Létezik ilyen lehetőség a genetikában?

No hát arra is válaszoltam, és ott is azt, hogy privizni nem fogok, de nyilvánosan kérdezhetsz. Genetikus PhD vagyok.

Mondjuk azt nem nagyon értem, hogy a transzfekcióban mi az a nagy titokzatosság, ami miatt csakis privátban lehetne megbeszélni, és sokkal-sokkal beljebb lennénk, ha megkérdezted volna végre azt, ami konkrétan érdekel.

Úgyhogy elő a farbával, kevésbé körülményesen és sokkal hatékonyabban.

Uhh, vannak itt keveredések, de megpróbálom szétszálazni. Gyanítom olvastál valamit valahol (jó lenne látnom hogy mit), de mindettől függetlenül lássuk mit lehet tudni.

1) A transzfekció egy nem túl hatékony módszer. Még sejtkultúrában sem tudjuk soha elérni az összes sejtet, és még egy pár millió sejthez is rengeteg vektor/reagens kell. Ennek egyébként az az egyik oka, hogy nem elég a cuccot endocitózissal felvenni, annak a sejtmagig el kell jutnia, vagyis például ki kell védenie minden emésztésre tett kísérletet. Kizárt dolognak tartom, hogy mai technológiával valamiféle vérbe vagy akárhova (izomba, testüregbe akárhova) fecskendezett vektorral minden sejtet el lehessen érni. A sejtek nagyon (NAGYON) különböző mértékben transzfektálhatóak, ez sejttípustól és módszertől függ.

Azt nem tudom neked így légből megmondani, hogy egy élő egér szőrszínét meghatározó szőrtüsző sejtek (amik a konkrét szőrt növesztik, így a színét is meghatározzák) mennyire transzfektálhatóak. Elméletileg, ha valaki találna ilyen módszert, akkor - mivel a fekete domináns a fehér felett - a bevitt gén kifejeződhetne és valóban feketévé, vagy foltokban feketévé változna az egér. Azt sem tudom megmondani, hogy bárki csinált-e ilyet, nem látom sok értelmét de ki tudja. És ahogy mondtam, az egér többi sejtje vagy felvenné a vektort vagy nem, tehát a teljes egér mozaik lenne. Nyilván nem nagy a jelentősége, hogy egy májsejt felvette-e, de az már fontos, hogy a csíravonalba bekerült-e. Elvileg az is lehet, hogy pont a szőrtüszőket nem sikerült transzfektálnunk, de a csíravonalat igen, vagyis az egér fehér maradna, de az utódai feketék lennének.

Trasnzfekcióból van egyébként stabil és ideiglenes, az előbbi az amikor beépül a cucc a genomba, az utóbbi esetben ideiglenesen megjelenik, majd el is tűnik. A stabilat létrehozni jóval macerásabb.

2) Az egész transzfektálás dolgot amúgy nem véletlenül hanyagoljuk kifejlett egéren. Pontosan azért, mert baromi nehéz és bizonytalan lenne akkor is, ha valaki nekiállna kidolgozni az eljárást. Ahogy valójában létrehozzák a génmódosított egeret, az úgy zajlik, hogy egyetlen sejtet módosítanak, amiből majd egér lesz. Ez lehet embrionális őssejt (ES) vagy petesejt (azaz igazából zigóta). Mindkettőből tud egér nőni, ha beültetjük egy béranya méhébe, mondjuk az ES-eket előbb hozzá kell keverni egy embrióhoz. Egyetlen sejtet sokkal könnyebb módosítani - transzfektálással -, mint egy egész egeret. És így legalább garantált, hogy a létrejövő egér minden sejtjében ott a bevitt gén.

3) Embert (akár kifejlett, akár embrió) genetikailag módosítani tilos. (Illetve embrióként van olyan ország, ahol szabad, de meg nem születhet.) Viszont amit lehet csinálni, hogy csak egy részét módosítjuk, nagyon ügyelve arra, hogy a csíravonalba ne kerüljön bele. Ehhez az egyik módszer az, hogy kivesszük azt a sejtet, amit módosítani akarunk, Petri-csészében módosítjuk (valóban transzfekcióval), majd felszaporítjuk és visszaültetjük. Csontvelővel mindez elég jól megy, mert az egy struktúra nélküli sejthalom, vesére és szívre még nincs módszer, mert ott nem csak a módosított sejtkupac kell, de az is, hogy azok jól helyezkedjenek el. Ennek a módszernek nyilván az az egyik előnye, hogy ha egy gén hibája csak az adott szervben okoz gondot, akkor elegendő csak ott kijavítani, kevesebb a munka vele. (Ugyan minden gén minden sejtben ott van, de sok gént csak egy-két fajta sejt használ, így ezen gének hibája csak ezeket a sejteket/szervekete érintik. Teljesen felesleges kijavítani egy rossz gént a májban és a szívben, ha csak a veséban okoz gondot.) Viszont ugye a rossz gén a csíravonalban továbbra is ott van, ergo örökíthető.

4) Amennyire tudom, azzal is próbálkoznak, hogy különböző vektorokkal különböző sejteket érjenek el véráramon keresztül. Itt ugye az a cél, hogy csak az a sejttípus vegye fel, de az viszont hatékonyan. Az nagyon nem triviális, hogy hogyan lehet sejteket rávenni arra, hogy felvegyék a nekik címzett csomagot. Az is kérdés, hogy az eljárás mennyire eredményez stabil sejteket. Amennyire tudom, például valamiféle kiherélt vírusokkal próbálkoznak, ami a saját genetikai anyaga helyett a javító DNS-t juttatja a célsejtbe, vagyis nem igazából "fertőz". Nem tudom, hogy pontosan hol tartanak ezekkel a kísérletekkel. A vírusvektoros megoldásokat transzdukciónak nevezik, bár nem teljesen konzisztens, hogy ki mit mikor használ, illetve hogy a transzdukció az a transzfekció alesete-e. Valójában tök mindegy, nem ez lesz az ötmilliós kérdés a Legyen ön is milliomosban.

5) Némi terminológia. Transzfekció során DNS-t (esetleg RNS-t) akarunk bejuttatni a célsejtbe, annak is a magjába. Nem proteint. A DNS-en magán vannak azok a gének amiket be akarunk vinni a mondjuk a fekete szőr génje. Teljes genomot nem tudunk transzfektálni. A DNS nem csak a génből áll, vannak további részei, amit hagyományosan vektornak neveznek. Ez igazából egy elég idejétmúlt kifejezés, és az emberek néha össze-vissza használják. A kémiai alapú transzfekcióknál a vektort valamilyen transzfekciós reagens juttatja célba (PEI, lipofektamin), de lehet elektromos árammal is transzfektálni vagy más módokon. Gondolom protein is lehet a transzfekciós reagens, mert miért ne, de akkor az nem a vektor. A wiki a mikroinjekciót is a transzfekció típusaként nevezi meg, nekem ez furcsa, de legyen.

Hirtelen ennyi, remélem segített.

1) Nem a DNS vesz fel magára proteint, hanem igazából a protein csomagolja be magába a DNS-t. Ehhez két dolog szokott kelleni, az egyik, hogy jelen legyen az a fajta protein, ami erre képes, vagyis adenovírus esetében a vírus köpenyfehérjéje. A másik (általánosságban), hogy a DNS méretben is legyen megfelelő és legyen rajta egy olyan szekvencia, amit ez a fehérje be tud csomagolni, mert a köpenyfehérjék általában nem csomagolnak be minden DNS-t, ami eléjük kerül, csak azt, amit azonosítani tudnak. De ez nem igaz minden köpenyfehérjére, és most lusta vagyok megnézni, hogy az adenovírusra igaz-e. Van olyan köpenyfehérje, ami minden DNS darabot, ami körülötte úszkäl, becsomagol.

2) Nem kell igazi adenovírust használni, a valódi vírusból ki lehet szedni azt a DNS-t, ami nekünk nem kell. Az így kapott, vírustestben (virionban) levő nem-vírus DNS azután nem tud bajt okozni. Ehhez azt kell tudni, hogy a vírusnak alapvetően két funkciót kell ellátnia: kell neki valami burok(fehérje), ami egy részről védi a benne levő DNS-t, más részről be tudja azt juttatni egy sejtbe. Illetve kell hogy legyen benne egy kód, egy "tervrajz" ehhez a fehérjéhez, meg még egy másik fehérjéhez, ami ráveszi a gazdát arra, hogy az egész cuccot szaporítsa fel. Vagyis a burok fehérjén belül ott figyel a burokfehérje "tervrajza". Ha azt kivesszük, akkor már a fertőzött sejt nem tud új burkot csinálni, azaz nem tudja továbbadni a fertőzést.

3) A DNS-nek nincs genomja, a DNS az maga a genom, az élőlényeknek van genomja azaz DNS-e. Mint mondtam fentebb, egy kifejlett élőlény (mondjuk egy ember) genomjába belepiszkálni nem olyan könnyű. A személyiség részben öröklött, részben tanult tulajdonság(ok halmaza). Elvileg lehetséges lenne géntechnológiai úton megcélozni az agyat, de nem olyan könnyű és nincs is gyakorlati haszna. Ugyanazokat a problémákat kéne leküzdeni, amiket fentebb is részeleteztem, vagyis kéne valami vektor, ami célzottan az agyba juttatja azt a gént, amitől a célszemély mondjuk kedvesebb lesz. Ezen kívül még bejön a képbe az, hogy fogalmunk sincs, hogy melyek a kedvesség-gének (meg általában bármely személyiségjegyeké), úgyhogy még ha lenne a kezünkben egy agyat célzó génterápiás eszköz, akkor se tudnánk hogy mit is célozzunk meg vele. Ezen kívül az is lehet, hogy valakinek génterápiásan meggyógyítjuk a bélgyulladását, és ettől életvidámabb lesz, mert kiteljesedhet az élete. Nyilván itt nem a génterápia ténye változtatta meg a személyiséget, a betegnek tök mindegy, hogy mi gyógyította meg.

4) Az, hogy valakik hogy értettek valamit, jó kérdés. Legalábbis látni kéne a cikket, de akkor se biztos, hogy kiderül.

1) A köpenyfehérje (vagy semmilyen más fehérje) NEM tekinthető élőlénynek. A vírusok (mondhatni köpeny+kód, de azért részleteiben ennél sokkal több) azok kicsit feladják a leckét, mert sok funkciójuk élőlény-szerű (tudnak replikálódni, hat rájuk az ecolúció, biológiai anyagokból épülnek fel), de ugyanakkor nem merítok ki az élőlénységhez szükséges összes kritériumot, nem képesek önálló anyagcserére. Lehet vitatkozni azon, hogy ez a kritérium mennyire mesterséges, de ma ez a konszenzus, így a tudományos életben a vírusok NEM tekinthetőek élőlénynek, hanem biológiailag aktív élettelen szerveződések.

2) A fehérjék (vaj, hús, búza stb) egy borzasztóan nagy összfoglaló kategória. Olyan, mintha azt mondanád, hogy mondjuk építőanyag: ebbe beletartozik a betontömb, a tetőcserép, a fagerenda, a falefesték, a villanykapcsoló vagy a falra szerelt postaláda is. Ezek közül vannak amiket be lehet sorolni alcsoportokba, pl az ytong elem meg a tégla mindkettő fal alapanyag lehet, az ajtókeret meg a gerenda is fából van. De ettől még az a kategória, hogy építőanyag rengeteg különböző méretű, színű, funkciójú dolgot takar. Ebből a szempontból a vírus köpenyfehérje meg a tejfehérje annyira hasonlít egymásra, mint a postaláda a járólapra.

Namost természetesen minden fehérjéhez tartozik egy kód, egy DNS, ami alapján e fehérje léterjön. A tejfehérje kódja az a bociban levő DNS, ami alapján a boci létrehozza a tejfehérjét. (Ahogy a járóap gyárban is bizony van egy tervrajz ami alapján megcsinálják.) Annak a tejfehérjének a funciója teljesen más, nem tud mit kezdeni a saját kódjával, nem viszi magával, nincs ráragasztva, nincs semmilyen fizikai kapcsolat közöttük. Ez a legtöbb fehérjére igaz, ez az alapbeállítás. A vírus köpenyfehérjéje olyan, mint egy postaláda, amibe be van dobva a saját tervrajza. Ha kinyitod a postaládát, kiveszed a tervrajzot, tudsz egy másik postaládát csinálni. Ha az új postaládába is berakod a tervrajz fénymásolatát, akkor megint kapsz egy teljes funkcionális postaláda egységet, amit odaadhatsz másnak, aki aztán kinyitja, megtalálja a tervrajzot, megépíti, belerakja a fénymásolatatot és így tovább. A vírus pont ezt csinálja, egy különleges fehérje (vagy igazból fehérje-együttes), ami viszi a saját tervrajzát. Egy járólap, egy kilincs vagy egy villanykapcsoló teljesen más funkciójú, ha akarnád se tudnád belerakni a tervrakzot. A postaládának pont az a funkciója, hogy legyen benne valami papír, mondjuk egy ablaknál ez szóba se jöhet. Vagyis a fehérje funciója sokkal fontosabb, mint önmagában az a tény, hogy az egy fehérje.

3) A DNS az csakugyan minden sejtben egyforma. Sőt, mondok jobbat: egypetéjű ikreknek a DNS-e is egyforma, azaz az egyik iker kislábujjában ugyanaz a DNS, mint a másik iker májában, mégis ha az egyik ikernek megváltozik a személyisége, a másiknak nem fog. Az egészhez érteni kell, hogy a bár a sejtek/szervek egyetlen petesejtből fejlődtek ki (és mindben ugyanaz a DNS), a működésük független egymástól. A májsejt nem kommunikál az agysejtekkel, a vesesejtek nem kommunkálnak a kislábujjal. (Az nem számít kommunikációnak, hogy a vese kitakarítja a vérből a szennyet és ez jó a kislábujjnak is.) Persze bizonyos kommunikáció zajlik, de ez csak ilyen előre megbeszélt kézjelek szintjén van: ha adrenalin kerül a vérbe, akkor te ezt csinálod, te pedig azt csinálod. Vagyis csak az előre mindenki által ismert hormonok által tudnak mégiscsak kommunikálni a sejtek. Ráadásul bár a DNS mindben ugyanaz, de egyik sejt sem használja a teljes DNS-t. Vannak részek, amiket csak az agysejtek használnak, vannak, amit csak a májsejtek. Keratint például csak a bőrsejtek termelnek, vagyis a keratin gént nem használja semmilyen más sejt, hiába van fizikailag bennük a kód.

Éppen ezért, ha egy random DNS-t megváltoztatunk a kislábujjban, ez az információ nem fog eljutni más sejtekhez, kivéve ha valahogy pont sikerül beletrafálnunk valami hormon-dologba, és a kislábujjunk mondjuk elkezd adrenalint termelni. Ilyesmi nem fog történni a közeljövőben.

4) A két métert alapvetően közlekedés illetve ki-be pakolás közben kell tartani a balesetek elkerülése végett. A fertőző anyagnak nincs ilyen aurája, hogy ha egy méterre vagy, akkor rád ugrik. (Képzeld el, a vezető ott ül a kocsiban és nincs rajta vegyvédelmi ruha.) A fertőző anyagok többszörösen izolálva vannak, az autón belül biztosan van valami láda féleség, abban lezárt tartó, abban lezárt cső. Minimum. Lehet hogy még több réteg. Magát az autót nyugodtan nyalogathatod, ha akarod.

5) Továbbra sem tudom egy idézett félmondatból megítélni, hogy mit olvastál és mire gondolt a szerző.

6) A GMO ételek biztonságosak, ezt több kutatás is igazolja. Van néhány anti-GMO szervezet, ami mindenféle paráztató mondattal próbál hatni a jónépre. A "lehet hogy" (may) mondatoknak az a szerepük, hogy jogilag lerázzák a felelősséget, hiszen te nem mondtad azt hogy XY dolog létezik, azt mondtad, hogy XY dolog LEHET HOGY létezik. Lehet, hogy egymás után nyolcszor nyersz a lottón. Lehetséges? Igen. Van rá reális esély? Nincs. Így olvasd ezeket a mondatokat.

7) GMO növény nem csak ételt takarhat, elvileg lehet GMO-val mérgező növényt csinálni. Növény téren nem vagyok otthon, nem tudom csinálnak-e ilyet. Mindenesetre gondolom hogy mivel az ilyen eshetőség létezik, ezért ráírják a cetlikre, hogy biztosan minden esetet lefedjen. Szóval lehet hogy olyan répát visz az autó, amibe bevitték a gyilkos galóca mérgét, az ilyen autóból tehát a répának látszó növényt se edd meg. Pont azért, mert lehet hogy csak répa, de lehet hogy belevittek valamit. Szántóföldön nem fogsz ilyesmivel találkozni.

Nem károsak a transzgenikus növények/állatok ránk nézve, elég sok olyan van, amiről azt sem tudod, hogy az, de valójában igen repce stb.

A gmo nem az ördögtől való, tobb3 haszna van mint kára.