Az oldódás is járhat energiaváltozásokkal?

Ha az oldódás különböző fázisok közt zajlik, akkor az oldódás során egyrészt az oldószernek szét kell szednie a szilárd anyag kristályrácsát. Ez energiát igényel (nyilván). A következő lépés pedig az, hogy az oldószer molekulái körbeveszik a feloldott részecskéket. Ezt szolvatációnak, vagy víz esetén ugye hidratációnak nevezzük. Ez meg mindig energia felszabadulással jár. (Nyilván entrópia okai vannak.)

Na, hogy a rács szétszedéséhez szükséges energia hogyan viszonyul a szolvatációs hőhöz, attól függően maga az egész oldódás endoterm, vagy exoterm.

Ha a rács szétszedése kevesebb energiát igényel, mint amennyi a hidratáció során felszabadul, akkor az oldódás során a rendszer felmelegszik. Ilyen például a nátrium-hidroxid oldódása.

Ha a rács szétszedése több energiát igényel, mint amennyi a hidratáció során felszabadul, akkor a rendszer az oldódás során lehűl. Ilyen például a fixírsó [nátrium-tioszulfát] oldódása vízben.

És ahol a két érték közel van egymáshoz, ott gyakorlatilag nem, vagy alig tapasztalunk hőmérséklet változást. Ilyen például a só, vagy a kristálycukor vízben való oldása.