Szerintetek bunkóság kiakadni és kinyilvánítani, ha nem tetszik egy ajándék?

Azért vannak fokozatok :D ha valaki tényleg jó szándékkal utána járt, energiát fektetett bele, csak nem tetszik mondjuk a színe, szerintem nem kell ezért leszólni az ajándékot vagy az ajándékozót. Ha előtte megkérdezte, h mit szeretnél, de csakazértse olyat vesz, az megint egy másik eset.

Ha meg bunkó és odaadja a használt zokniját, kibontott konyakmeggyet (láttam már ilyet, hajjajj), akkor meg megértem, ha az ajándékozott szóvá teszi, bár sztem tök fölösleges, aki ennyire tufa, úgyse érti, és még a másiknak áll majd feljebb. Na persze, ha egy erősen demens nagymama adná ide nekem a féltve őrzött 40 éves beszáradt parfümjét, arra azért inkább kedvesen mosolyognék, mert az meg olyan, amikor a kisgyerek adja neked a megcsócsált kekszet.

Attól függ. Én kaptam már rossz ajándékot, nem is egyszer. És eljön az a pont, amikor az ember betelik és megkérdőjelezi, hogy most direkt szopatják-e.

Én pl. rettegek a pillangóktól, undorodom tőlük, na mit kaptam a barátnőmtől, akit ovi óta ismerek és jól tudja ezt? Pillangós pólót! Utálom a csillámos lakkokat is, azt is vett már nekem. Mintha direkt csinálná.

Szüleim dettó, az a mániájuk, hogy bugyikat vesznek nekem meg zoknikat. Én csak fekete bokazoknit hordok egész évben, erre színes térdzoknikat vesznek. A bugyikról ne is beszéljünk! Nincs sok bugyim, de azok drágábbak, szépek, ők meg a piacon megveszik nekem a csomagos kiszerelést és számon kérik, hogy hordom-e őket.

Mondtam, hogy legközelebb ne vegyenek bugyit és zoknit, erre halálosan megsértődtek, hogy jó, akkor legközelebb nem kapok semmit. Ok. :D

Attól függ, hogy pontosan mi az.

Pl. kaptam már használt ruhát, ami nem is az én méretem volt, nem is az én stílusom. Nem hiszem, hogy bunkóság lett volna nem örülni neki, hiszen az ajándékozó sem azért adta, hogy örömet okozzon. Ennél egy szelet csoki vagy az is jobb, ha csak azt mondja, hogy boldog akármit.

De nem szóltam. Annyira nem érdekelt :)

De ha csak simán nem találta el, hogy minek örülnél, de szeretettel adta, akkor bunkóság.

Nekem szerencsére sosem adtak direkt rosszat... Nem vagyok az a fajta, aki képes szépen mosolyogni arra, aminek nem örül, de negatívan sosem nyilvánulok meg, ha egyszer tudom, hogy jó szívvel adták s esetleg gondolkodtak is rajta, csak nem jött be, mert az ízlésünk más.

Ha tudnám, hogy bunkózásból kaptam, akkor hozzávágnám az "ajándékozóhoz", de mondom, nekem ilyen soha nem volt.

Úgyhogy megköszönöm az ajándékot és kész, ha tetszik, ha nem. Ha tetszik, akkor az látványos szokott lenni, szenvedélyes fajta vagyok, aki nagyon tud örülni a dolgoknak, amiket szeret. Úgyhogy elég feltűnő, ha nem örülök, de hát mit lehet tenni?

Attól is függ, hogy hogyan.

"Köszönöm, hogy gondoltál rám, de nem annyira jön be." (vagy valami hasonló) - ez nem bunkóság.

"Mi ez a a szar?" - ez igen.