Ha a nagy tömeg hajlítja a téridőt, lehetséges, hogy a 12 milliárd fényévre észlelt objektum csupán pár millió fényévre van tőlünk?

Ehhez olyan iszonyatos mértékű térgörbület kéne, hogy annak a torzító hatásait ezer más módon is látnánk, tehát tudnánk, hogy az optika csal.

Elvileg lehetséges lenne, hogy egy gravitációs lencse hatás miatt egy objektumról jövő fény az adott lencsehatású gravitációs objektumot megkerülve jut el hozzánk és ettől jóval messzebb lévőnek látjuk.

De a lencsehatás a képét is eltorzítaná, illetve tutira a spektrumát is, ott is látszana, hogy a valós távolság nem ez.

A kérdésben felvetett jelenség egy szinte "félbehajtott" univerzumot feltételezne.

Így van ahogy Wad mondja a fény nem csak elhajlik a nagy tömeg mellett, spektruma is megváltozik és a látott kép is ívekké torzul.

Azonnal kibukna ha ilyesmiről lenne szó!

Hidd el kérdező a csillagászok pontosan tudják mit csinálnak!

Itt van erre egy jó kis magyarázó link:

[link]

Feltételezve legalább kettő megfelelően nagy, jelenleg elfogadott ismereteink alapján klasszikusnak nevezhető tömeget, feltételezhető, hogy ezeknek lehetséges olyan téridőbeli helyzete, ahol a téridőinterferenciák ilyen jellegű optikai csalódást eredményeznek.

Jelenleg elfogadott feltételrendszereinkben úgy tudom nem bizonyított.(csak ötlet, bizonyíthatósága is kérdéses...)

De jó a kérdés!

Az alábbi videó egy jó példa a távoli objektumok és fény elhajlás probléma taglalására, a kérdést is megválaszolja sőt annál többet is:

https://www.youtube.com/watch?v=ljoeOLuX6Z4&t=734s

Angol de nyelvtudás nélkül is megérthető annyira jól le illusztrálták amit találtak.

Csak egy kicsi de érdekes részlete hogy pl ugyanazt a szupernovát többszörösen és egyszerre több időpillanatában is meg tudták figyelni.