LCAO-MO kémia. Ilyenkor mi van?

Amikor elemmolekulák (például O2 vagy N2) esetén alkalmazzuk az LCAO-MO elméletet, a szigma (σ), pi (π), antipi (π*) és antiszigma (σ*) molekuláris orbitálok kombinációját használjuk a molekula elektronkonfigurációjának leírásához. A szigma orbitálok központi tengely mentén szimmetrikusak, míg a pi orbitálok a kötőtengely mentén helyezkednek el. Az antipi és antiszigma orbitálok pedig a pi és szigma orbitálok antibonding változatai.

Amikor vegyületekkel foglalkozunk, vagyis különböző atomokból álló molekulákkal, a kovalens kötések leírásához az atomok közötti kötési orbitálok lineáris kombinációját használjuk. A pontos molekuláris orbitál-összetétel és a kötési mintázat a konkrét molekuláris szerkezettől függ.

Amikor az egyik atom az N (nitrogén) és a másik az O (oxigén) atom előtt helyezkedik el, a megfelelő molekuláris orbitálok kombinációját kell alkalmazni a kötés leírásához. Ez azt jelenti, hogy a kötőtengely mentén a pi orbitálok és az antipi orbitálok szerepelnek, míg a központi tengely mentén a szigma orbitálok és az antiszigma orbitálok kapnak szerepet. A pontos kombinációk és az energiaszintek az adott molekula szerkezetétől és az atomok elektronkonfigurációjától függenek.