Hány fényévig láthatunk el az esti égen?

Egy jó megfigyelő helyről - nem fényszennyezett, tiszta levegőjű - akár az Androméda ködöt is megpillanthatod. Az bizony kb. 2 millió fényévre van.

Csak tudnod kell, hol keresd. A Sarkcsillagtól "elindulsz" a Kassziopeia ( Kocsmacsillag :) ) felé, majd tovább egy kicsit. Megtalálod az Androméda csillagképet, azon a részen kell keresni.

Ha elég eős a fény, akkor bármilyen messziről elérhet ide. Így viszont nincs pontos adat. A tudósok még találgatnak, hogy mekkora lehet, fekete lyukak és egyebek...

'Illetve innentől kezdve már az emberi szem és a környezeti tényezők lesznek a korlátozók.

Szóval valószínűlg van az égbolton milliárdnyi fényévre lévő apró csillagnak tűnő pislákoló galaxis, amit tiszta időben láthatunk akár szabad szemmel. Pontosabban azt a fényt látjuk, ami milliárdnyi évvel ezelőtt keletkezett, és most jutott csak el idáig.

A legnagyobb baj a fényszennyezéssel az, hogy a saját galaxisunkat sem látjuk, pedig körbevesz minket. Keress rá youtibeon: milky way time lapse

Nagyon szép képsorok vannak. Ezt látnánk, ha lekapcsolnánk az összes villanyt.

A megfigyelhető univerzum határa 46,5 milliárd fényévnyire van, tehát elméletben ilyen messzi testeket láthatsz. Persze az emberi szem, a légkör, a fényszennyezés erősen korlátozza, hogy miket láthatsz meg valójában.

A legmesszebbi objektum az Androméda galaxis, ami biztosan látszik szabad szemmel. Persze ehhez is nagyon sötét égbolt és nagyon tiszta idő kell. Ez 2,5 millió fényévnyire van.

A ködöket, galaxisokat azért nem látod, mert azok sokkal messzebb vannak, mint a csillagok, így jóval kevesebb fény érkezik róluk. Fényszennyezett helyről ezért esélyed nincs megpillantani őket szabad szemmel.

"A ködöket,galaxisokat miért nem látjuk?"

A ködöket főleg azért, mert nagyon alacsony a felületi fényességük, tehát az a kis fényük sem pontszerű, mint a csillagoknak. Sok köd elég nagy lenne, hogy kényelmesen lássuk, akár pl. kinyújtott karral egy hüvelykujj méretű, de nagyon halványak. Az északi féltekéről tiszta időben az Orion köd belső fényes régiója látszik szabad szemmel egy halvány maszatként, de a teljes köd (ahogy a fotókon) már nem.

[link]

A galaxisok pedig nagyon fényesek ugyan, de sokkal messzebb vannak, mint a mi galaxisunk csillagai. Egyébként az Androméda galaxis néha sejthető szabad szemmel, de neki is kicsi a felületi fényessége. Amúgy méretre elég nagy az égbolton.

[link]

[link]

Érdekességként, katalógus adatok:

Androméda galaxis (NGC 224, M31)

Magnitúdó: 3.40

Felületi fényesség: 13.50

"Figyeld meg, hogy bámulj egy pontot az égen és egyre több csillagot fogsz látni. Ez ezért van, mert akkorra érnek oda a fényeik."

Hát, nem egészen. Ahhoz igencsak sokáig kéne nézned, hogy így új csillagokat lássál meg. Amit írsz az valószínűleg abból adódik, hogy a szemed lassan alkalmazkodik a sötéthez és ahogy egyre érzékenyebb lesz, úgy a halványabb csillagokat is elkezded érzékelni.

"Elméletileg,ha leállítanád a Föld forgását és nagyon sokáig néznél pislogás nélkül egy pontot, akkor csak egy nagy fényességet kéne látnod xD"

Ez meg totál bullshit, remélem nem gondoltad komolyan.

Látni annyi, mint az "onnan" érkező fénynek a szemedbe jutni. Méghozzá akkora mennyiségnek, hogy az agyba érkezzen jel, az az agy észrevegye. Ha ez a folyamat lejátszódik,akkor látod.

Ebből következik, hogy az egy méterre lévő lámpát se látod, ha köztetek fal van. A kilométerre lévő gyertyát nem látod, mert a tőle érkező fotonok elnyelődnek, szétszóródnak, ami a szemedbe jut, az nem lesz elég az ingerkeltéshez. De például az Androméda annyi fotont bocsát ki, hogy még 2 millió fényév távolság megtétele és jó légköri viszonyok kevés fénynyelése után marad annyi, hogy ingert keltsen.

Tehát az, hogy láss, három dologtól függ együttesen: olyan távolságban legyen, hogy a kisugárzott fényből (foton) maradjon elegendő, ami a szemedbe jut. Az elegendő azt jelenti, a te szemed, agyad ingernek érezze.