Hogyan éli meg az anyák napját egy olyan nő, aki évek óta küzd azért, hogy végre anya lehessen ( eddig reménytelenül)?

Igen én is csak ezt tudom mondani, változó, mint ahogy az is, ahogyan a mindennapokat megéljük. Ez egy küzdelmes, nehéz időszak, de a cél, amiért küzdünk, a legszebb, ez a vágy a legerősebb, így - legalábbis nekem - nem nehéz újra és újra hinni, remélni és persze megtenni mindent a sikerért. Ez az időszak hozott az életembe sok jó dolgot is, és hiszem, hogy semmi sem véletlen, még ha ezt sokszor - csalódások után - képtelen is vagyok elfogadni. Én ilyenkor anyák napján nem gyászolom magamat, nem nehezebb nap, mint a többi, minden anyák napján azt mondom, a következőn már én is édesanya leszek! És egyszer így is lesz! :)