Az Univerzum egy óriási agy valójába? A materializmus miatt nem ismertük fel eddig?

Nem, az univerzum nem egy agy.

Egyébként nagyon egyedi a gondolatod, ezért kérdezik meg itt a gyakorin 1-2 hetente szinte szóról-szóra ugyanezt.

A rutherfori atommodellt már vagy száz éve megcáfolták, az atom egyáltalán nem hasonlít egy mini Naprendszerre.

Egyébként szerintem az univerzum nem egy hatalmas agy, hanem egy hatalmas sárgadinnye.

"Az atom pont ugyanolyan, mint a naprendszer"

Hát, nem igazán. A naorendszerben nincsenek töltésbeli különbségek, a tömegarányokban semmi hasonlóság sincs, a bolygók semmilyen szempontból nem viselkednek elektronokként, stb, stb.

"Ugyanúgy néz ki az agyi neuronhálózat, mint az univerzum nagyléptékű alakzatai. Talán véletlen lenne?"

Felétek az ugyanúgy szó mást jelent?

Mifelénk legalábbis nem igazán vonatkozik olyasmire, hogy "oké, a kismillió különbség mellett egy-két hasonlóság azért akad"...

> Az atom pont ugyanolyan, mint a naprendszer.

Nem. Nagyon nem olyan. Nyilván az atom tulajdonságainak vizsgálatánál eljutottunk egy olyan pontra, ahol az atom modelljét egy jól ismert rendszerből kölcsönöztünk, de később kiderült, hogy ez a modell nem állja meg a helyét. Pl. az elektron nem egy golyó és nem kering az atommag körül. Tudom, hogy kémiaórán előszeretettel használják még a Bohr-féle atommodellt, de az is elhangzik, hogy ez a modell már meghaladott, de a kémia jelenségeit a legtöbb esetben mégis jól és egyszerűbben írja le, ezért használjuk inkább azt. Nagyobb méretekre is igaz ez, a galaxis egészen más, mint a naprendszer, az univerzum is egészen más, mint a naprendszer, vagy a galaxisunk.

Persze mindegyik működése ugyanazokból a fizikai törvényekből fakad, de pont a méretek miatt több közöttük a különbözőség, mint a hasonlóság. Hogy csak mást ne említsek, a naprendszernek nincs vegyértéke, vagy sem naprendszerek, sem galaxisok között nincsenek kovalens kötések.

> Milyen érdekes elgondolás nem?

És mennyire régi, elcsépelt, és egyben túlhaladott… Még Karinthy is írt erről egy humoreszket, amiben mikroszkóp alatt nézte a vérét, és addig-addig nagyította, hogy aztán kis Karinthy-ket látott. Már az ókorban is felbukkant több helyen ez a gondolat, a XIX. században meg kimondottan fénykorát élte. Lett is belőle összehordva mindenféle hülyeség, aminek egy része mára tarthatatlan lett, egy másik része meg ezoterika néven ma is tovább él, mint a valósággal össze nem egyeztetett, illetve egymásnak ellentmondó, egymást kizáró nézetek halmaza.

> Érdekes, hogy amire sok kisgyermek rájön, azt a tudomány csak sokkal később kezdi felismerni.

Hát ennek a megvitatása is megérne egy misét, de nem, alavetően nem így van. A kisgyermekeknek naiv elképzelései, analógiái vannak, a tudománynak meg kísérleti eredményekből, mérésekből leszűrt következtetései, modelljei. Néha a tudomány valóban tudományos módszertannak megfelelő módon igazolt naiv elképzeléseket, de rendszerint inkább fordítva szokott lenni, a tudományos eredmények azt támasztják alá, hogy a naiv elképzeléseink bizonyos korlátok között talán viszonylag elfogadhatóak, de a valóság sokkal másabb és komplexebb, mint a mi naiv elképzeléseink.

De ha mondasz néhány példát, akkor azon keresztül ki lehet tárgyalni jobban ezt a témakört.

> Ugyanúgy néz ki az agyi neuronhálózat, mint az univerzum nagyléptékű alakzatai.

Ha elég homályosan nézzük, akkor az összkép hasonló. De ha a részleteket is megnézzük, megint sokkal több a különbözőség, mint a hasonlóság.

> A sejtosztódás ugyanúgy néz ki mint egy haldokló csillag kimúlása.

Megint csak van egy kis analógia a „képben”, de ha a részleteket nézzük, akkor megint sokkal több a különbözőség, mint a hasonlóság.

De ha azt nézzük, egy kupac kavics is hasonlít egy többsejtű valamihez, hiszen vannak benne közel izék. Ja, csak kb. ennyi az összes hasonlóság.

> Egy Nature’s Scientific Reports által ki adott tanulány szeront, az univerzum ugyanúgy növekszik, mint egy gigantikus emberi agy – az elektromos kisülések az agysejtek között ugyanúgy néznek ki, mint a táguló galaxisok.

Ennek a forrását azért megnézném. Mert hogy az univerzum az anyagát nézve nem növekszik. Az agyban neuronok pusztulnak el és bomlanak le, új neuronok jönnek létre, nyilván ehhez kell anyagcsere az agy és a külvilág között. A galaxisok meg inkább csak egyesülnek, vagy ha szétszóródnak, az is teljesen máshogy zajlik. De az agy fejlődése – tanulása – alapvetően nem a neuronok számában, hanem a neuronok közötti kapcsolatok, szinapszisok létrejöttében, vagy megszűnésében áll. Akár két nagyon távoli neuron között is létesülhet szinapszis, akkor azon az egyik neuron aktiválja a másikat, annak megváltozik az állapota, és az ő szinapszisain keresztül megváltoztatja a vele kapcsolatban álló neuronok állapotát. De lehet, hogy két szomszédos neuron között nincs szinapszis, így nincs is ingerületátvitel. Na a galaxisok vagy galaxiscsoportok között viszont még nagyon homályosan sincs a szinapszisokhoz hasonló kapcsolat, vagy bármilyen jelátvitelhez hasonló jelenség.

> A materializmus miatt a társadalmunk nem ebbe az irányba fejlődött, hiszen eltávolodtak egymástól az emberek

Nem tudom hogyan keveredik ide a materializmus, pláne a társadalom. A fizika az anyagi világgal foglalkozik, arról tesz igazolt, igazolható állításokat. Hogy valaki materialista, vagy idealista, vagy hívő, az a tudomány szempontjából lényegtelen, ahogy a társadalom fejlődésének iránya is. Az emberek egymástól való eltávolodása meg nézőpont kérdése, és megint teljesen irreleváns a kérdés szempontjából.

> itt részletezik …://napielemozsia.hu/…

Jó kis ezoterikus katyvasz oldal ez is. Tényleg mérvadó tudományos szempontból, hogy ki hord össze hetet-havat valami olyan dologról, illetve olyan dolgokból, amiről nincs mélyebb és minőségi tudása.

Én látom a hasonlóságot:

Az Univerzumban is nagy a (z) űr, és egy emberi agyban is.

Teljesen hasonló felvetés az irodalomban is szerepelt, konkrétan Lem: A Magellán-felhő regényében. Ott egy galaxis volt a teória lényege, melyben a csillagrendszerek, égitestek az elektromágnese-gravitációs kapcsolatokkal alkotnak egy neuron-szinapszis rendszert.

És ott ugyan nem az volt a felvetés lényege, hogy ez van, hanem a mi lenne, ha teóriaként hangzott el, de ott is rögtön jött az ellenvetés: egy ilyen agy egy retardált nyomorék lenne. Egyetlen gondolata évmilliók alatt születne meg.

A koncepciónak van még sok problémás pontja, például, hogy gyorsabban kellett volna kiépülnie, evolválódnia, okosodnia, mint amennyi idő alatt egy gondolat elér egyik sarkából a másikba.

A kérdésben felvetésre került az internet, még annak is több köze van egy agyként működni képes rendszerhez.

A főagyak már leírtak minden helyes okfejtést :)

Csak egy megjegyzés: Az agy-Univerzum összevetés képei tényleg látványosak... de csak eye candy az egész.

Eleve egyik kép sem a valóságot ábrázolja - mivel mikroszkópiában vagy valami fluoreszcens molekulát, vagy egyéb optikai - hamis színképes módszert használnak, asztrofotózásban úgyszint hamis színkép van. Némi hasonlóság az anyageloszlászban lehet, dehát ezer millió ilyen dolog van a természetben. A fraktáloktól kezdve a spirálokon át, a periodikus mozgásokig..., egyszerűen ilyen az anyag szerveződése és viselkedése. Ezek gyakran visszavezethetőek a matematikára.

Pontosan ezt tették ebben a cikkben is, egyes szintek dinamikáját hasonlították össze. Ez csak egy egyszerű analógia.

A Scientific Reportsban gyakran kissé clickbait témájú publikációk jelennek meg, amiket aztán felkap bulvártudományos média, és így lesz idővisszaforgató kvantumszámítógép, meg Univerzum agy stb...

Nem mondom, hogy nem érdekes, mivel az ember folyton mintázatokat keres mindenben, hiszen ilyen az agy... de nem is kell bele több értelmet látni, mint matematikai dinamizmusok összevetése.

Univerzum és agy.

A képen látható agysejt egy fluoreszcens festékkel megfestett egyik fajta idegSEJT képe. Ki van emelve a környezetéböl, hiszen csak ez látszik, a többi sejt nem. Az agyban emellett még legalább ötféle specializálódott IDEGsejt típus van, valamint az ezeket kísérö glia-sejtek, stb. A sejtek közötti teret teljesen kitöltik az axonok és dendritek hálózata. Semmi köze nincs az univerzumban látható "kevés anyag - rengeteg üres tér" elrendezödéshez.

Másik érvem az, hogy egy teljes agymetszetet nézve jól elkülöníthetö részeket látunk, egyáltalán nem mondható el, hogy az agy nagy léptékben egy homogén massza, míg az univerzumról igen.

Elnézést kérek és tiszteletem azoknak a kivételt képezöknek, akiket egyetlen agysejt müködtet, az ö esetükben az agy-univerzum hasonlóság müködik, de kivétel erösíti a szabályt: az agy nem hasonlít az univerzumra.

A biológia tudományának meg nem szentségtelenítése érdekében kérem az AGYat és AGYSEJTet nem összekeverni.