Valóban felgyorsult körülöttünk a világ? A napok, hónapok mintha gyorsabban telnének, szinte nem is jut idő megélni a pillanatokat. Vagy csak én érzem így?

"Megvizsgálták a hírolvasók beszédtempóját, milyen volt a 80-as években és milyen manapság. Manapság sokkal gyorsabb, felfokozottabb még ez is."

Csupán érdekesség. A logikád alapján ez pont azt jelentené hogy a világ lassult, és csak ők gyorsultak.

Cifrázhatod ezt akárhogy, de ugyanúgy az a probléma, hogy az időérzék szubjektív. Nagyon egyszerű kísérlet, csak figyelj oda hogy ha valami monoton, unalmas dolgot végzel, hogy vánszorog az idő, míg egy kellemes kikapcsolódás gyorsan elrepül! Pedig semmi változás nem történt az idő múlásában, kizárólag te érzed máshogy.

Az idő telésének sebessége függ a helytől.

Egy jó buliban estétől hajnalig hamarabb elmegy az idő, mintha a összeszerelő szalag mellet már a hatodik órában végzed ugyanazokat a mozdulatokat.

Ugyanott, ugyanakkor te érezheted gyorsabbnak az idő múlását, míg én vánszorgásnak érzem.

Sőt!

Hasonló helyzetben is érezheted egész más sebességűnek. (Rossz hangulat, fáradtság stb.)

Ezt inkább azért szokták mondani, mert a nagy felfedezések gyorsabban jönnek, és terjednek.

Jó kérdés, hogy gyorsabbnak érezzük-e az idő múlását. A szórakoztatóipar sokkal jobban behálóz, emiatt én az igenre tippelnék.

Az az baj, hogy az nem mérhető hogy neked vagy nekem "érzetre" hogy telik az idő.

Az biztos hogy az életünk "felgyorsult" ez leginkább a technika fejlődésének köszönhető.

Én is így érzem,hihetetlen gyorsan telik az idő.Talán azért érzi ezt az ember mert tudatosult benne hogy telik az idő,gyerekként még nem tudatosul bennük ezért fel sem tűnik nekik így természetes ha úgy érezzük mintha gyerekkorunkban lassabban telt volna az idő

Itt egy érdekes cikk erről a témáról: [link]

Szerintem egyszerűen azért érezzük egyre gyorsabbnak az idő telését, mert egy egységnyi idő egyre kisebb részét tölti ki a teljes, eddig leélt életünknek.

10 éves korodban 1 év még az életed tized részét jelentette. 20 éves korodban ugyanúgy 1 év már csak az életed 1/20-ad része, és így tovább. Egyre kevesebbnek számít.

Nem a korral jár, az csak a látszat.

Az idő múlását az ember szubjektíve éli meg. Az ember egyik legfőbb tevékenysége, hogy strukturálja az időt. Napirendje van, üres idejében játszik, szórakozik, tesz valamit. A cselekvésre eltérő mértékben figyelünk, eszerint eltérő mértékben figyelünk az idő múlására is.

Amennyiben olyasmit teszünk, ami nagyon érdekel, fontos, érdekes, stb., akkor az időt gyorsan múlónak érezzük. Ha olyant (kényszerülünk) tenni, mait nem szeretünk, nem akaródzik, akkor állandóan az időt figyeljük, hátha abbahagyható a dolog. És ekkor úgy érezzük, az idő szinte nem is múlik.

Az idősebb ember ereje fogy hamarabb kimerül, ezért szubjektíve jobban érzi úgy, hogy az idő gyorsan múlik.

A beszéd, az a jelenség, amit "felgyorsult életnek" szoktak nevezni, egy másik jelenség. Itt a fejlődés játszik szerepet. Régen egy ember elég hamar átlátta a dolgokat, ezt megjegyezte, és több dolga alig volt, hiszen az ő életében a környezet (használati tárgyak) alig változott. Ma, például egy 70-80 éves ember úgy kezdte felnőtt életét, hogy nem volt informatika, számítástechnika, és semmi ami ehhez köthető. Ma okos eszközök, automaták, már önjáró autók, egyszóval akkora változást kell befogadni, amitől úgy érzi az ember, soha nem éri utol önmagát. Azaz állandó időhiányban szenved. Minél kevesebbet tanult, annál inkább. Aztán egy szint alatt feladja, mint a fuldokló.

"Egyébként pont fordítva kellene lennie, az életkor előrehaladtával, lassulni kellene, kijönni a körforgásból."

Ez pont hogy alátámasztaná, nem? Aki lassul, az maga körül gyorsabbnak lát mindent.

Benne van szerintem a pakliban a #16 válasza is.

De ott van még egy érdekes dolog. Nem tudom, ki van még így vele, de én olyan laza 20 éve nem nagyon unatkoztam, maximum 5 perceket buszra várva.

Iskolás koromból meg emlékszem a rengeteg kínlódó unalomra.

Szerintem felnőttként éppen a sűrű elfoglaltság miatt KEVÉSBÉ vagyunk tudatában az idő múlásának. Mindig csak rácsodálkozunk, jé, már megint eltelt egy óra, egy nap, egy hét...