Mérgező anyák gyermekei - ti hogyan élitek meg az anyák napját?

Az utolsó években, míg tartottuk a kapcsolatot, már semmit nem adtam anyák napjára, fel sem köszöntöttem. Most már nincs köztünk kapcsolat egyáltalán, elengedtem a dolgot és nem fáj, egyfajta megkönnyebbülés is.

Az anyósomat köszöntöm, vele nagyon szeretjük egymást.

Semmit nem adok és nem is köszöntöm. Számomra nem édesanya, csak valaki, aki megszült és aztán csak nőttem mellette, mint gaz a kertben. Irányított, fegyelmezett, leszólt, gúnyolt, stb. Tízparancsolat ide vagy oda, szerintem neki is szeretetben kellett volna nevelnie a gyerekeit.

Játszhatja a mártírt halála napjáig, sosem bocsátom meg neki, hogy abban tudatban nőttem fel, miszerint mindenre alkalmatlan vagyok és soha nem lehet saját véleményem, mert akkor rosszul érzem magam. Én is anya vagyok, nekem az anyák napja azt jelenti, hogy van két gyönyörű gyerekem, akiktől bonbont kaptam, amit együtt befaltunk!