte teljesen... A szalagtűzésen még ott voltam, de nem táncoltam egyáltalán. Így a betanulásokon sem kellett már részt venni szerencsére, és a szalagavatón sem maradtam ott. A többiek táncait megnéztem, de ennyi.
Engem sem vonzott soha az ilyesmi, legalábbis középiskolás koromban nem. Nem volt különösebb oka, csak nem és kész.
Meg tudtam, hogy majd az egyetemi avatásomat akarom úgy igazán megünnepelni, mert az lesz a "nagy dolog", nem a szalagavató és ballagás, amik ráadásul az érettségi előtt vannak, szóval még csak nem is a sikert ünnepeljük...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!