Neked hogy, mikor sikerült elfogadnod a lét bizonytalanságát és boldogan élni utána? Érdekelt is valaha egyáltalán, érezted emiatt kilátástalanul rosszul magad?

Szia,

Igen nekem 18 évesen jött a felismerés. Miután rengeteget tanultam és meditáltam rájöttem arra, hogy..... :D

Mit is mondhatnék? Nem én vagyok a lényeg. Hanem azok akiket szeretek. Születnek szeretnek szenvednek meghalnak... Tudatlanok. Úgyhogy nem gondolok magamra. Szeretem őket ameddig csak tehetem, segítem és óvom őket.

Bárcsak állandóan ezt tudnám tenni, mert ilyenkor végtelenül boldog vagyok. De sajnos nemtudok mindig ilyen lenni. Nehéz egy ilyen kihasználó világban :) de GYAKOROLNI kell.

Az igazi boldogság szerintem nem tudatlanul kel fel az emberben. Az igazi boldogság tele van fájdalommal :) és bölcsességgel amit el kell mélyíteni.

Majd elmúlik! :D

Bizonyos perspektívából az élet a maga nehézségeivel, terheivel, korlátaival és kiszámíthatatlanságával, stb maga a két lábon járó pokol.

Más nézőpontból az élet a maga szépségeivel, a maga örömforrásaival, a megélhető szeretettel és a művészetekkel, a születés csodájával stb maga a névre szóló paradicsom.

Van olyan vélemény, ami szerint ez az egész cirkusz illúzió, Mája etc. Az elme terméke, semmi komolyabb.

Ezen kívül kismilló más, hasonlóan hasznos, értékes és igaz világlátás létezik.

Miért nem választasz olyan világnézetet magadnak, kedves Kérdező, ami számodra a legnagyobb boldogságot jelenti?

17:47-es vagyok

"Sajnos ez nem úgy működik hogy ezt meg azt választom, elméletben persze szép lenne." De. És a gyakorlatban még szebb!

"Egyetlen fő problémám van, hogy ebben az életemben soha nem fogom megtudni miért élek," Nem tudod, miért élsz? Hm. Hát az életed célja az, amit te adsz neki. Ha a félelem és idegeskedés az, amivel az időd töltöd, akkor ez az, amért élsz. Én mondjuk festeni jobban szeretek, de ahány ház, annyi szokás.

"miért van öntudatom" Sztem -leírásod alapján- semmi baj nincs az öntudatoddal, neked az önirányításod hiányos. Nem tudod az elmédet irányítani. Címkézel dolgokat jónak és rossznak, és a külvilágtól teszed függővé a boldogságod (ez csak két eklatáns példa). (Meg kell osszak veled egy titkot: azért élsz, mert apukád és anyukád szerette egymást annak idején. Ez pont elég volt a létrejöttedre.)

"bizonytalanság miatt semminek nem tudok már örülni őszintén" Ha nem, hát nem. Próbáltad élvezni a boldogtalanságot? Vannak ám pozitív hozadékai, amik bölcsességhez vezetnek. Szerintem járd végig ezt a bizonytalanság-dolgot, hasznos lesz számodra.

"A helyzetet még rontja, hogy egy (elméletben nem rossz) keresztény rendszerben nevelkedtem, amit bár mindig is rám erőltetett dolognak éreztem, felnőve egyre inkább rá kellett döbbennem hogy a világ mennyivel bonyolultabb dolog annál, amit bármelyik vallás le tud írni vagy meg tud fogalmazni." Ebben előttem jársz: én nem ismerem az összes vallást. Mesélhetnél róluk, ha ráérsz.

"A haláltól nem félek, mert jelenleg semmiféle felelősségem nincs saját család híján és bármennyire is szeretnék, egyre erősebben gondolkodom hogy így, hogy egy cseppnyi rosszat sem szeretnék a családomnak, gyerekeimnek, érdemes-e egyáltalán ezt a célt kitűzni." Ha a kérdésed mellé diagnosztizált depresszió, v más, közepesen v nehezen kezelhető betegségek is társulnak, akkor a gyógyulásod után térjünk vissza a kérdésre, jó?

Ez: "hogy egy cseppnyi rosszat sem szeretnék a családomnak" Irreális elvárás magaddal szemben.

"A keresztény családmodellben ez kitűnően működne, ha sikerülne az egészet elhitetni a gyerekekkel, de mivel magam sem hiszem el, nem tudom hogy tanítanám őket, mert ha megkérdezik tőlem hogy "De miért?", nem fogok tudni érdemi választ adni és úgy fognak járni mint én. Ezt az érzést pedig senkinek sem kívánom." Ebben igazad van. Javaslom, válj jobb hívővé, vagy jobb ateistává. Itt a két part között félúton én is kellemetlenül érezném magamat.

Más kérdésed van?

17:47-es válaszoló vagyok

A kérdésed és a kommnetjeid alapján nincs mentális problémád. Tudsz egész mondatokban fogalmazni, és van füle-farka a mondataidnak. Az alany és állítmány egyeztetve vannak (!). Nagy szó ez ám a GyK-n :)

Amint látom, nehezen választod el azokat a dolgokat egymástól, amik a befolyásod alatt állnak azon dolgoktól, amik nem állnak. Az első csoportba tartozó dolgokat érdemes megtanulni uralni, a másodikba tartozókat pedig érdemes elengedni.

A saját gondolkodásmódod hova sorolod? Azon dolgok közé, amik felett befolyásod van, vagy azon dolgok közé, ami fölött nincs? Miért?

17:47-es vagyok

ha meg tudod fogalmazni, mi hiányzik, akkor lehet, konkrétabb segítséget is kaphatnál.