Mit vegyek anyámnak anyák napjára?

Én kaptam egyszer a nagyobbik lányomtól egy szép kis üvegcsét (olyan kisebb befőttesüveg jellegű), masnival díszítve a szájánál. Kis papírcsíkokra felírta, hogy mit szeret bennem, ezeket összehajtogatva betette az üvegbe.

Még csak sokba sem került, de ennél szebb ajándékot még sosem kaptam.

Bármit amit szeret, vagy naponta használ.

Én virágot és metszőollót veszek neki, a bátyám pedig az Yves Rocher-ből tusfürdőt és Nescafé kávé kapszulát.

KÖNNYCSEPP A VIRÁGON

Mért mondanám, köszönöm?

Hogy ha az nem elég!

Ennél az Élet többet ér!

Mért lennék hálás? - nem tudom.

Hogy ha a hála,

A csodálatot szavakba zárja!

Mért vennék virágot?

Mikor az Ő maga!

S tőle a gyermek sem csak azt kapja!

Mért szökne könny a szemembe?

Istenemre!

Miért?

Ha ez se fejezné ki,

Nekem Ő mit ér!

Ő!

Ki adott egy fiút a világnak!

És egy egész világot a fiúnak!

Odaadta a színeket,

A csodás ízeket,

Születésnapot, tejet, ruhát,

Totyogásból a járást,

Sírást és kacagást,

Mindennapi gondozást!

Adott kócos hajat,

És a szép, csodás hangokat!

Tudom, mi az, hogy villamos,

A szikrázó Holdon űrhajós tapos,

TV előtt izgulok,

Moziban popcornt majszolok,

Az utcán szerelmes dalt dúdolok.

Álmok járnak a fejemben,

Vonalak szántanak a tenyeremben,

Szememmel a lányokat kergetem,

Vagy csak a szép tájakon legeltetem.

Elmehetek sétálni!

A világot bejárni!

Szőhetem a terveket!

Megismerhetem az embereket!

Egy szóval, nekem A MINDENT adta!

Nekem ez Május első vasárnapja!

De a mindent is kétszer adta!

Mert míg él,

Szívét a szeretet mozgatja,

Fia ott dobban minden pillanatban!

Mennyit ér hát A MINDENSÉG?!

Egy fiú mit adhat mindezért?

Mert a köszönöm nem elég!

A szavakba öntött hála is kevés!

De ha úgy él,

Mitől anyja szívét

Elönti a büszkeség,

Ha élvezi, szereti az életét,

S a világot kicsit jobbá teszi,

Talán azzal

A háláját kifejezheti!

E könnycseppben, itt a virágon

Megcsillan az egész világom!

Benne van hálás szeretetem,

Az életem,

S mindezt drága édesanyámnak köszönhetem!