Vizsgára készülök, és közben néhány megválaszolatlan kérdésbe botlottam műanyagfeldolgozás témakörben? A kérdőjel kötelező.

A polimer kompozitok és a polimer keverékek nem ugyanazok. Ezek két különböző típusú anyagcsoportot jelentenek a műanyagfeldolgozásban.

Polimer kompozitok: Ezek olyan anyagok, amelyeket a polimer mátrixba diszpergált töltőanyagokkal vagy erősítőszálakkal kombinálnak. A töltőanyagok lehetnek például üvegszálak, szénrostok, műanyag mikrogyöngyök vagy kerámia részecskék. A töltőanyagok hozzájárulnak a polimer tulajdonságainak javításához, mint például a merevség, a szilárdság és a hőstabilitás. A polimer kompozitok általában heterogén anyagok, ahol a töltőanyagok különálló fázist alkotnak a polimer mátrixban.

Polimer keverékek: Ezek olyan anyagok, amelyeket két vagy több polimer alapanyag mechanikai keverésével hoznak létre. Az egyes polimerek fizikailag elegyednek egymással, és a keverékben jelen vannak. A polimer keverékekben az egyes komponensek nem válnak szét kémiai reakcióval, és a különböző polimerek továbbra is megőrzik az eredeti tulajdonságaikat. A polimer keverékek általában homogén anyagok, mivel a polimerek molekulái egymással jól keverednek.

Az elasztomerek általában hőre lágyulnak, ami azt jelenti, hogy hő hatására rugalmasságuk és rugalmassági tartományuk megnő. Az elasztomerek mechanikai tulajdonságai, mint például a rugalmasság és a deformáció visszaállítása, hőmérsékleti hatásra változnak. Az elasztomerek között azonban vannak olyan típusok, amelyek hő hatására keményednek vagy megkeményednek, és elvesztik rugalmasságukat. Ezek az ún. termpoalkén elasztomerek, amelyek a hőre keményedő elasztomerek csoportjába tartoznak. Ez azt jelenti, hogy bizonyos hőmérsékleten a molekulák közötti keresztkapcsolatok kialakulnak, ami szilárdságot és merevséget eredményez. A hőre lágyuló elasztomerek például a természetes gumi (sziszál és kautszuk), míg a hőre keményedő elasztomerek közé tartozik például a kloropréngumi (neopréngumi).