Létre tud e jönni a semmiből valami? Avagy a nagy bumm

Az emberi gondolkodásnak vannak határai. Így keletkeznek azok a kérdések, hogy mi volt a Nagy Bumm előtt, vagy hogyan lett a semmiből valami, vagy hogy létezhet valami öröktől fogva, stb.

Be kell látni, hogy ezekről nem tudunk beszélni, nem tudjuk elképzelni, stb.

Tegyük fel, hogy minden megfigyelésünk arra utalna, hogy valóban a semmiből lett valami valahol: Nem lehetnénk biztosak benne, hogy az a semmi valóban semmi, mert Lehet csak hiányzik az a képességünk vagy technológiánk, hogy megfigyelhessük. És erre a képességre vagy technológiára sosem tudunk szert tenni.

Tehát csak az derülhet ki, hogy az ősrobbanás valamiből lett, de az sosem, hogy a semmiből... Ezt nem lehetne bebizonyítani még elvileg sem...

Ez erősen filozófiai kérdés.

Szerintem elég gyorsan "rövidre zárható" a kérdés, ha a "semmi"/"valami" fogalmakat megpróbáljuk közelebbről megvizsgálni. :) Ekkor nem kell külön köröket futni az említett fogalmak homályos, és rosszul "behatárolt" volta miatt.

Tehát:

1. Definíciót kérek a "semmi" fogalmáról, és a "valami" fogalmáról. (Azaz egyezzünk meg, ki mit ért ezek alatt. Mert egyébként merő... (majdnem azt írtam sz@rpaszírozás) szócséplés lesz az egész.

2. Megpróbálok definíciót keresni, a "semmi", és a "valami" fogalmakra. Nézzük:

[link]

No, ezzel nem sokra mentünk, viszon megmagyarázza a kérdés meglétét. Gondolom a kérdező a fenti "értelmezés" csapdájában vergődik... :)

[link]

Na, itt már "pedződik" a dolog. (Mi van?!!) :D

Erre kéne keresgélni.

" Azaz a tudományos semmi fogalma az eszközök fejlődésével folyamatosan szűkül. Azaz az ilyen módon definiált semmi egy folyamatos kategória. Ugyanakkor a valami/semmi gondolat-párja olyan, ami nem folyamatosságot, hanem ugrást feltételez."

Ebből:

[link]

De a "semmi" "másik" megfogalmazása a "nulla" lenne?

[link]

Ez zsákutca. :)

Nézzünk egy embert, aki a fenti ellentétpár "megfejtésére" tette élete egy nagy részét:

[link]

De: (:DD)

[link]

A kérdésedre szerintem az a(z) - egyik - válasz, hogy igen. A "semmi" ilyenkor egy entitás, amely a "mostani" univerzumban nincs ""jelen"(!?). Mert abból lett az univerzum. :)

A másik válasz az, hogy sosem "jött létre". mert mindig is volt, végtelen ideje. Csakhogy nincs erre utaló jel, az összes észlelés, az, hogy most olyan amilyennek látjuk TELJES ellentmondásban van a "végtelen idő óta" való létezés ötletével. Az biztos, hogy amiben most élünk, (univerzum) az NEM létezhet örök idők óta.

(Na persze - bizarr gondolati alapon - még az is lehet, hogy nincs is univerzum. De azért "ezt" a "verziót" egyenlőre felejtsük el. :)

Viszont ha a kérdés lényegét - a "semmiből valami" - elvetjük, akkor azért elég jó válaszokat kaphatunk a kezdetek közeléből indulva mostanáig tartó állapotok mibenlétére, illetve a (távoli) jövőre nézve is.

Mint az elején már említettem a kérdés merőben filozófiai. Valószínű sok-sok - egymásnak teljesen ellentmondó - válasz adható rá, ízlés szerint. :)

Kinek mi teszik - vallása, pártállása, neveltetése, pillanatnyi elmeállapota, gatyája, gyomorsava, stb. stb... - benne.

Ha már itt tartunk, hadd idézzek egy - számomra blikkfangos - "okosságot".

"Mi a kérdés, ha a válasz a Világegyetem?"

Nem tudom, hogy jön ez ide, de nekem elsőre ez ugrott be valamiért a kérdés olvasásakor. :) Akár rá is foghatom, hogy ez is válasz. (Jó, jó tudom...)

dellfil

Azt tekintve, hogy anyagból lehet energia, vagy energiából anyag, talán kizárható az, hogy valami a semmiből keletkezik.

Talán nincs is olyan, hogy semmi, hanem csak energiaállapotok vannak, amelynek egyik formájában jelenik meg az, amit most anyagnak ismerünk.

Ha például pontosan megtudhatnánk, miképpen van jelen az anyag egy fekete lyukban, akkor közelítenénk a kérdés megválaszolásához.

A nagy bumm nem a semmiből jött létre.

Ezen kívül a mi világunkban létezik a kvantumfluktuáció - viszont erről nem tudjuk, hogy itt az anyag a semmiből jön létre, vagy a térből? Nem mindegy.

A világunkból pedig egyelőre még nem látunk ki (bár vannak jelek), így nem tudjuk megmondani, hogy ott semmi van-e, és abból létrejöhet-e valami.

Mint annyiszor, most is van egy aprócska probléma. Ugye azt tudjuk (már, aki és nagyjából, határainkat ismerve), mi van most. Elég jól azt is, mi volt száz éve. Aztán haladunk visszafelé. Mégpedig a mai ismereteink szerinti logika mentén. Ám egyszer csak elérünk egy határt. Amikor nem tudjuk, érvényesek-e a fizikai törvények, érvényes-e a logikánk, de mi bátran folytatjuk. És csodálkozunk, hogy bárki (na jó, majdnem bárki) egy csomó ellentmondást képes felismerni eszmefuttatásunkban.

Ennek oka az, hogy nincs folytonosság, pontosabban egyponton túl nincs ennek megismerésére eszköztárunk. A visszafelé haladás változatlan formája teszi lehetővé a semmiből valami típusú kérdéseket. Na és honnan tudja bárki, hogy tényleg semmi. Vagy tényleg valami. A nagy bumm emlegetése pedig a „halottam valamit, bár sem a lényegét, sem a helyét nem tudom” esete, ahol az sem eldönthető, van-e köze a kérdéshez.

Azért a filozófia is tudomány, és nem a légből kapja ismereteit. Van azoknak alapja. Változik, mint minden a megismeréssel, de legalább annyira megalapozott (merészelem megjegyezni: muszáj neki jobban), mint a tudomány. És a filozófia SEM elmélkedik az értelmezési tartományán túl!

A kérdésnek egyszerűen nincs helye! A kérdéseknek is vannak feltételek. Azok fennállása esetén kérdezünk (jólvagy rosszul), fenn nem állása esetén a kérdés nem értelmezhető. Analóg példa a „mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás?” A valóságunk értelmezési tartományában ez is feltehetetlen kérdés azon oknál fogva, hogy egy másik, nem ismert valóságot, annak törvényszerűségeit tételezi fel. Más szóval és nyersebben: nem tudja, miről beszél.

Egyébként delfill kérdésére: nincs e dologban ekvivalencia reláció. Tehát ez a válasz több kérdésre adható. Azt nem tudom megmondani, hogy véges sokra-e, vagy végtelen sokra. Én egyet próbálok meg feltenni. Minek nevezzük azt az entitást, ahol e kérdés elhangzik? Világegyetem.